A Észbontók egy olyan műsor, amiben két, nem túl okos, na jó, fődbuta szereplő általános műveltségi kérdésekre igyekszik válaszolni, miközben egy másik, dettó nem éppen Nobel-díj-várományosokból összeállított gárda igyekszik kitalálni, hogy vajon a profi ostobák, mármint akik úgy viselkednek és beszélnek, mintha csak azért lenne két agysejtjük, hogy ne szarják körbe a szobát, eltalálják-e egy vaktérképen, hogy hol van BAZ megye. (Nem, nem Brazíliában, pedig az első adásban ez a verzió is egész sokáig versenyben volt a “Sopron körül” mellett, igaz, Sopront valahol Nyíregyháza mellé képzeték, szóval elég súlyos párosról volt szó.)

Egy ilyen műsor addig működik, amíg a két szereplőről elhiszem, hogy spontán hülye, és nem instruáltan mondják a baromságokat. Amint elkezdek kételkedni, mert úgy érzem, hogy na, ez volt az a perc, amikor a szerkesztő képen kívül elkezdte mutogatni, hogy még, még, kell még vagy fél perc hasznos, mondjad a faszságaidat akár összefüggéstelenül is, na akkor vége a dalnak. Amikor a két szereplő már láthatóan túl van azon, hogy megpróbálják megfejteni a (számukra) eleve megfejthetetlen feladatot, és már csak azért beszélnek, hogy a szájuk járjon, az unalmas és nem vicces, pedig ennek a műsornak annak kellene lennie.

Persze röhögni így is lehet, ha más nem idegességünkben, mert tényleg félelmetes belegondolni, hogy ennyire ostoba emberek között élünk, de azt ilyenkor sem szabad elfelejteni, hogy mindez relatív, Stephen Hawking meg rólunk gondolja ugyanezt, már ha egyáltalán eszébe jutunk. A műsor nincs komolyra véve, sem a műsorvezető, az engem rémesen idegesítő Kovács Áron, sem a két csapat (tegnap vendéglátósok vs. particsajok) nem akar úgy viselkedni, mintha mindent tudnának, és amikor ők mondanak valami állatságot, simán kiröhögik magukat, ami jól jön le, nem az lesz belőle, hogy fölényeskednek a szerencsétlenekkel szemben, és megmarad a feelgood hangulat. Maga a műsor, valljuk be, nem túl változatos, mert ugye bejön Kovács Áron, mond valami viccesnek szánt dolgot, két ember hülyét csinál magából egy kanapén, majd páran röhögnek és igyekeznek kitalálni hogy mit válaszolnak. És ez megy a végéig, amikor a nyertes elmehet egy étterembe kajálni egyet. 

Én félórában lerendezném ezt, vagy kicsit megvágnám a párosok kínlódását, mert ami fél percben, akár egyben is vicces, az négy percen át már nem az. Az előzetesből ítélve a következő körben Hooters-pincérlányok is lesznek a stúdióban, és ugye jön majd Pumped Gabó is, lehet örülni. A műsornak egyértelműen nem én vagyok a célközönsége, de a remek marketingkampánnyal megtolt első adás egyelőre megtalálta azokat, akik szeretik ezt a fajta szórakozást, hiszen 18-49-ben 7 százalékos közönségaránnyal ment az egyébként 5 százalék körül mozgó Viasaton, és volt olyan időszaka a premiernek, amikor a második legnézettebb tévéműsor volt éppen.

Fotó: VIASAT3 / Magócsi Ildikó.