- This piece of writing is... obscene. It's pornographic.
- No! It's not just sex! It's love! It's two people connecting... with 4 other people and aliens.

Ahogy elnézem, majdnem két év eltelt azóta, hogy utoljára szóba került itt bővebben a Netflix sittes csajos sorozata, az Orange is the New Black. Pedig tavaly kijött a második, és idén már a harmadik évad is. Ezalatt abszolút kritikus- és közönségkedvenc szériává nőtte ki magát, megjegyzem, teljesen megérdemelten szórják meg rangos díjakkal.

Valahogy olyan ez a sorozat, mintha évről-évre nőne és komolyodna. Egyre feketébb a humor, egyre mélyebb a dráma, ja, és a dugás is kevesebb... Ám ami maradt, az nem annyira random és hatásvadász, többnyire inkább szerves része a sztorinak, mert mondjuk egy vicces csattanó, vagy egy igazi wtf pillanat kapcsolódik hozzá. Plusz kaptunk még olyan cselekményszálakat, karakterfejlődéseket és visszatekintéseket, hogy megkockáztatom: ez volt az eddigi legjobb OITNB évad, ami aztán egy rendkívül ellentmondásos cliffhangerrel zárult. Jöjjön egy korántsem mindenre kiderjedő összefoglaló belőle, halvány spoilerekkel. A végén pedig lesz egy galéria: válogatás az évad legjobb pillanataiból azoknak, akik már végignézték.

Azt becsülöm ebben a sorozatban, hogy a saját gyenge pontjaival is tisztában van: tudja, mi az, amin megcsúszhat és amikor veszélyesen közel kerül hozzá, mindig igyekszik helyrebillenteni az egyensúlyt. Mert az van, hogy ez a börtön azért mégiscsak egy “vonzó” helynek tűnik, olyan veszélyesen izgalmasnak. Tudod, ahol akár te is leülnéd a büntit, ha arra kerülne sor. És ez baj. De ilyenkor az alkotók visszarántanak a földre, például a körülmények és a kirekesztettség miatt öngyilkosságba menekülő karakter sztorijával. Vagy tavaly a nevelőintézetes látogatással.

Az OITNB rendkívül sok karaktert mozgat meg, méghozzá bravúrosan, pedig ez a másik dolog, ami visszájára sülhet el. Most, a 3. évadra eljutott oda, hogy szinte elmosódnak a határok fő- és mellékszereplők között. Senki sem érződik túl soknak, vagy túl kevésnek. Szóval itt a bizonyíték, hogy ennyi karakterrel milyen jókat lehet játszani – mármint ha valaki, mint Jenji Kohan ért hozzá. Emellett pedig ha arra kerül sor, nem sajnálja beáldozni őket. Ebben a szezonban is távozott néhány jelentősebb arc, és vannak, akiknek a sorsa nyitva maradt. Persze viszontláthatjuk még őket, de az is simán lehet, hogy nem.

Akik leginkább kiemelkedtek ebben a szezonban, az Boo és Doggett kettőse, közülük pedig Doggetté volt számomra az évad legjobb drámája, ami azt hiszem, egy ponton mindenkit mélyen meg fog érinteni. Fogalmazzunk úgy, hogy Taryn Manning szépen ellopta a show-t... Már az őrült vallási fanatikus csajt is remekül hozta, de most sikerült tovább árnyalni a karakterét egy rendkívül tragikus életúttal.

Mindenképpen emlékezetes marad még az évadból Caputo, nem csak azért mert a befektetőkkel vívott harca és ennek hozadékai iszonyú jó poénokat szállítottak, de neki köszönhetjük az évad egyik bombáját: ki gondolta volna, hogy ő és Fig (az előző igazgató) mennyire jól működnek együtt?! Ráadásul úgy, hogy közben ez a két karakter rühelli egymást.

Ami a flashback-eket illeti, nagyon erős volt Nicky sztorija, baromi jól sikerült Norma, a néma nő bemutatása, Leanne-en abszolút ledöbbentem, a csúcs mégis Chang volt, azért egy nagy tapsot érdemelnek az alkotók. A többiek is rendben voltak ilyen szempontból, talán csak Boo háttere lett kicsit sablonos, de azt hiszem, az ő esetében ezt nehezen lehetett volna elkerülni.

Érdekes, hogy a főszereplőnk, Piper eléggé a középmezőnyben mozgott, bár az tetszett, ahogy kihozták a karakter negatívabb oldalát is, voltak jó pillanatai, mégis, a bugyibiznisze inkább a felejthető kategóriába tartozik. Mondjuk tény, hogy Taylor Schilling eléggé megszívta az új szerelmének behozott csajjal, Ruby Rose ugyanis, bármekkora is a hiszti körülötte, kurva szar színésznő. Ő az egyetlen, akit tényleg negatívumként tudok felhozni az évadból, egyáltalán nem értem, minek kellett ez a karakter. És ha egy mód van rá, soha többé nem szeretném látni az ostoba fejét.

A mozgalmasra sikerült dupla évadzáróban Lorna és Cindy happy endje csalt nagy mosolyokat az arcomra, Piper bebizonyította, hogy tényleg egy bitch akivel jobb nem szórakozni, és a végén a tavas jelenet óriási csillagos ötös kategória! Annyira átjött az egész, hogy ott voltam én is a szereplőkkel és éreztem az eufóriát. Simán zárulhatott volna ezzel az évad, de amit utána kaptunk, szépen lehűtötte a kedélyeket.

Fura, hogy visszatekintve volt azért egy-két erre mutató jel, mégis váratlanul ért. Ez a cliffhanger pedig nagyon jelentős változásokat hozhat a sorozat életében, és ahogy most látom, az egész következő évadra rányomja majd a bélyegét. Őrült kíváncsi vagyok, mit kezdenek a készítők ezzel az új felállással, hogyan befolyásolja majd a régi karakterek sorsát. A jövő nyár még elég messze van, de az OITNB most is tett róla, hogy addig se feledkezzünk el róla.

Most pedig minden különösebb kommentár nélkül jöjjön a galéria: ezek voltak szerintem az évad legjobb pillanatai.