Az összeesküvéses thrillerek mindig is a szívem csücskében tanyáztak, és fognak is, míg világ a világ, vagy teljesen el nem hülyülök, így én úgy vártam az American Odyssey (eredetileg csak Odyssey volt) premierjét, mint egyszer KNDP-s az első szabad vasárnapot. És ugyan vannak fenntartásaim a pilottal szemben, de nálam azonnal feliratkozott a heti kötelező darabok közé. Spoileres lesz a folytatás.

Egy jó összeesküvés-elmélethez az kell, hogy abban minden részlet legalább egy kicsit is elképzelhető legyen, és az alkotóelemek a valóságban gyökerezzenek. Az American Odyssey pont ilyen. A sztori három szálon fut, de hálistennek már a pilotban összerántják annyira, hogy ne kelljen nagyon idegeskedni azért, hogy mikor érnek már össze - az ilyen sztorik nagy hányadában az a legzavaróbb, hogy az összeesküvés darabkáival bíró egyének nem képesek a orrukon túl látni, és csak a saját kis infóikat rakosgatják ki maguknak, ahelyett, hogy megpróbálnának nagyban gondolkodni. Erről itt nincs szó, a három főszereplőből kettő máris szintet ugrik az első részben, és több észről tesznek tanúbizonyságot, mint a Lost teljes szereplőgárdája, ahol tábortűz melletti beszélgetés a második évadban megoldotta volna a rejtélyek felét, meg ha ugye valaki megrázta volna Locke-ot, hogy mi a faszomat láttál a bokorban, kopasz, beszélj, az anyád úristenit.

Itt van egy katonanő/tolmács, akinek az egysége egy titkos bevetés során végez az Al-Kaida egyik vezérével és talál mellette egy laptopot, egy rakás olyan infóval, ami gyanús. És amikor ezt jelentik a feletteseiknek, azok nagyon beszart képet vágnak, és elküldenek egy zsoldososztagot a laptopért. Aztán az országból kifelé igyekvő tengerészgyalogosakat éjjel kinyírják, az éppen pisilő csaj (Anna Friel) kivételével. A második szálon egy G8 elleni tüntetés egyik szervezője (Jake Robinson) rájön, hogy a katonanő életben van, a harmadikban pedig egy bukott ügyész/jól menő céges jogtanácsos (Peter Facinelli) rájön, hogy a cég, aminek dolgozik, igencsak felelős a katonák haláléért.

Ez az alapfelállás, és ehhez jönnek hozzá az ilyenkor szükséges elemek a katonaság és az üzleti szféra összefonódásáról, a gyanús telefokkal, összenézésekkel, leállított vizsgálatokkal, és persze az obligát elemésztett tanúkkal, mert azt már nagyon régóta tudjuk, hogy ha valaki ilyen széllel szemben vizel, tetőtől talpig hugyos lesz. A három szálból egy, az ügyvédé a legkiszámíthatóbb, a családi élete rámegy majd erre az ügyre, és szerintem sitt is lesz belőle, a hős katonanő meg addig menekül a zsoldosok elől Észak-Afrikában, míg haza nem kerül valahogy, de ez nem lesz egyszerű, és sok-sok lövöldözés lesz benne - a hős meg a végén a tüntető lesz, akinek az apja újságíró, és gondolom, leleplezi az egészet a 13. részben.

A kiszámíthatóság néhol idegesítő, de a sztori izgalmas, a színészek jók, és az egész megvalósítás olyan, mintha egy filmet néznénk, komolyan, network tévén ilyen igényesen összerakott pilotot nagyon régen láttam utoljára. A Homeland-párhuzamok közül van ami megáll, van ami nem, de szerintem ez a sorozat inkább a 24-re emlékeztet bizonyos elemeiben. Tessék nézni.