Vannak olyan filmek, amik úgy beépültek a popkultúrába, hogy a néző gyomra egyszerűen nem veszi be, ha feldolgozzák, és nem olyan lesz, mint az eredeti. Mondok egy példát: mi lenne, ha forgatnának egy Indul a bakterház-sorozatot, amiben a bakter Szabó Győző lenne, és olyan papundekli díszlete közé szorítanák, mint a Rózsa presszót? Ugye, hogy fel tetszenének horgadni, pedig, és most nem hülyéskedek, ez nem is lenne rossz ötlet és szereplőválasztás sem. A 12 majom sorozatverziója sem tűnt első hallásra jó ötletnek, szerintem azonban annyira mégsem lett tré, ahogy azt a kritikák sugallják. SPOILEREK JÖNNEK.

A sztori ugye az, hogy 2043-ból visszaküldenek egy faszit a múltba (Bruce Willis jelmezében Aaron Stanford), hogy egy, 2017-ben a világ lakosságát nagyjából kiirtó járványt megakadályozzon, ebben segít neki egy pszichiáter csaj (Madeleine Stowe helyett Amanda Schull), és az eltökéltsége, hogy arról a szopórollerről, ami a jövőt jellemzi, a haverjait lerugdoshassa. A történet nagyjából a 12 majom mozifilmét követi, ami ugye egy francia rövidfilm feldolgozása, így mire az első évad véget ér majd valamikor tavasszal, az alapanyag és a tévés termék annyira sem fog egymásra hasonlítani, mint Bruce Willis és Aaron Stanford. Ez azért is egyértelmű, mert az első két rész nagyjából lefedte a film kétharmadát, és ugyan a konklúzió, már ha a filmes vonalra állnak rá, várat magára, de ami ezután következik, már csak nyomokban emlékeztet a Terry Gilliam-filmben látottakra.

Ez persze nem baj, sőt, engem kifejezetten idegesítene, ha egy kétórás filmet húznának szét tízre, meg eleve nem is menne, ugye, ezárt bekerült a történetbe pár olyan szál, ami, és most nem kell ütni menten, érdekesebb, mint amit eddig ismertünk, például a nyakamat teszem rá, hogy a Tom Noonan alakította genyóláda is időutazó, és arra is, hogy az a projekt, amit Zeljko Ivanek emlegetett, az az időgép, amit már akkor elkezdtek fejleszteni (ez is tetszett, mármint az, hogy a filmmel ellentétben igyekeznek magyarázatot találni a lepukkant jövőben mit keres a high tech? kérdésre). Jó, hogy van egy(?) olyan jövőbeli szál, ami a filmtől független, és az ottani társadalommal, a túlélőkkel foglalkozik, ebben kap fontos szerepet Kirk Acavedo karaktere.

Az idősíkok között ugráló Cole és a dokicsaj viszi a főszálat, azt, amiben Brad Pitt filmbéli karakterét itt egy csaj alakítja, ráadásul jól. Kifejezetten tetszik, hogy nem fullba nyomja a kretént, és az is, ahogy egy félrecsúszott időutazást (Észak-Korea) beépítettek a sztoriba, mert nem tűnt erőltetettnek, sőt, simán megvolt benne az aha!-effektus, amikor a néző a homlokára csap, hogy jaaaaa. Persze vannak a sorozatnak hibái, olcsónak hat, és üresnek, olyan tévésnek, és nem filmesnek, mint a fizetős kábelcsatornák sorozatai. Az időutazás és az ezzel járó paradoxon, a csudaóra, ami a legjobbkor robban fel, és a nem fontos mellékszereplők egydimenziós idiotizmusa zavarni fog továbbra is, de mivel scifi-rajongó vagyok, maradok, és várom, mi lesz ebben a változatban a megoldás, mert hogy nem az, ami a filmben, az tuti.