Szarban van a Fox, ezt nehéz lenne tagadni, vagy elmismásolni, az American Idol hanyatlása és az X Factor amerikai verziójának ótvaros nagy buktája óta nincs olyan műsoruk, ami nézettségben bármi értékelhetőt fel tud mutatni - a 24 miniévada csalódás volt, a Sleepy Hollow a második kanyarra folyamatosan veszít nézettségéből, és az első évados számokhoz képest minimum 30 százalékkal kevesebben nézik, a The Followig meg sose volt olyan sorozat, amire egy networkot lehetett volna építeni. A pilotszezonnal leszámoló Kevin Reillyt kirúgták, a helyére pedig érkezett a 20th Century Television stúdiót, a Warner mellett a messze legsikeresebb sorozatgyárt igazgató Dana Walden-Gary Newman páros, akik egyelőre hozott anyagból kénytelenek számokat produkálni, és elmozdítani a negyedik helyről az egykoron első csatornát. Ehhez az első lépés lehet az Empire, amit még ugyan az elődjük rendelt be, de a marketingkampányát már ők végezték - rohadt jól.

A sorozat, amivel a Fox talpra akarja állítani megtépázott renoméját, egy Keresztapába oltott szappanopera, amiben néha énekelnek a szereplők. A cím, az Empire, azaz Birodalom, egy lemezcégnek a neve, amit a Terrence Howard alakította, egykori gengszterből lett rapmogul vezet hótt sikeresen, hiszen a pilot azzal kezdődik, hogy tőzsdére viszi a céget, mindeni legnagyobb megelégedésére. Aztán elmegy a kórházba, mert szarul van, és kiderül, hogy ALS-ben szenved, teccik tudni, ez az a betegség, ami Stephen Hawkingot is kerekesszékbe kényszerítette, és nyáron emiatt öntötték magukra a jeges vizet az emberek világszerte. Szóval Lucious megtudja, hogy max. három éve van hátra, de inkább kevesebb, és kénytelen elkezdeni az utódláson gondolkodni, mármint azon, három fia közül melyik kövesse a trónon: a kiváló üzleti érzékkel megáldott, botfülű legidősebb, a zseniális zenész, de meleg középső vagy a legkisebb, aki rappelni ugyan tud, de egy idegesít faszfej.

Nem egyszerű a rapmogulok élete, ugye.

Ha ez nem lenne elég, Lucious életébe bekopog az exfelesége, Cookie (Taraji P. Henson), akit 16 évre vágtak sittre, mert a kedves férjével közösen vitték a drogbizniszt, és az utolsó nagy dobásuk után valahogy pont őt sittelték le. És most kijött, és a jussát szeretné megkapni a családi bizniszből, amihez ő tett hozzá vagy 200 000 dollárt annak idején, menedzselte az urát meg nevelte a kölyköket, szóval joggal emberkedik rettentő szőrmebundájában, hogy akkor most neki tessék pénzt adni, de sokat és hirtelen.

Azt hiszem eből is látható, hogy nem egy mély drámai sorozattal van dolgunk, a pilotban előkerül még a múltból pár titok, ami majd szépen kihat a folytatásra, és meglehetősen hangsúlyos szerepet kap a nemi identitás kérdése a fekete közösségben - nem csoda Lee Daniels, a sorozat alkotója (a Komornyik rendezője) maga is meleg, és gyermekkori traumái közül nem egyet bele is írt a sorozatba. Az Empire meglehetősen látványos, drága sorozat (átlagosan 3,5 millió dollárba kerül egy-egy epizód, a pilot 6 millióba fájt a Foxnak), amitől pont azt várják, mint a Botránytól, azaz hogy a fekete nézők közönségsikert csináljanak belőle.

A szereplők között egyelőre egy fehér akad csak, a legidősebb fiú neje, akit baszogatnak is rendesen, mondjuk pont úgy, mintha Bobby egy feka csajjal állított volna haza Ellie nénihez. A színészek viszont egy sima szappanopera fölé emelik az Empire-t: a két Oscar-jelölt főszereplő a Hustle and Flow című filmben már játszott együtt, és nagyon működik köztük a kémia, Henson meg eleve nagyon jó színésznő, akinek a Célszemélyben elhittük, hogy kőkemény rendőrnő, itt meg a sittes gengszternőt adja pont olyan hitelesen. Howard tapasztalt filmszínész, ezt a a szerepet is megoldja, sőt, pár szemvillanása és a beszédstílusa kifejezetten érdekessé teszi az első blikkre elég lapos karaktert.

A baj a többiekkel van. A középső fiút alakító Jussie Smollett még el is megy egynek, de a másik két testvér csak karikatúra, a fehér feleség dettó, a cég körül legyeskedő haszonleső haverok megint csak egy kifestőkönyv lapjairól ugrottak le, egyedül Gabourey Sidibe hoz valami extrát a titkárnő/mindenes alakjába. Az sem tesz jót a sorozatnak, és ez most furcsán fog hangzani, hogy a zenéje nem slágerekre épül, hanem teljesen új nótákra, amiket Timbaland írt ugyan, de a nézők nem ismerik azokat, így amikor a szereplők dalra fakadnak, akkor nagyot lehet ám bukni egy szar dallal.

A pilotban hallott négy szerzemény közül egy elég erős volt, de a többi meglehetősen jellegtelen, de lehet csak én vagyok hülye, vagy a célközönséget simán nem érdekli, hogy ki, mit és miért énekel, hiszen a nézettség nagyon jó volt, az Idol felvezetés után hozott 9,9 millió nézőt és 3.8-as 18-49-es ratinget, amivel az évad legnézettebb újonca a How to Get Away with Murder első részével holtversenyben. Ha minden igaz, a gyors demószűrés után a Fox vágya és számítása beteljesedni látszik: a 18-49 közötti nézők közel 70 százaléka fekete, azaz az Empire simán elindulhat a Botrány után, és rendes sikersorozat lehet belőle. A kivitelezés és a színészek miatt én biztos maradok, legfeljebb áttekerem a virnyíkolást. Ha valaki ki akarja várni a magyar premiert, nem kell sokáig tűkön ülnie, a Fox nemsokára itthon is bemutatja.