Mindig is hülye voltam a kémiához: sosem tudtam kiigazodni a diasztereomerek és nukleofil addíciók bizarr világában, a száraz, számolgatós egyenletek megoldását pedig mindig lemásoltam a szomszédról vagy kipuskáztam a csúsztatható fedelű számológépembe rejtett papírról. A koponyás címkével ellátott lombikok és a neonszínű löttyökkel teli petricsészék világa viszont mindig is vonzott, és a látványosan robbanó vagy épp irdatlan bűzt árasztó kémiaórai kísérletek alatt sosem olvastam képregényt a hátsó padban. Erre a fajta  

látványosan tanító

pedagógiai módszerre a Spektrum már egy egész sorozatot épített fel Brutális fizika címmel, aminek pár hete elindult a párja is, a Brutális kémia, rengeteg lánggal és durrogtatással. Az ilyen típusú műsorokhoz tökéletes választás a bevallottan piromániás Totalcar-újságíró, Vályi István, mert egyrészt a legnagyobb őrültségekbe is képest bármikor fejest ugrani, másrészt nemcsak írásban jó, hanem a videókon is, és még a legunalmasabb japán autóstesztet is képes feldobni azzal, hogy a felkonfban beöltözik szamurájnak (az igazsághoz azért persze hozzá tartozik, hogy éveken át egy nagy közös szerkesztőségi hodályban gyártottuk a kontentet, így egy kicsit elfogult vagyok vele szemben).

A nagypofájú újságíró mellé azért mindig jó, ha akad egy tudós is, aki nemcsak biztonságosan levezényli a látványos kísérleteket, de frappánsan és világosan el tudja magyarázni a látottak bonyolult kémiai kölcsönhatásait is. Itt egy kicsit nehéz helyzetben volt a Spektrum, mert a Brutális fizikában robbantgató Härtlein Károly a BME élő legendája,

aki már akkor folyékony nitrogénnal játszott, amikor én még csak lapozgatós könyvekkel.

Szerencsére Nagy Gergő Zoltán, a Debreceni Egyetem doktorjelölt vegyésze egy abszolút kameraképes és vicces figura, aki legalább annyira boldogan veti bele magát a tüzeskedésekbe, mint Vályi kolléga.

Az égést bemutató epizódban a két gyújtogató látványos kísérletekben mutatja be a gyors és lassú égést, valamint a detonációt. Metánhabkígyót égetnek, acetilénnel töltött lufit durrantanak, az epizód csúcspontjaként pedig egy kádban ülő próbababa lángba borítása után bónusznak még egy kerti pottyantós budit is a levegőbe repítenek!

És ezeket a jeleneteket tényleg kegyetlenül jó belassítva, zúzós metáldallamokkal kísérve, újra és újra és újra visszanézni!

Persze én azon vigyorogtam a legjobban, amikor Pista fejét nátriumpoliakriátos tűzálló zselével kenték be, aztán meggyújtják a sapkáját, hogy úgy érezze magát, mint a 10 évvel ezelőtti gombás melegszendvicsem, amit a grillsütőben felejtettem, és felgyulladt. A filmes kaszkadőrök körében is népszerű, lángoló ruhás trükk lényege: a zselében lévő víznek először el kell párolognia, ahhoz, hogy a tűz hozzáférhessen a delikvens hajához. Ezt viszont már nem várták meg a készítők, de legalább bemutatták minden idők legmenőbb jeges vödrös kihívását: lángoló fejű autós újságíróval felturbózva

Míg azonban Vályi kolléga végigvigyorogja és poénkodja az epizódot, a harmadik szereplő, „Csabikám” csak csöndesen bólogat a háttérben, miközben néha meggyújt egy-két gyufát. Bikinis csajra persze nem lehet lecserélni őt ebben a műsorban, hiszen csak elvonná a figyelmet az izgalmas kísérletekről, de mégis kellene neki valami harsányabb szerep, vagy legalább pár előre megírt, tényleg vicces poén. Mert most a néha picit idegesítően túlmozgásos, szófosó Vályi Pista teljesen elnyomja, és szegény csak egy bamba hülyegyereknek tűnik az Öveges tót (én kérek elnézést!) mellett.

Oké, a Brutális kémiában valójában úgysem a három műsorvezető a lényeg, hanem hogy a közel egy órában minél több robbanást, pukkanást, lángot és sistergést kapjunk, ezen a téren pedig eddig az első perctől az utolsóig tökéletesen teljesített a műsor.