Egy csipet angol kisvárosi bűnügyes sorozat remake, egy nagy adag hangulat a The Killingből, némi rejtély, a közepesnél érdekesebb karakterek, és hopplá, kész is a Gracepoint.

Ami ugye nem más, mint az angol Broadchurch feldolgozása. Az eredetit eddig nem néztem, de ha csak egy kicsit is olyan, mint a Fox 10 részes, kvázi minisorozatnak behívott verziója, mindenképp kap egy esélyt. De ez egy másik lapra tartozik.

A dán-skandináv krimik felfedezésénél jobb nem is nagyon történhetett volna az amerikai televízióban, hiszen az onnan beszivárgott komor, depressziós, szomorú világ olyan dolgokat szült, mint a direkt remake The Killing és a The Bridge, a mostani Gracepoint, illetve hát ugye a The Leftorvers.

Idilli kisváros az óceán partján, minden rendben, mígnem egyszer csak meghal egy 12 éves fiú. Tettes még elképzelés szintjén sincs (illetve lényegében mindenki gyanúsított), a tragédia pedig szép sorban rávilágít csomó olyan dologra, amiket eddig titkoltak az idill mögött. Ám mindezt annyira nyomasztó légkörben hozzák ki, hogy az valami fantasztikus.

Network drámához mérve nagyon mély és kemény témát dolgoznak fel, megpróbálva hasonulni az AMC-s The Killinghez. Az angol eredetiből a főszereplő David Tennantet vették kölcsön, de hogy ez mennyire jó ötlet, azt talán csak azok tudják, akik nézték a Broadchurchöt is.

Mivel kisvárosról van szó, mindenki ismer mindenkit, ez ideális lehet az állandó feszültség fenntartására, hiszen bármi balul sül el, közeli emberen csattan. A kívülről, a városból megérkező nyomozó (őt játssza Tennant) kicsit le lett butítva azzal, hogy csak azért, mert ő városi, bunkó, meg mekkora paraszt már, hogy nem keresztnevez mindenkit, hanem a vezetéknevén hívja a másikat, de ezen még túl is lehet lépni igazából.

A hangulatba a zene és a képi megoldások nagyon sokat belejátszanak: rengetegszer kapunk közelit egy-egy mozdulatról, gesztusról és sok a lassítás is, ami még nehezebbé teszi a történet haladását, és minden nagyon szépen van fotózva végig. És emiatt legalább annyira rá tud telepedni az emberre, mint a The Killing tette az első két évadban. Vontatott és erőt próbáló lesz időnként, az már biztos, de mivel csak 10 rész, és a végén várhatóan durva lesz a feloldás, ki lehet tartani mellette.

Aki pörgős, akciódús nyomozásra vágyik, ne itt keresse, de ha a fentebb sorolt sorozatokkal nem volt baja, akkor – az angol eredetivel összevetők súlyos kritikái ellenére – a Gracepoint is kaphat egy esélyt.