54. alkalommal rendezik meg Monte-Carlóban a világ legnagyobb tévéfesztiválját, és mivel már ötödjére vagyunk jelen, van összehasonlítási meg viszonyítási alapunk - és ennek alapján a fesztivál lassan, de biztosan kezdi elveszíteni jelentőségét. Nem tud trendi lenni úgy, hogy azokról a sorozatokról, amikről a tévénézők és a kritikusok beszélnek, itt egy szó sem esik. Ez a fesztivál makacsul európai igyekszik lenni úgy, hogy közben a legnagyobb felhajtás mégis az amerikai sztárokat övezi. Ez viszont így nem megy.

Tavaly itt nyert az On the Spot (legjobb dokumentumfilm), három éve meg Osvárt Andrea (legjobb tévészínésznő), két éve meg a köztévé is indította a Hacktiont a legjobb drámák mezőnyében (nem nyert), szóval nekünk, magyaroknak kedves lehet Monte-Carlo. Idén nincs magyar produkció a versenyprogramban, van viszont kismillió francia, német, angol, olasz és spanyol műsor, a legjobb drámák mezőnyében szerepel a svéd-dán Híd, az új-zélandi Wentworth, a brit Downton Abbey, az ameriaki House of Cards és Reign, az európai koprodukciós Crossing Lines, a dán Rita és az izraeli Hostages.

Ez az eklektikus, és néha nem feltétlenül a minőség szem előtt tartásával összeválogatott mezőny (a fesztivál fő szponzora a CBS Television Studios, a közepesen sem érdekes Reign gyártója, és sok pénzzel támogatja őket a Crossing Lines-t gyártó Tandem Communications is) jellemző a meghívott tévésekre is. Mivel a franciák valamiért imádják az amerikai szappanoperákat idén is itt van kettő, 10-10 fős szereplőgárdájukkal, aminek a fesztiválnak otthont adó Grimaldi Forum nevű konferenciaközpont előtt várakozó és lelkesen szelfiző rajongók örülnek a legjobban - Julie Benz, a Dexterből és Defiance-ból is ismert színésznő szinte háborítatlanul ballaghatott fel a vörös szőnyeges lépcsőn, miközben egy számomra ismeretlen szappanopera-sztárt alig akartak elereszteni.

A legjobb amerikai sorozatokat a kábeltévék produkálják, de ők nem nagyon jönnek el Monte-Carlóba, mert mostanában éppen forgatnak, vagy az amerikai sajtókörutat intézik, Nincs Csajok, Alelnök, Trónok Harca, Penny Dreadful, The Americans, Fargo, Orphan Black, House of Cards, Orange Is The New Black, Salem, Turn vagy The Walking Dead, nem jött el senki a Breaking Bad képviseletében, vagy a Better Call Sault promótálva, pedig ezek a sorozatok (vagyis nagy többségük) a sajtót jobban érdekli, mint a ki tudja hanyadjára megfuttatott Helyszínelők vagy Gyilkos elmék. A stúdiók láthatóan azt a terméket igyekeznek kiemelni Monte-Carlóban, amit Európában most fognak bemutatni, ezért van itt a Devious Maids, a Chicago PD és a Black Sails is.

Találtunk persze érdekesebb interjúalanyokat, fogunk beszélni két Scandal-színésszel, a Defiance négy főszereplőjével, William Fitchnerrel, aki a Crossing Lines-on kívül is tett már le sok mindent az asztalra, leülünk a Híd két főszereplőjével, Gillian Jacobsszel és Joel McHale-lel a Community-ből, a Sherlock producereivel, valamit a Vikings készítőjével is. Amit sajnálunk, hogy ígérete ellenére nem tudott eljönni a The Walking Dead, a Trónok harca és a Breaking Bad egyik legendás rendező-producere, Michelle Maclaren, pedig négy és fél oldalnyi kérdésünk lett volna hozzá. Nem azért nincs itt, mert derogál neki, hanem mert a Better Call Saul című Breaking Bad-spinoff forgatásáról nem tudott elszabadulni.

A fesztivál szervezettsége, a sajtó kiszolgálása a szokásos, a színvonalra nem lehet panasz idén sem, de sajnos továbbra is érvényes, hogy a nyomtatott sajtó még mindig az online előtt van, így hiába tepertünk, hogy Jerry Bruckheimer producerrel vagy Ted Dansonnel beszélgethessünk, “print only”, kaptuk a választ, és szomorúak lettünk. Azért nem adjuk fel, legfeljebb elkapjuk valamelyiket két print-interjú között, csak nem hajítanak ki minket érte a városból.