Az ének iskolája azon kevés TV2-s produkciók egyike, amit tényleg csak a hazai viszonyokhoz képest is egetverő dilettantizmussal lehetne elcseszni. Vasárnap este indult a gyerkőcös énekverseny második évadja, ami továbbra is eszméletlen cuki, ebben vitának nincs helye. A zsűri és a tálalás azonban még mindig kellemetlenül kelet-európai.

Friderikusz Sándor ugyebár annak idején megmutatta a Gyerekszájjal, hogy tökéletesen ért a kicsik nyelvén, és abszolút illik hozzá egy ilyen műsor vezetése. Még akkor is, ha a készítők az iskolás díszletet fölöslegesen szájbarágósra tervezték. De fogadjuk el, hogy ha egy műsor címe Az ének iskolája, akkor ott legyen minden iskolás, amerikai iskolabusszal és zöld táblás szövegdobozokkal. Arra viszont tényleg nincs mentség, hogy az éppen fellépő kisgyerekek arcát minden produkció kezdetén kitakarják a műsor szponzorának hirdetésével. Alapból is rohadt igénytelen, ha 15 perces reklámszünetek és a műsor támogatóinak felsorolása mellett már a műsor közepén is azt kell látni, hogy az éneklő kislány fél fejét eltakarja a Baba tusfürdő hirdetése. Erre ott van a reklámblokk meg a műsor vége, ez egyszerűen baromi ócska megoldás. Még Fridire visszatérve, a műsorvezetőnek sikerült egyet belerúgnia a konkurenciába is, amikor Józsika operaénekes apukája is megmutatta, mit tud.

"Apukát pedig majd továbbjuttatják a Csillag születikben."

Valószínűleg Friderikusz az utolsó, aki szemétkedésből szúrna oda az RTL Klub végül elmaradt tehetségkutatójának, valószínűleg a 2012-es győztesre asszociált az apuka hallatán, de maradjunk annyiban, hogy érdekesen időzített elszólás volt.

A zsűri is maradt ugyanaz, mint az előző évadban, ami kifejezetten ritka a tehetségkutatóknál, pláne Magyarországon. Hajóssal bármit el lehet adni, Szulák pedig kedves kis anyukaként üldögél továbbra is. Ugyan nagyon érdekelne, hogy a Nóta és/vagy Muzsika tévén rendszeresen felbukkanó haknikirálynő Szandinál ugyan miért nem sikerült valami aktuálisat találni. Egy ilyen produkció talán még a kertévéktől ódzkodó énekesnőknek is vonzó lehet, nem értem, miért kell egy alapvetően se nem vicces, se nem szórakoztató, zeneileg pedig az előző évezredbe sorolható arcot erőltetni. Na és persze ott van Király Viktor.

Talán ő az egyetlen, aki ezt az egészet a kelleténél sokkal komolyabban veszi. Állati nagy megfejtéseket próbált mondani, de minden esetben belegabalyodott a saját okfejtésébe, hogy aztán valami modoros blődség legyen a vége. Persze, kell valaki, aki képes a "jaj, de cuki" és az "úgy megennélek" mellett némi szakmaiságot hozni a műsorba, de Királynak érezhetően nehezére esik, hogy a fejében összeálló grandiózus gondolatokat összefüggő mondatokká formálja.

A gyerekek pedig idén is cukik. Sorolhatnám őket a villamosmániás Józsikától a Led Zeppelint nyomó Lídiáig, de amikor az ember tehetséges kisgyerekeket lát, akkor egy kicsit mindig jobban érzi magát a bőrében, hogy azért annyira nem szar itt minden. Mondjuk a Friderikusz és a zsűri meglepi a kicsiket-részek nekem nagyon vasárnapi Napló, de ki lehet bírni. Azt viszont már kevésbé, amit az egyik versenyző után mondott a zsűri. Idén van egy Arnold nevű kisfiú, aki a testvéreivel gyermekotthonban nőtt fel, mert elhagyták őket a szüleik. Nem is kell magyarázni, hogy az ilyen háttérrel érkező énekes alapvetően milyen emóciókat képes kiváltani a nézőből - még a legsuttyóbb paraszt is elérzékenyül tőle, például én. Viszont nem vagyok abban teljesen biztos, hogy az árvaként élő 11 éves Arnoldnak az a legjobb zsűrivélemény, hogy

Te vagy az élő Oliver Twist - Király Viktor

vagy

Az előző kisdiákjaimnak is mondtam, hogy hívjanak Szandi maminak, neked pedig szívesen lennék a mamid - Szandi

Tényleg nem tudom, milyen lehet egy gyermekotthonban élő kissrácnak ilyeneket hallania, de ha innentől kezdve minden műsorban kiemelik majd, hogy szegény árva, akkor nagyon gyorsan felrúgom a tévét. Tessék akkor örökbe fogadni őt és a testvéreit, vagy segíteni őket a gyermekotthonban, de egy érzelmileg labilis, édesanyját nélkülöző kamasznak ilyeneket mondani erős tapintatlanság.

Ennél sokkal ijesztőbb az a bulvárpotenciál, amit egy kertévé képes lehet ebből kihozni. Vujity "Nyomorpornó" Tvrtko háziasszonyokat infarktusba taszító pofával konferálja fel az újabb angyali történetet, amikor a Napló stábja elindult felkutatni a kis Arnoldka szüleit, és hosszú évek után újra összehozta a családot. Hagyjuk, hogy a gyerekek énekeljenek, segítsünk a rászorulóknak, és azért juttassuk tovább Arnoldot, mert tehetséges, ne pedig egy szerdai Blikk-féloldalas miatt.

Mindenesetre nem csak létjogosultsága van Az ének iskolájának, hanem ez tényleg egy tehetségkutató, amit szórakoztató nézni. Még a dalválasztás sem annyira nevetségesen kínos, mint a Megasztár-Voice-X-Faktor triónál, és nem a bödön aljáról kikapart percemberek túlsztárolásán kell szenvednünk, hanem tényleg tehetséges kicsik nagy pillanatait, amit a zsűri sem igyekszik elrontani, legalábbis nem szándékosan.