Ha valaki azt várta a negyedik évad záróepizódjától, hogy minden kérdésére választ adjon, akkor csalódott, de ő ezek szerint eddig sem nézte a sorozatot, sőt, tévét sem, mert akkor tudná, hogy soha nincs olyan, hogy megmagyaráznak mindent. Különösen nem egy olyan évad végén, amit átlagosan 13 millió néző látott, és 6,8-as ratinggel zárt, amit majd egy külön cikkben méltatunk bővebben. Az "A" című epizód izgalmas, véres, brutális, helyenként meglepő és kissé ritmustalanul leülő volt, de hogy pontosan mire gondolunk, azt csak az ugrás után áruljuk el, SPOILERESEN.

Én egy percig nem tagadtam, hogy ez az évad legalább annyira tetszik, mint az első, amit látva néha csak a fejemet kapkodtam, ezek gyerekeket lőnek fejbe? Amerikai tévében? Aztán immúnis lett az ember az ilyesmire, zombigyerek megrágta, embergyerek levágja, nem volt már semmi félelmetes a walkerekben, jöttek hörögtek, fejbe lettek gyakva. A második és harmadik évadban elkényelmesedő szereplőknek (először a farm, aztán a sitt biztonsága) a negyedik pont olyan volt, mint a nézőknek: nem volt kerti pilinckázás, szájkarate a Kormányzóval, és Bölcs félóra Hershel bácsival - a börtön lerohanása után szétszakadtak és menekülni kellett.

Nekem ez a szakasz jött be a legjobban. Nem kellett sietni, lehetett karaktert építgetni, mindenkire jutott idő, mindenki megmutathatta, mennyit tud, van-e helye a sorozatban, és így tovább. Akadt, aki meggyőző volt (a Maggiet alakító Lauren Cohan, a Michonne-t játszó Danai Gurira vagy a Carl szerepében a második évad idegesítő kiskamaszát maga mögött hagyó Chandler Riggs), lehetett drukkolni nekik, volt tét, Daryl meg megint badass volt, és ennek lehetett örülni, de nagyon. Aztán meglátták a Terminus táblát (mindenki külön-külön), és elindultak a Végállomás felé, mert ez egy olyan sorozat, amiben a zombik elől menekülő, éhes, kétségbeesett embereket egy rádióüzenettel meg lehet vezetni.

Mert megvezették őket, ezt a posztapokaliptikus irodalomért rajongók az első perctől fogva sejtették: ha egy zombis regényben valahonnan rádiójel jön és az odavezető út rendesen ki van táblázva, akkor a) kurva nagy bajok lesznek, b) volt ott valami, de már nincs, mert lerohanták, felrobbantották, felgyújtották, megették, stb. Így, hogy pontosan tudtam, hogy Terminus nem az a mennyei királyság lesz, aminek hőseink sejtették/remélték, engem az út, az, ahogy oda elérnek, nagyon érdekelt, és mint mondtam, nem is csalódtam Scott Gimple-ben és írótársaiban. Most hagyjuk, hogy a képregényben mi van, meg mit jelképez/helyettesít a Terminus, ezt Sajó kolléga majd vesézi később, én annak ellenére külön egységként kezelem a sorozatot, hogy naprakész vagyok a mások oldalból is - így két fasza történetet élvezhetek maradéktalanul, és nem kell állandóan összevetnem az eseményeket a rajzoltakkal.

Szóval az évadzáró odavert, kezdve az első képpel, amiben Ricket látjuk egy kicsi mellett ülve hóttvéresen, és dögöljek meg, ha észrevettem, hogy csurom vér a szakálla, a szemén kívül másra nem tudtam koncentrálni - Andrew Lincoln/Rick akkor a legjobb, amikor a benne lakozó vadállattal néz szembe, és mi meg a tévé előtt szólongatjuk, hogy semmi baj, Rick, ki kellett harapnod a gigáját a csávónak, mert egyrészt megölt volna, másrészt meg az egyik haverja éppen análisan készült inzultálni a fiadat. (Ilyet sem láttam még amerikai tévésorozatban, csak mondom.) Az a banda, amihez Daryl csapódott, igen kellemetlen alakokból állt, sajnálni nem lehetett egyiket sem, Ricket annál inkább, aki pont olyan lett végső kétségbeesésében, mint a zombik, és a frászt hozta a fiára, amikor a szeme láttára mészárolta le az erőszaktevéssel kacérkodó nyomorultat. (De hogy!)

Azt, ahogy a kannibalizmust előrevetítették az írók kezdve Rick gigakiharapós manőverével, folytatva az éhség emlegetésével és Rick megjegyzésével, hogy ez csak szarabb lesz, végül a Terminusban felvillanó csontvázakkal és a fogva tartott túlélőkkel, megsüvegelem, mert egészen más irányba is elmehetett volna a történet, de hát akkor nem a The Walking Dead lenne. Márpedig Gareth és galerije kannibál, ezt tessék nyugodtan készpénznek venni, mint ahogy azt is, hogy a főszereplők közül nem mindenki fogja túlélni a fogságot. A terminusi kalandok, az, ahogy terelgették őket, és az egész jelenetsor rendezése nagyszerű volt, kár, hogy az epizód utolsó mondatával kizökkentünk a sorozat világából - nem kéne ezeket a komoly arccal a kamerába tolt keménykedéseket erőltetni (Nem tudják ezek, kivel baszakodnak, stb.)

A Terminusban Beth, Carol és Tyreese kivételével mindenkit láttunk - hogy velük mi lett, azt nem tudni, majd az ötödik évad megmondja, mindenesetre nem csodálkoznék hogy ha a steak, amivel az újonnan érkezőket kínálják errefelé, Tyreese-ból származott volna. Durva lesz az ősszel folytatódó történet, csak aztán bírjuk ki addig valahogy. (sixx)

Képregény versus tévésorozat

A börtön utáni szétszóródás a lehető legjobb ötlet volt, amit a készítők kitalálhattak a lassacskán ellaposodó, egyre zombimentesebb sorozatban. Az pedig különösen tökös húzás, hogy a társaságot kisebb csoportokra osztották, ezzel több teret adva a karakterfejlődésnek. Sajnos ennek az is a következménye lett, hogy kaptunk egy kvázi filler félévadot, ami semmi másról nem szólt, mint a szereplők szenvedéséről. Személy szerint ennek én tökre örültem, hiszen nagyon hiányoltam a túlélési faktort a sorozatból, ahogy mennek élelmet gyűjteni, tábort verni és elkerülni a halál ki tudja hány formáját. Szóval én nagyon örültem a kis csapatoknak, végre tényleg arról szólt a sorozat, amiről kellett, a börtön lassan már Hershel farmjánál is unalmasabb kezdett lenni, Kormányzó ide, máig megoldatlan gyilkos vírus oda. Na de nézzük a kis alkalmi csoportokat:

Az erőtrió (Rick, Carl, Michonne)

Rick mentális állapota tényleg romokban, Carl nélkül valószínűleg egy vajazókéssel menne neki az első zombihordának. Ez jó, mert közben Carlból egy nagyon összetett karakter kezd válni és az évad végére már a néző sem gyerekként tekint rá - és nem csak azért, mert az őt alakító színész lassan egymagas a felnőttekkel. Michonne-ról is kaptunk egy egész részletes háttértörténetet, amivel alátámasztják azt is, miért szereti annyira Carlt és alakul ki köztük lassan testvéri kapcsolat. A részeiknél mindig volt idő a drámára, hiszen mindhárman gyakorlott zombimészárosok, nem is igazán tudnék olyat mondani, ami igazán irritált volna velük kapcsolatban.

Batman és Robin (Daryl és Beth)

Az egészen nyílvánvaló volt, hogy Daryl nagyszerűen el lesz magában is, ezért gyorsan nyakába varrták Beth-et, aki tud énekelni és babát babusgatni, vagyis igazán nagy segítség, amikor az ember az életéért küzd. Kettőjük kapcsolata már valamivel erőltetetebb volt, a készítők nagyon szerették volna megmutatni Daryl gyengébbik oldalát. Ez annyira sikerült, hogy mindenki kedvenc badass nyílpuskásából egy nyávogó nihilista lett, akit csak egy szőke kislány tudott magához téríteni. Egy egész epizódot kaptak ketten, amit én kifejezetten imádtam az olyan kis apró részletek miatt, mint a gyűjtögetés, csapdaállítás, táborverés és hasonlók, de aztán Sixx figyelmeztetett, hogy ez tök jó, csak a két szereplő nem tud színészkedni, ami eléggé rontott a súlyos drámai hangulaton a végén. Aztán Beth magyarázat nélküli eltűnése után a maradék értelmét is elvették Darylnek, de szerencsére az évadzáróra ezen gyorsan változtattak.

Oviapu (Tyreese és a kölykök, majd Carol)

Ha Daryllel kibasztak, akkor mit mondjon szerencsétlen Tyreese? Lizzie és Mika legalább járni tudnak, a kis Judith azonban csak bömbölt a kezében, amivel egyébként is csak kalapálni tud. Tyreese egyébként a másik figura, aki ugyan nem hallucinál, mint Rick, de a folyamatosan elkerekedett szemeivel és a kamikaze akcióival egyre veszélyesebb magára. De még így is semmi Lizzie-hez képest, akiből komplett elmebeteget csináltak a végére. Ezen nem segített Carol feltűnése sem, négyük (Judith-tal öt) epizódja pedig az egész félévad legintenzívebb, legsokkolóbb élményét produkálta. Itt lengetem a sapkámat és meghajolok az írók előtt, mert amit a két gyerekkel, majd Carol és Tyresse beszélgetésével műveltek, az tényleg elsőosztályú munka volt, pont olyan, amit mindig is elvártunk a Walking Deadtől.

G.I. Joe (Glenn, Tara és Abraham csapata)

Két dolog miatt irigylem Glennt: a csajáért és amiért ennyire iszonyat menőn néz ki rohamszerkóban. Róla mindenki elfelejti, hogy amíg az igazán kemény arcoknak rendőr, vadász vagy bűnöző háttere van, ő addig csak egy sima pizzafutár volt korábban. Sajnos Glenn és Maggie szerelmét kicsit túlmisztifikálták a készítők, egyszerűen sok, hogy ha kell mindent feladnak a másik megtalálásáért. Tara háttere érdekes, de nem igazán foglalkoztak azzal, hogy pár résszel korábban még a Kormányzóval ostromolta a börtönt. Talán majd a következő évadban. Abraham és társait viszont még nem tudom hova rakni. Ez a naív, világmegmentő katona attitűd és a nem éppen hétköznapi vörös szőrzet egyszerűen komikussá teszi Abrahamet, a Bundesliga-sérós tudós pedig full komolyan vehetetlen. Viszont egészen üdítő volt végre látni valakit, aki nem halálra vált vagy éppen apatikus arccal írtja a holtakat, hanem olyan profizmussal, mint aki egész életében erre készült.

Nonstop para (Maggie, Sasha, Bob)

Maggie-vel pont az a gond, mint Glennel. Nagyon hamar meguntam az állandó Glenn utáni ömlengést, de ő legalább ezt a zombikon vezette le, majd a vérükkel üzent a pasijának. Az ilyen apró részleteket hiányoltam egyébként végig, sokkal több kellett volna az állandó drámázás helyett. Sasháról továbbra sem tudunk szart sem, de legalább Bobról kaptunk egy egész ügyes előtörténetet, és apró léptekkel kezdik megszerettetni velünk. NAGYON apró léptekkel, de ezek semmit nem érnek majd, ha tényleg kibontakozik valami közte és Bob között. Talán ők hárman kínlódtak a legtöbbet az erdős szakaszon, pár üveg sört biztos tettem volna rá, hogy Sasha és Bob közül valyamelyik elhullik majd, de ez marad későbbre.

Az évadzáró

FIGYELEM! KÉPREGÉNYES SPOILEREK! NAGYON NAGY BETŰKKEL JELEZZÜK, OKÉ?

A vége felé azon kombináltunk a szerkesztőségben, hogy milyen fontos részlet maradhat ki a sorozatból, ami benne volt a képregényben. A kisgyerekes testvérgyilkosság a mi őszinte meglepetésünkre például belefért, de arra fogadni mertünk volna, hogy a kannibálos részt úgy ahogy van kihagyják majd, pláne, hogy Terminus nem is szerepel a képregényekben. Erre basszus az utolsó részben olyat kapunk, ami alapján ez a feltevésünk is kezd megdőlni. Mit keres egy csomó emberi gerinc, borda és koponya egy olyan csonthalomban, ahol egy deka hús nincs, az évadzáró menekülős jelenetében? Mik azok a gyertyák tele emberek neveivel és egy-egy személyes tárgyával? Miért nem lőtték le őket, csak terelték a vagonba a többiek közé? Miért volt tele a vagon tejporral, ha nem azért, hogy felhízlalják a benne levőket? Miért volt az a falra írva, hogy "Never again. Never trust. We first, always"?  És egyébként is, ki a franc rabolta el Bethet, hol van Carol, Tyreese és a kisbaba?! Beth-ből valószínűleg nem lett barbecue, mert a gyertyás szobában nem találtam a földre írva a nevét (igen, lestoppoltam és szépen egyenként lecsekkoltam a neveket, egy ismerőst nem találtam)

Megmondom én: KANNIBÁLOK!

A gyertyák valószínűleg a temetőt szimbolizálják, a menekülőket pedig a húsukért nem lőtték le. Nem véletlen, hogy a Terminushoz érkező csoportokat fogadó nő és nagy húscafatokat sütöget boldogan. Az mondjuk érdekes, hogy a képregényben Vadászoknak hívták a kannibálokat, ez a leírás pedig inkább Daryl rövid életet élt rablóbandájára illik, de őket elég alaposan lemészárolták, ugye.

A flashbackek egyébként elsőre iszonyatosan felidegesítettek, aztán leesett a lényeg: a börtönben majdnem sikerült felépíteniük egy élhető utópiát, aminek a pusztulásával végül elértek a valódi (?) végállomásra.

Az ötödik évadig még bőven van idő, de így elsőre valószínűnek tűnik, hogy az igazán brutális dolgok még hátravannak, ezeknek pedig a gyerekgyilkosság és Carl majdnem megerőszakolása volt előzménye. Ha a kannibál teória bebizonyosodik, akkor tényleg bedurvul a sorozat, csak azzal megint átértelmeződik a "túlélni a zombiapokalipszist" koncepció. Sokkal több mozgást szeretnék látni, újonnan felfedezett városrészeket és túlélőket. A félévadnak ezek a pillanatai adták meg az igazi túlélés hangulatot, amikor azok a színészek is villogni tudnak, akik alkalmatlanok a drámai szerepre. Azonban ha most egy évre a Terminuson ragadnak, akkor megint bedühödök pláne, hogy a vírus kitöréséről végre van valaki, akinek bármi sejtése van. Vagy mégsem? (SajóD)