Végetért az HBO Csajok című sorozatának harmadik évada - mármint Amerikában már a múlt héten, Magyarországon még két vasárnapot várni kell a befejezésre, úgyhogy addig is összefoglaljuk, mi volt jó a harmadik évadban. És sajnos azt is, hogy mi volt rossz, néhol spoilerezünk. 

A Csajok harmadik évadának legfőbb kérdése így szólt: meddig szólhat egy sorozat ugyanarról? A Csajok azért is van speciális helyzetben, mert egy speciális életkori helyzetről szól, már Jessa esküvőjénél is rezgett a léc, elvégre kapunyitási pániktól szenvedő fiatalokért nézzük ezt a sorozatot, a Született feleségek az egy másik kategória. A jó hír, hogy a Csajok harmadik évadának sikerült úgy megújulnia, hogy közben a közegén belül tudott maradni, és fel tudott vetni értelmes problémákat a felnőttéválásról, még ha közben szükségszerű ismétlésekbe is belefutott. Az is jó volt, hogy a mellékszálak erőltetés helyett sokkal jobban koncentráltak a főszereplőre: a harmadik évad egyértelműen Hannahról szólt, sokkal szebben, aprólékosabban, kidolgozottabban tudott felépülni a története, de kegyetlen árat fizettek érte: Jessa és Shossana gyakorlatilag megszűntek létezni, a sorozat címe helyesen Hannah és a Csajok kellene, hogy legyen.

A harmadik évad hibái valahogyan kiegyenlítődtek a végén: amennyire szarnak éreztem az elején egy-egy részt, annyira tudtam ujjongani a közepétől kezdve gyakorlatilag egészen a végéig. Nagyon lassan építették fel a harmadik évad világát, de az ötödik résztől (a temetéstől) kezdődően nagyon szépen licitáltak egymásra az epizódok. Mintha varázsütésre megjavult volna a sorozat attól, hogy Hannah a csap alá tartotta a fejét. 

Mi volt jó?

1. Hannah és Adam kapcsolatának az íve

Az előző két évad a “húzd meg-ereszd el” jegyében telt, hogy aztán Adam a második évad fináléjában egyfajta hercegként megmentse Hannah-t. Az egész harmadik évadban egy időzített bomba a kapcsolatuk: hihetetlenül jól sikerült úgy megírni ezt a vonalat, hogy egyszerre nagyon őszinte és nagyon érzelmes, de közben ordít róluk, hogy mennyire felemás és beteg az összetartozásuk. Hannah egy óriási hazugságot talál ki, hogy Adam kedvében járjon, és olyan embernek mutassa magát, amilyennek Adam látni szeretné, amikor pedig barátai szembesítik azzal, hogy mennyire egocentrikus és önző, szipogva sír az ő minden körülmények között elfogadó kis barátja után. Csodálatos volt behozni a szülői elvárásokat is, hiszen Hannah anyja is csak jót akar, amikor figyelmezteti őt, ne tartsa meg ezt a fiút, nem tesz jót neki. A Broadway- és a Patti Lupone-szál már csak hab a tortán, ezzel a fináléval pedig minden olyan néző elégedett lehet. A Hannah-szál vezetése tehát csillagos ötös.

2. Hannah viszonya a felnőttéválással

A pilotban onnan indultunk, hogy Hannah szülei nem hajlandóak tovább finanszírozni lányuk útkeresését, de ebben az évadban van Hannahnak először rendes, felnőtt állása, amiből pénzt keres, megél és boldog. Is lehetne. Ehhez képest a csap alá tartja a fejét, amikor megtudja, hogy minden kollégája írónak készült, az önmegvalósítás helyett átmenetileg választották a megélhetést, csak aztán úgy maradtak. És végül mindenkit ki is oszt ezért a megalkuvásért. Nem is tudja feloldani azt az ellentmondást, amibe keveredett, úgyhogy SPOILER! Visszamenekül az iskolapad védelmébe. Nagyon várom a negyedik évadot.

3. A Beach House

A harmadik évadban sokkal kevesebb tér jutott a mellékszereplőknek, és sokkal ritkábban láttuk a szereplőket egy térben. Hannah születésnapja, a Beach House, a hotelben rendezett Adam-parti, Marnie koncertje és Adam bemutatója - ennyi jutott 12 részre. Egyértelműen a Beach House volt ezek közül a legjobb, de tény, hogy hét egész epizódot kellett várni, hogy megkapjuk ezt a feel good epizódot. Mármint természetesen Csajok módra: a tomboló szélviharban fürdőző Marnie, az egész epizódot egyszál borzalmas bikiniben végignyomó Hannah, és természetesen az igazságszérumot toló Shosh kiborulása, az egész évad során bemutatott agymosása pár percre kitisztult. A negyedik évadban legalább két ilyen részt szeretnék.

Mi volt rettenetes?

1. A Marnie-szál

Szegény Allison Williams már annyi bántást kapott a pocsék Marnie-történet miatt, de akkor is muszáj leírni: Christopher Abbot kiszállt, így jobb híján ugyanazt a picsogást vették elő, mint a második évadban, egy kis énekléssel megspékelve. Részről részre borzasztó volt nézni, hogy vagy semmi sem történik vele, vagy olyasmi, amit már láttunk korábban is. De a végén ő is elért valahova: amikor kockáztatott, nyert (megmutatta, hogy van helye a zenélésben), amikor meg nyusziskodott, Jessa lenyúlta előle a melót. Mondjuk az szupervicces negyedik évad lenne, ha Shosh átka beteljesülne, azaz Adam és Marnie is híres és sikeres lenne, csak Hannah maradna szürke kisegér.

2. Shosh agymosása

Melyik a kedvenc evőeszközöd? Tényleg? Ezt tudták Shosh szájába adni? Borzasztó, hogy mi lett abból az ideges és feszült, mindent túlparázó, így vicces beszólásokat szolgáltató Shoshannából a harmadik évadra: két darab jó mondat. A személyes tragédiáját, a megbánt döntését pedig elintézték egyetlen egy jelenetben a fináléban. Annyira kicsire ment össze a szerepe, hogy szinte észre sem lehetett venni: a hatodik részben elment meglesni Ray-t, majd az utolsó részben szerelmet vallott neki? Hát azért ez nem az a történetszál, amit ne lehetett volna egészen nyugodt szívvel akár ki is hagyni. (Rayről nem is beszélve: a sorozat egyetlen felnőttnek tekinthető szereplője csakis írói szócsőként tudott funkcionálni, ha valamit nem tudtak elmesélni egy jelenetben, akkor Ray elmagyarázta: ld Hannah új munkahelye.)

3. Jessa eltűnése

Jemima Kirke-t második gyermeke születése miatt kellett kicsit kiírni a sztoriból, amit úgy oldottak meg, hogy Jessát rehabra küldték. Ami azért különösen vicces, mert a Csajok világában a kábítószer mindig valami poénforrás volt: Hannah ópiumot iszik mielőtt beolvas a szüleinek, Shosh véletlenül cracket szív, Hannah kokainozását pedig nem kell bemutatni senkinek. Most meg mintha hirtelen egy másik filmet kezdtünk volna nézni: az unatkozó Jessát jobb ötlet híján rossz, bulikat és családokat tönkretevő drogosként kezdik feltüntetni. Az utolsó epizódra találtak neki is egy igazi drámát, kár, hogy a Jessára eső képernyő időben lehetetlen volt kibontani ezt a dilemmát.

Most akkor jó volt vagy rossz? A Csajok szépen megugrotta a lécet, van létjogosultsága annak, hogy meghosszabbították még egy évadra, akad még mesélnivaló ebben a világban. A harmadik évad viszont egyértelműen arra volt bizonyíték, hogy ezek az írók nem tudnak (vagy harminc percben nem is lehet?) négy egyformán erős történetszálat összehozni, az új szereplők (pl Adam nővére) pedig nem vérfrissítésnek hatottak, hanem elterelő hadműveletnek. Több Rayt és kevesebb Caroline-t a negyedik (de remélhetőleg egyben utolsó) évadra!