A The Walking Dead akkor is az egyik legjobb sorozat a tévében, ha a fanyalgók szerint a) keveset ölnek benne zombikat, b) túl sok a pofázás, c) túl sok a menés, d) túl sok az egyhelyben ülés, e) nem is olyan, mint a képregény. Mindez minket nem érdekel, mert pár kivételtől eltekintve érdekel minket a karakterek sorsa, és ebben a sorozatban eleve nem a horror a lényeg, illetve nem az a rettegés, amit az emberevő élőhalottak megjelenése okoz, hanem az embertársaké, akik sokkal durvábbak, mint egy csoszogó zombi. Spoileresek leszünk.

A négy minitörténetre osztott epizódból a Glenn-féle volt a legelnagyoltabb, mármint hogy a picsába került fel a buszból az emeletre a sitten? Na mindegy, ez az a szál, ami annyira nem érdekel, sőt, Maggie megbolondulása érdekesebb lenne, mármint ha Glenn zombieledelként végezné, de ezt egy ideig úgysem merik meglépni a írók. Glenn és a börtönre rátámadó szabadcsapat egyik tagja (Tara) úton van Terminus felé, és nem egyedül, hanem egy új karakter, Abraham és emberei társaságában.

Terminus az mi? Az egy város(?) neve, amit egy vasúti sínpár mellett, egy táblára felvésve látott meg Tyreese, Mika, Lizzie, Judith és Carol, aki az utolsó pillanatban megjelent és megmentette őket a zombiktól. Ebben a szálban egyébként sokkal több volt, mint amit kihoztak belőle, ott volt menten a Judith-ot fojtogató Lizzie, aki nagyszerű kis pszichopata killingmachine lesz, Carllal majd jól kiegészítik egymást. A logikát mellesleg értettem a dolog mögött: egy sírós csecsemő konstans veszélyforrás, viszont pont ezért nem fog kikerülni a sorozatból - bérmikor elő lehet venni, hogy pár főszereplőt életveszélybe sodorhassunk (sírás - jönnek a zombik - hentelés - menekülés). Carol visszahozatala viszont időszerű volt már, kurvajó karakter és eleve, DARYL NŐJE NEM HAL MEG.

Daryl és Beth az erdőben addig szaladgálnak, míg nyomokra nem lelnek, közben van egy kis lelkizés, meg Daryl lelkének lágyabb oldala is kidomborodik egy kicsit, aztán meg perszehogy ellenkező irányba indulnak el, mint a többiek, nehogy nyugtunk legyen pár epizódig. Ha Darylt, aki egyébként ugye a képregényben nem létező karakter, kinyírják, felgyújtom az AMC-székházat, és a csajom hozza hozzá a molotov-koktélt. A negyedik szálon Maggie, alkeszBob és Sasha bizonyítja be, hogy annyi eszük nincs, mint egy jövedelmét titkoló képviselőnek, amikor rálelnek a börtönből az ostrom végén kihajtó buszra, és az abban éppen ezerrel tomboló zombibulira, kitalálják, hogy a busz hátsó ajtaját kinyitva, egyesével eresztik ki a zombikat, hogy Maggie lecsekkolhassa: köztük van-e Glenn. Nincs. Irány Terminus nekik is, a Glennt felszedő Abraham majd összekaparja őket is szerintem.

Izgalmas és feszült volt az epizód, olyan, mint az első évados részek nagy többsége. Pont annyi dráma volt benne, amennyi kellett, és végre nem Rick apasági kínjai meg Carl tinilázadása játszotta a főszerepet, hanem a többiek. A jövő heti rész is ilyesmi lesz, hajrá.

Sajó kolléga ezt tette hozzá:

Óriási húzás volt az alkotóktól, hogy Rick és Carl közös epizódja után minden még élő karakter megkapta a maga kis epizódszerepét. Már Hershel farmja óta üvöltözök a képernyőnek, hogy hagyjuk már az egyévados biztonsági játékot és küldjük már ki a terepre a szereplőket párban vagy hármasával. Ezzel a formulával egyszerűen nem lehetett hibázni, az összes alkalmi csoport tagjainak akár párszavas interakciója hatásosabb volt, mint a harmadik évad első fele.

Az első részek óta nem izgultam, izzadtam ennyire, mint ennél a résznél, a kiszolgáltatottság érzéssel végre visszatért a sorozat a horror gyökereihez. Az innentől valószínűleg 4-5 szálon futó történet garantálhatja, hogy most jó ideig tényleg történnek majd fontos dolgok, nem csak a siránkozás megy a hideg vizes zuhanyzóban. A visszatérő karakter megjelenése és a képregényben nagyon nagyon fontos szerepet játszó figura feltűnése pedig csak alátámasztja ezt az elméletet. A Walking Dead badassebb lesz, mint valaha.