Amikor az első évaddal bemutatkozott a Homeland, kicsit óvatos voltam, legalábbis az első pár epizód erejéig, mert nem tudtam elképzelni Claire Danes-t CIA-ügynöknek, Danien Lewist meg amerikai tengerészgyalogosnak. Mandy Patinkint viszont simán bevettem CIA-főnöknek, mert a pali akár Fábry Sándort is el tudja játszani, ha kell, hortobágyi tájszólással. Aztán hozzászoktam a felálláshoz, mert a színészek kurva jók voltak, és a történet a kanapé szélére kényszerített hétről hétre.

A második évad már egy fokkal nagyobb csalódás volt, az meg pláne, hogy az írók a hirtelen jött sikertől megrészegülve (vagy inkább megrettenve) nem merték megtenni azokat a lépéseket, amiket pedig az első évad végén kellett volna. A történet egyre hihetetlenebb és hiteltelenebb lett, és ezen az utolsó pár rész sem nagyon segített.

Aztán jött a harmadik évad, amitől azt vártam, hogy kiegyenesíti a kaszát, és az agyamba vágja, de leginkább csak lapjával simogatott, és egyszer-kétszer karcolt csak meg, na jó kétszer a gyomromig belém vágták, de 12 rész alatt ennyi nem biztos, hogy elég. És most NAGYON spoileresen folytatjuk.

Viszlát, Brody őrmester, jó volt, szép volt, elég volt. A harmadik évadban az íróknak eszébe jutott, hogy hiába van egy nagyszerű színészed, ha nem tudsz a karakterének már olyan érdekes történetszálakat írni, hogy a nézőket érdekelje is, mi történik vele. A családi vonal az egyébként nagyszerű Morena Baccarinnal és a kát használhatatlan kölyökkel rémes volt, a második évad egyetlen jó húzása volt Quinn behozatala, mert ő legalább olyan érdekes és jó karakter, mint amilyen Brody volt az elsőben.

A második kanyar végén, amikor felrobbant a bomba, Brody meg meglógott Kanada felé, már lehetett sejteni, hogy ha a készítők nem akarnak egy 24-et csinálni a sorozatból, akkor Brody nem nagyon fog szerepelni a harmadik évadban. Nem számoltam, de szerintem a Dar Adalt alakító F. Murray Abrahamet is többet láthattuk a 12 rész alatt, mint Damien Lewist, ami nem lenne nagy probléma, ha az évad nagy része nem Brody körül forgott volna. Mert hiába volt az iráni szál, ahhoz, hogy az sikerülhessen, hogy Saul befejezhesse a mesterművet, ahhoz Brody kellett, aki eközben egy caracasi nyomortanyán heroinfüggött éppen.

A sztori addig volt meglepő és fordulatos, míg ki nem derült, hogy Carrie bemártása csak egy elterelő hadművelet volt, és minden arra irányult, hogy az iráni kormányban legyen egy beépített ember, onnantól már maga a megvalósítás és Brody visszahozatala rutinmeló volt - igaz, ha nem ilyen színészekre bízzák a feladatot, akkor tökéletesen érdektelen lett volna az utolsó hat rész, így viszont Lewis és különösen Patinkin miatt volt értelme nézni a Homelandet továbbra is.

És igen, értem Brody karakterének motivációját, és átéltem a megtisztulását majd feloldozását is, az utolsó részben pedig könnyekig hatódtam az akasztástól meg Carrie csillagrajzolásos búcsújától, de annyi marhaság zavart az évad közben, hogy egyszerűen nem tudtam maradéktalanul élvezni a sztorit. Ha a Homeland egy sima network-dráma lenne, már mindenki hajigálná rá a szart az olyan baromságok miatt, hogy egy kórházban hogy nem derül ki egy nőről, hogy terhes, és így tovább, de mivel a sorozat egy kábeldarling, így szent tehénként kezelik, és nem ütik annyira, mint network tévés társait.

A negyedik évadban Carrie Isztambulban kezd, Saul meg a privátszektorban, ebből még bármi kisülhet, jó is, rossz is, reménykedjünk az előbbiben. És nagyon kevés Dana Brodyban.