Egy hetet töltöttünk el a Sztárban sztár kulisszái mögött, benéztünk mindenhová, ahová csak tudtunk, és megkérdeztünk mindent, ami eszünkbe jutott. TV2-s gyárlátogatás, harmadik nap. (Az első kettő krónikája itt és itt olvasható.)

Amikor magamban elképzeltem egy showműsor összerakásának egy hetét, valahogy úgy gondoltam, hogy a csütörtök és a péntek lehet a legkaotikusabb, amikor kiderül, hogy Kozsó kardja belerozsdásodott a hüvelyébe, hogy a Bangó Margit-maszkon rossz helyen van a bibircsók, és így tovább, kapkodás, idegbetegeskedés, kurvaanyázás. És ehhez jövök még hozzá én az all access passommal, hogy ne lehessen egy egészségeset vitatkozni, mert majd jól megírja a comment:com, szóval előre fáztam az utolsó napoktól. Ezzel szemben csütörtökön egy hótt nyugodt Árva László várt rám, gyere, kávézzunk, mondja, aztán megmutatok pár dolgot.

Idegeskedésnek nyoma sincs, nem azért, mert nincs feszültség, mert nincs tét, hanem azért, mert a műsornak össze kell állnia, még akkor is, ha 36 órával az adás előtt szét van hullva, ami a Sztárban sztárra abszolút nem volt igaz. A stúdió épülete felé bandukolva Németh Ádámmal találkozunk, aki már a következő héttel foglalkozik, és ezt kezdik el megbeszélni Árvával, ott, előttem. Lebuktatok, mondom, a szavazást manipuláljátok, már csütörtökön tudjátok, ki esik ki pénteken. Ezen jót röhögünk, mert az sms-szavazásos műsorok egyik legtöbbször visszatérő konteó-eleme, a "kertévék belenyúlnak a szavazó rendszerbe" egy ótvaros nagy baromság.

Nekünk nem érdekünk, hogy bárki is nyerjen, illetve az, hogy egy bizonyos személyt hozzunk, hozassunk ki győztesnek. Miért is lenne? Milyen érdekünk fűződik ahhoz, hogy egy előadót toljunk - még ha lehetne is - a többivel szemben? A műsor, a tévé hitele viszont egy lebukással örökre elvész, amit soha nem lehet visszaszerezni. Egyszerűen értelmetlen lenne.

Ez egybevág azzal, amit régóta emlegetünk a comment:com-on is: ha az RTL manipulálta volna a szavazatokat, Utasi Árpi soha nem nyert volna Csillag születik-et. Némethék azért kezdik el már csütörtökön a következő hetet tervezni, mert a dalválasztástól a ruhavarrásig kismillió olyan dolog van, amit egyszerűen előre egyeztetni kell rengeteg emberrel, és erre nincs idő a jövő héten. Úgy kell előkészíteni a műsort, minden számot, mintha senki nem esne ki, és a követező héten minden tervezett produkció megvalósulna. Jó, nem készítik el a jövő heti maszkokat már csütörtön este, de a délutáni stábértekezlet nagy része már a következő hétről, annak előkészítéséről szól.

Árva int, menjünk be a stúdióba, mert éppen most fotózzák a szamurájruhás Feke Pált, azt érdemes lesz megnézni. Amikor valamelyik előadó kisfilmjében látjuk, hogy egy műteremszerű helyiségben fotózzák, akkor azt hihetné az ember, hogy van valahol egy stúdió a városban, ahová sorban érkeznek a fellépők, és ott készülnek a képek - hát lófaszt, a fotózás abban az épületben zajlik, ahol az adás felvétele is, az egyébként ruhatárként és stábbüféként funkcionáló helyigében, a bejárattól balra. Ez a csodálatos a tévézésben egyébként, ahogy láttatja a dolgokat, ahogy a kamera úgy mutatja meg nekünk az eseményeket, hogy fel sem merül bennünk, hogy valóban mi történik a felvételen.

Feke talpig Kozsóban áll egy fehér háttér előtt és röhög, a kezében A Kard, az arcán vastag smink, az egész fotózásnak elég nagy feneket kerítenek, pedig az adásban nem is ebben a ruhában lesz, és nem a Szomorú szamurájt énekli, (amit ugye eredetiben egy nő ad elő, Kozsó csak biodíszlet volt a klipben hozzá) az egész csak azért kell, mert a bevonuláskor és a produkció alatt a LED-falra ezt a képet vetítik majd ki, ahogy áll a szamurájnak fazonírozott Feke, és nagyon elszántan néz maga elé.

A következő kanyarra Ökrös Gergő, a TV2 kreatív vezetője is csatlakozik hozzánk, a kreatív team harmadik tagja, aki már egy újabb műsor előkészítésével van elfoglalva, de erről nem beszélhet. Felmegyünk az emeletre, ahol az öltöztetők dolgoznak, mellettük van a sminkesek szobája, kicsivel távolabb pedig egy raktárhelyiség, amiben most egy dobszerkó áll, mellette ládák, erősítők és egy kis keverőpult. Szabózé (nem a mienk, a másik) itt rakja össze azokat a zenei alapokat, amikre majd az előadók a műsorban ráénekelnek, a műsor alatt azonban más funkciója van: itt történik az sms-szavazatok összesítése. Olyan helyiségre van szükség ugyanis, amibe nem mehet be senki, a közjegyző pedig tényleg itt ül az adás alatt, és nézi, ahogy az elé kipakolt laptop képernyőjén futnak be a szavazatok. Németh Ádám nem akarja tudni (és nem is tudhatja), mi történik menet közben, melyik előadó áll szarul és kinek megy jobban, ő is szinte csak akkor tudja meg az eredményt, amikor mi.

A továbbjutók sorrendje, mármint ahogy bejelentjük őket, korántsem a valós szavazatok számát jelenti, azaz ha Bigát mondja (Friderikusz) Sándor elsőként, attól még lehet, hogy csak a középmezőnyben van, a sorrendet adás közben, ott helyben döntjük el, és kommunikáljuk Sándor fülére. Az ilyen jellegű műsoroknál többször volt példa arra, hogy a zsűrisorrend dobogós helyéről kiesett valaki, mert a rajongói azt hitték biztos a továbbjutás, és nem szavaztak. Fontos szempont ilyenkor az is, hogy a versenyzőket sokkal jobban doppingolja, ha nem tudják, hogy áll a verseny. Így mindenki maximálisan belead mindent, és nekünk hipermotivált versenyzőkre van szükségünk.

Hogy erre mi szükség van, azaz miért nem a valós sorrendnek megfelelően mondják be a neveket egyik ilyen műsorban sem, az nyilvánvaló: ha esetleg egyikük minden héten jóval több szavazatot kap a többieknél, az visszaüthet, hiszen a rajongói elégedetten dőlnének hátra, nem kell már szavazni emberek, megvan a továbbjutás úgy is, a lista alján állókra pedig azért nem küldenek majd szavazatokat, mert "minek, úgyis kiesik." Ennek megfelelően hiába kérdezem, ki áll általában jól, és kinél rezeg a léc, nem árulják el nekem. Nagyjából erre számítottam, de meg kellett próbálni.

A következő helyiség, még mindig az emeleti folyosón maradva, a próbaterem, amiben a kisfilmekben a szereplőket próba közben látjuk. Ez is jóval nagyobbnak tűnik, mint amilyen a valóságban, nem egy kb. 12 négyzetméteres pihenőnek. Az illúzió viszont tökéletes: az egyik falon tükör van, ez előtt próbálják a mozdulatokat a szereplők a koreográfusokkal, a jeleneteket pedig nem rendes tévékamerával, hanem digitális fényképezőgéppel veszik fel (olyannal, amilyennel például a House című sorozat utolsó évadának egyik epizódját is), mert, magyarázza László Zsolt vezező operatőr, a mélységélessége kisebb, mint egy rendes kamerának, a háttér így nincs fókuszban, és sokkal nagyobbnak látszik.

Megtehettük volna, hogy a próbákat, a felkészülést, az énekórákat, a koreó betanulását a városban vesszük fel, bérlünk hozzá egy helyiséget és kész, nem nagy kaland. Mi viszont azt szerettük volna, ha az előadók állandóan itt vannak a produkció közelében, hogy ha valamibe bele kell nyúlni, ne kelljen rohangálni az egyik helyszínről a másikra, például a félkész maszkokkal vagy jelmezekkel, mert az időigényes, és megterhelő. Így sokkal kényelmesebb mindenkinek, itt vagyunk helyben, ha valaki beszélni akar a producerekkel, két perc alatt ott vagyunk mellette, egyszerűbb sminkpróba, stb.

Folytatás hétfőn a kamerapróbával, a mennyezetről leereszetett Nótár Maryvel és az adásnap kulisszatitkaival.