A vékony, lófejű fickó benyúlt a párducmintás szoknya alá és igazított egy kellemeset a zacskón, majd a mellette feszengő műsorvezető mellett elnézve a zsűrire pillantott, és azt mondta, hogy neki túl erős a farka ahhoz, hogy leragasszák. Varga Viktor ekkor már túl volt Amy Winehouse-zon, a Sztárban sztár című TV2-s műsor pedig azon, hogy Majka, oppardon, Majoros Péter azt mondja, Biga Pély Barnára hajazó fejrángását két LSD-s bélyeg elnyalogatásával simán elő lehet idézni. Tulajdonképpen az ilyen momentumokért volt érdemes megnézni az első adást.

A tegnap este elindított, láthatóan nagy gonddal összerakott, saját ötletnek beállított, de egyértelműen a Your Face Sounds Familiar című Endemol-formátum (azt az RTL Klub vette meg) lenyúlásának tekinthető Sztárban sztár alapvetően egy nagyon vicces, szórakoztató formátum, már ha azt valaki mulatságosnak tartja, hogy egy szakállas faszit nőnek öltöztetnek, egy nőt meg Axl Rose-nak. A koncepció annyi, hogy az énekeseknek más bőrébe bújva kell előadniuk ismert hazai és külföldi előadók slágereit, a zsűrinek és az obligát sms-szavazóknak meg azt kell eldönteni, ez kinek jött össze legjobban.

Az alapszituáció rengeteg humorforrást hordoz magában, és ha túlmegyünk az Irigy hónaljmirigy kedvenc fegyverének tekinthető, "a nőnek öltöztetett pasi mindig vicces"-sémán (lásd még: ha leül a buli, vedd elő a fingópárnát!), akkor is bőven marad lehetőség a szórakoztatásra. Az ilyen műsor akkor működik legjobban, ha senki nem veszi komolyan, ha az eredeti előadónak való megfelelésről nem az jön le a képernyőn, hogy az énekes vért izzadva, fogcsikorgatva igyekszik átlényegülni, hanem laza, könnyed és képes saját magán is teli szájjal röhögni. A Super TV2-n látott Nagy duett pontosan ezért volt szórakoztatóbb, mint a Sztárban sztár, mert abban a most zsűritagként látható Lakatos Márk és társai láthatóan jól szórakoztak saját magukon, röhögve ugrabugráltak a színpadon egy számukra idegen szerepben, és egy percig nem vették magukat komolyan.

A Sztárban sztár készítői viszont, talán azért, mert a show nem a kábeles kistestvéren, hanem az anyacsatornán látható, egyelőre nem tudják eldönteni, hogy mennyire engedjék el magukat. Friderikusz Sándor merev és unszimpatikus a műsorvezető szerepében, az X-Faktornak és Csillag születiknek szánt beszólásait persze nem ő maga találta ki (kétlem, hogy akár csak egyetlen adást is látott volna belőlük), hanem a szerkesztők, de enélkül is látszott, hogy nem érzi jól magát a színpadon. Azt meg csak tényleg halkan tenném hozzá, hogy Britney Spears vagy Amy Winehouse nevét igazán megtanulhatta volna. A zsűri (Liptai Claudia, Majoros Péter, Hajós András és Lakatos Márk) nem működik rosszul, bár a szerepük egyelőre nem tisztázott, úgy tűnik csak azért ülnek az asztal mögött, hogy virtuálisan simogassák a versenyzőket, és nem fogalmazhatnak meg keményebb kritikát, pedig pár műsorszámnál simán belefért volna.

Az előadók a rájuk kiosztott feladatot hol több, hol kevesebb lelkesedéssel oldották meg, de az látszott, hogy van meló a műsorban bőven. Az átlényegüléshez azonban több kell egy parókánál vagy egy barnára bokszolt arcnál, nem elég piros latexet húzni Szinetár Dórára és azt mondani, te vagy Brintney, vagy egy műfogsort tenni Szandi szájába, és kikiáltani Cserháti Zsuzsának. A humornak belülről kell jönnie, mint Feke Pál esetében, aki úgy volt Soltész Rezső, hogy egy cseppet nem hasonlított rá, viszont annyira vicces és kedves volt, hogy azt is megbocsátotta neki az ember, hogy kurvára nem tudta elénekelni a Szóljon hangosan az ének című örökbecsű szerzeményt. Bereczki Zoltán Demjén Rózsija telitalálat volt, mind a jelmez, a smink és az énekhang tekintetében, mert nem az izzadságszag áradt a produkcióból, hanem az, hogy élvezi azt a két percet, amit más bőrébe bújva tölthet el a színpadon.

Néhány induló esetében teljesen félrement a dolog, Soma mint Tom Jones vagy a Beyonce-nak eladott Nika vergődése kínos volt, és nem azért, mert nem tudták rendesen elénekelni, amit kellett (erre szinte csak Varga Viktor és Berecki volt képes), hanem azért, mert nem érezték jól magukat a színpadon. Nikának még Friderikusz is odaszólt, hogy örüljön már egy kicsit, amikor nem esett ki, az énekesnő barnítókrémtől csillogó arcán viszont nagyjából az látszott, hogy basszameg, még egy hét szopás jön. Ezt a fajta műsort viszont így nem lehet rendesen csinálni.

Nagyon nehéz persze hétről hétre testhezálló feladatot szabni az énekesekre, ami papíron jól néz ki, az egy élő adásban ótvaros nagy bukta lehet, mint szegény Delhusa Gjoni Enrique Iglesias-előadása. Bizonyos szempontból persze tökéletes volt, hiszen a latin szívtipró sem tud énekelni, így a hamis hangok pont a helyükön voltak, csak valahogy Gjoni nem tudott feloldódni a szerepben. Pedig tud ő rettentő vicces is lenni, a feleségkeresős reality-ben az RTL II-n például iszonyú szórakoztató volt, most viszont úgy állt ott a színpadon, mint egy nagyon megfáradt, kiégett előadó, aki a műsorban csak egy kis nyugdíjkiegészítést látott.

Ahhoz, hogy a műsor sikeres legyen, a tegnap látottaknál több kell. Lazább, viccesebb műsorszámokkal, jóval pörgősebb adásmenettel, kevesebb bakival (jó ezt írjuk az első adás izgalmának számlájára, de egy igazán profinak szánt produkció esetében azért voltak olyan pillanatok, amik megbocsáthatatlanok), lelkesebb zsűrivel és sokkal kevésbé komolyan vett műsorvezetéssel a Sztárban sztárból egészen kellemes péntek esti szórakoztatást lehetne gründolni. Rövidebbre kellene vágni a felkészülést bemutató videókat, nem kellene annyit pöcsölni a szponzortemékekkel és a nyereményekkel, úgy az egész műsort feszesebbre, modernebbre kellene alakítani, olyanra, amivel meg lehet fogni a 18-49-es korosztályt, mert jelen formájában a Sztárban sztár erre alkalmatlan.