Edward Michael Grylls, 40 éves, angol. Ha így nem is ismerős, Bear Gryllsként mindenki ismeri: az őrült kalandor, aki a száraz teveszarral is jóllakik, megissza saját pisáját, a haját használja gyújtósnak, őserdei hasadékokba kúszik két szem ehető bogyóért. A SAS-kommandós főcserkészből lett celebtévés bestselleríró és életmódguru idén ősszel két rendhagyó sorozattal jelentkezik a Discoveryn: a Kiút a pokolból és a Túlélőpróba igazi főszereplője nem ő lesz, hanem a dzsungelben, a sivatagban vagy a hómezőn az életben maradásért küzdő átlagember.

Bear Grylls és a csapata nemrég Angliában, a gloucestershire-i erdőben tartott rendhagyó sajtótájékoztatót a két új tévéshow-ról. Az okostelefon- és kávéfüggő újságírók egy gyorstalpaló cserkésztanfolyam után egy éles túlélési teszten is részt vehettek, majd egy kerekasztal-beszélgetés következett – kerek asztal híján a tűz körül. Íme az ottani kérdés- és válaszözön szerkesztett verziója.

Van olyan dolog, amitől még te is félsz?

Tériszonyos vagyok. Ami azért vicces, mert a fél életemet a magasban töltöttem, és a mai napig hegyet mászok, repülőkből ugrálok ki, helikopterről függök kötélen. De a legfontosabb, amit megtanultam az élettől, hogy szembe kell nézni a félelmeinkkel. A stábomban ma már természetes, hogy ha kinyílik a magasban a repülő ajtaja, valaki mindig ott van mellettem, és vállon vereget az ugrás előtt. Más stábtag meg egészen más dolgoktól fél, akkor meg én segítek neki. Erről szól a csapatmunka, hiszen egyikünk sem született Supermannek.

Híres vagy arról, hogy minden őrült dolgot megeszel és megiszol. Mi volt az eddigi legdurvább?

Tényleg elég sok szörnyűséget elfogyasztottam már, de a túlélőkoszt sosem az ízekről szólt, hanem az energiabevitelről. A legrosszabb talán a nyers kecskehere volt. És a tevebelsőségekből kifacsart folyadék. Meg a jak szemgolyó, meg a saját vizeletem, a kígyóhús, a skorpiók...

A vegák biztosan nem ennének ilyeneket. Ha lezuhan a repülőjük a dzsungelben, túlélhetik kígyóevés nélkül? 

Sokan a Kiút a pokolból szereplői közül is vegetáriánusok. De tudták, hogy kell nekik a plusz kalória a túléléshez, szóval abban az egy hétben vagy hónapban megettek minden borzasztót, ami hozzásegítette őket az életben maradáshoz. Nagyon közel kerültem ezekhez a srácokhoz a forgatás alatt, így pontosan tudom, hogy mi mindenen mentek keresztül. Baromi nehéz meghozni egy ilyen döntést, és sokan hajlamosak alábecsülni egy effajta lépés súlyát.

Fontos egyébként tudni, hogy rengeteg ehető növényt, gyökeret és bogyót találhatunk a vadonban. Sokan azt hiszik, hogy amikor még barlangokban éltünk, már akkor is csak vadásztunk és csak a húst faltuk, holott az emberiség tradicionális gyűjtögető közösség. A nagy vadászatok elég ritkák voltak, mivel rengeteg energiát kellett az ilyesmibe fektetni, halálosan veszélyes dolog volt. Próbálj csak meg levadászni úgy egy bölényt, hogy nincs nálad puska! Ezért kellett megtanulnunk, milyen gyökereket és bogyókat lehet megenni, aztán azt, hogy ezeket a növényeket hogy tudjuk mi magunk elültetni és felnevelgetni. Abban viszont biztos vagyok, hogy csak növényi koszton szinte lehetetlen túlélni a vadont, szóval a vegáknak jobb, ha ilyen helyzetben nem lesznek vegák.

Miben lesz más a Kiút a pokolból, mint az eddigi sorozataid?

Azt mutatja be, hogy a túlélés nem valami hősies, magasztos dolog, hanem iszonyú félelmetes. Amikor a műsorban szereplő túlélőkkel beszélgettünk, mindegyikük azt mondta, attól rettegett a legjobban, hogy nem láthatja viszont a szeretteit. És ami még fontosabb: végig tudták, hogy kizárólag a saját hibájuk, amiért ilyen egyáltalán nem hétköznapi, veszélyes szituációba keveredtek, szóval még a bűntudat is gyötörte őket. Amikor elmesélték a megmenekülésüket a vadonból, szinte mindegyikük sírva fakadt. És a producerek és stábtagok is együtt sírtak velük.

Tanultál valami újat a forgatáson?

Azt, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. Az emberek rengeteg megoldatlan problémát cipelnek magukkal az életük során. Ha most megkérdeznélek, mi nyomja a lelked, biztos sokat tudnál mesélni. De ha azt kérdezném, hogy mit csinálnál, ha lezuhansz egy repülővel az ismeretlenben, túl tudnád-e élni, akkor biztosan azt mondanád, hogy nem. Pedig a helyes válasz az, hogy igen, túlélném, mert megvan bennem a tűz és a hit a túléléshez. Mert ez mindannyiunkban megvan. Csak szépen rárakódott a mindennapok pora, mivel megszoktuk, hogy ma már nem kell komolyan megküzdenünk a dolgokért.

Az életben maradáshoz tehát csak akaraterő és túlélési ismeret kell? Vagy jól jön azért a szerencse is?

A szerencse mindig jól jön. Van úgy, hogy mindent rosszul csinálsz a vadonban, de végül megmenekülsz, mert óriási mázlid van. És persze van olyan is, hogy a bajba jutott ember keményen odateszi magát, vért izzad, de elkerüli a szerencse, és a végén meghal. Amit én meg tudok tanítani a nézőknek, az pont az, hogy ne hagyatkozz kizárólag a szerencsére. Az erőnlét, a kitartás, a túlélési ismeretek és a terepismeret mind fontosabbak a szerencsénél. De van, hogy ez sem elég. Egy nagyon jó barátomat két hónapja megmarta egy kígyó. Dzsungeltúrákra tervezett, speciális bakancs volt rajta, a kígyó valahogy mégis át tudta harapni. Szörnyű volt látni, hogy lehetsz bármilyen profi ebben a szakmában, bármikor elpártolhat tőled a szerencse.

Mit csináljon az ember, hogy tiszta fejjel tudjon gondolkodni és ne őrüljön meg egyedül a vadonban?

Az ember ilyenkor mindig a feladat nagyságától ijed meg. De a túlélés is olyan, mint minden más az életben: részfeladatokra bontod, egyszerre csak egy kis szeletére fókuszálsz, aztán pozitív hozzáállással nekikezdesz és végigcsinálod. Én sem vagyok mindenttudó, sokszor hibázok, de mindig tanulok belőle és sosem adom fel. Gyerekkoromban például karatéztam. Volt még ott öt srác, mindegyikük erősebb és magasabb volt nálam, de végül otthagyták az edzéseket. Aztán tíz év múlva, amikor megszereztem a fekete övet, odajöttek, hogy ez milyen dolog már: én kapom az övet, mikor ők mindig is jobbak voltak nálam? Erre mondtam azt, hogy lehet, jobbak vagytok nálam, de ti feladtátok, én meg végigcsináltam. És pontosan ugyanígy gondolkoztam a Különleges Erőknél vagy a Mount Everest tetején is. Ha az ember keményen dolgozik, és közben folyamatosan a feladatra fókuszál, akkor a végén boldogan hazamehet a szeretteihez.

Milyen érzés sztárcserkésznek lenni a mindennapokban? Kapsz rajongói leveleket olyanoktól, akik a te túlélési trükkjeid miatt tudtak életben maradni valami sziklakatlanban vagy hómezőn?

A műsoraim eleve mindig a „legrosszabb forgatókönyv” koncepció jegyében készülnek, hiszen szinte mindig a legrosszabb forgatókönyv szerint szakadnak ránk a megpróbáltatások. Minden héten kapok leveleket a nézőktől, akik tanultak valamit a sorozataimból, és pont úgy másztak ki a slamasztikából, ahogy én mutattam. Például beszakadt alattuk a tó jege vagy egy szélvédett bunkert kellett építeniük hóból a nagy vihar előtt, és ott felhasználtak ezt-azt a műsoraimból. Ez természetesen jó érzés, hiszen amikor elkezdtem a tévésorozatot, megfogadtam, hogy én leszek a legsárosabb, legrosszabbul öltözött cserkész, de megmutatom a frankót.

A sok pozitív üzenet mellé jönnek azért negatív hangú levelek is?

Egyszer forgattunk egy jelenet, amiben azt mutattuk be, hogy hogyan kell tüzet gyújtani a mobiltelefonod segítségével. Fogtam a telefon akkumulátorát, belevágtam a késemmel, és rövidzárlatot okozva a szikrákkal végül sikeresen lángra kapott a gyújtósnak használt avar. A jelenet után azt monda az operatőröm, hogy ezt sosem fogják leadni a tévében, vagy ha igen, akkor a szülők gyűlölni fognak érte. Én erre azt mondtam, nem az én dolgom, hogy a szülők mit mutatnak meg a gyerekeiknek, és mit nem. A Discovery persze beletette a mobilos tűzgyújtást is a műsorba, és utána még sokáig özönlöttel a levelek a dühös anyukáktól, hogy a gyerekek miattam tették tönkre a 200 fontért vett okostelefonjaikat.

Édesapád, Sir Michael Grylls a brit konzervatív párt tagja, parlamenti képviselő is volt. Nem akarod követni a példáját, és kipróbálni magad a politikában?

Isten mentse meg a nemzetet attól, hogy én is politikai pályára lépjek! Nem hiszem, hogy jó lennék benne. Apám egyszer azt mondta, hogy mindig maradjak meg azon a területen, ahol magabiztosnak érzem magam, és csináljam azt, amit szeretek. És én szeretem, hogy a tévén keresztül rengeteg embert el tudok érni. Például olyan tizenéveseket is, akiknek nem volt túl jó gyerekkoruk, de tudok nekik valami biztatást és életcélt adni. A műsoraim és a könyveim ugyanis sosem csak a túlélésről szóltak, hanem a pozitív hozzáállásról és a kitartásról.

Ez akár politikai beszédnek is elmenne...

Na erről Dave jut eszembe, tudod, a film, amelyikben egy fickó nem akar elnök lenni, aztán mégis azt csinálnak belőle. Ha politikus lennék, én is biztos folyton menekülnék a sok kötelező sajtótájékoztató meg koktélparti elől.

De hát most is egy sajtótájékoztatón vagyunk. És oké, nincs koktél, de pillecukrot sütögetünk a tűzön, mint valami grillpartin.

Ha emberek előtt kell beszélnem, akkor is ugyanúgy félek, mint a nagy magasságokban. Párfős csoportban vagy egy grillpartin még minden oké, de alapvetően félénk típus vagyok. Nehogy azt hidd, hogy otthon is ugyanaz az alfahím vagyok, mint a vadonban. Van, hogy együtt zongorázok és éneklek a családdal, és arról ábrándozok, milyen jó lenne, ha lennének lányaim is a három fiú mellé. Az emberek azt hiszik, valamiféle ősmacsó vagyok, elhívnak konditerembe, vagy szkanderozni akarnak velem egy bárban. Sokszor zavarba is jövök ezektől a kérésektől.

Akkor a minden őrültségre hajlandó, laza tévékommandós csak egy felvett szerep? 

Régen nagyon laza voltam, és sok necces szituációba belementem. Most azért már sokkal óvatosabb vagyok, főleg amióta filmre is vesszük a kalandjaimat. Régen 120 százalékban voltam felelőtlen, ma már csak 80 százalékban vagyok az.

Ha csak három dolgot vihetnél magaddal a következő sorozatod forgatására, mik lennének azok?

Először is egy kés, aztán egy laminált fénykép a feleségemről és a fiaimról, mert a túlélés kulcsa az akarat, így minden, ami az otthonomra emlékeztet, segít túllépni a nehézségeken. A harmadik legfontosabb dolog, amit vinnék, az a humor, mert a dolgok mindig elcsesződnek. Mert amikor zuhog az eső, és hideg van, és fáradt vagy, és nem ettél, és már 10 órája csak mászol és szenvedsz, akkor nagyon fontos a humorérzék. Aki bárhol és bármikor tud nevetni az élet dolgain, az megéri a súlyát aranyban.

(fotók: Discovery Channel & Faridul Anwar)

Bear Grylls Escape from Hell - Kiút a pokolból című új tévésorozatát október 3-tól vetíti itthon a Discovery csatorna.