Véget ért az ötévados kaland, a nálunk Totál szívás címmel vetített Breaking Bad olyan sorozatzáróval búcsúzott, amiben senki, semmi kivetnivalót nem találhat. Nesze neked, Dexter, ugye. Spoileresek leszünk.

Spoilerek jönnek, csak az olvasson tovább, aki már látta a finálét.

Szóltunk.

Naszóval valahogy így kell befejezni egy sorozatot. Nem szarakodva, nem kesztyűs kézzel fogva a hímtagot, hanem jól rámarkolva. A Breaking Bad eddig is az a sorozat volt, aminek gigantikus méretű tökei voltak, az írók soha nem rettentek meg attól, hogy amit bemutatnak, az esetleg hogy jön le valamelyik családvédő gittegyletnél, ha nem akarod, hogy a gyerekek a metamfetamint főző, rákos kémiatanár kalandjait nézze, akkor ne engedd a tévé elé vasárnap este kilenckor és kész, aki ezt nem képes betartani, az meg vessen magára. Sötét, komor, depressziós, erőszakos volt a Breaking Bad fináléja, pont úgy, mint maga a sorozat.

Nincsenek elvarratlan szálak, favágó Dexter, sötét képernyő, Vince Gilligan úgy fejezhette be a sorozatot, ahogy tervezte. Elég ritka ez, még a kábelsorozatot esetében sem mindig olyan befejezést kapunk, mint amilyet szeretnénk, mert az írókat vagy a készítőt, az alapötlet kidolgozóját nem mindig hagyják érvényesülni, más szempontok (pénz) dominálnak, az esetleges spinoff lehetősége pedig általában benne van a sorozatzárásokban is. A Maffiózók, bármennyire is nyitott(?) volt a vége, dettó úgy ért véget, ahogy David Chase, az alkotója megálmodta, és hálistennek Vince Gilligan is végigvihette a shakespeare-i tragédiát, egészen az utolsó leheletig.

Walter White sorsa tulajdonképpen az első olyan alkalommal pecsételődött meg, hogy kémcsövet ragadott Jesse lepukkant lakóautójában, még öt évvel ezelőtt. A fináléban a kör bezárult, az utolsó képsorokon a haslövést kapott, de a rák miatt eleve legyengült Waltnak esélye nem volt a túlélésre, aminek, valljuk be őszintén, senki nem örült volna. Ezt a sorozatot NEM lehetett úgy befejezni, hogy Walt sitten ül, csak úgy, hogy meghal, a kérdés csak az volt, hogy a rák viszi-e el, beveszi-e a ricint, lelövi-e Jesse, vagy valami negyedik alternatíva kerül elő.

Az évad második felét felvezető promóképek közül volt egy, amin Jesse látszott a kezében fegyverrel, amit a kamerába mutat. És néz hozzá nagyon vészjóslóan. A fináléban meg is kaptuk a jelenetet, a vége előtt három perccel, de Jesse csak nem lövi le Waltot, az apafigurát, akit ekkor, a katarzisban már vagy annyira gyűlöl, hogy inkább hagyja szenvedni, vagy annyira tisztel még így is, hogy nem képes lelőni - pedig az ugye egyértelmű, hogy az a golyó, ami Walt halálát okozza, Jessebe fúródott volna, ha nem fekszik rajta mentora a neonáci-telepen zajló mészárszék közepette.

Walt tehát halott, Jesse megmenekül (és szememben legalábbis, megváltásra talál), Walt utolsó hordójának tartalma Flynnhez kerül (nincs az az isten, hogy Schwartzék meg merik kockáztatni a lenyúlását a 9,2 millió dollárnak), Sklylar a Hank holttestéről szóló infóval kihúzhatja magát a csávából, Lydia meg szépen megkapta a ricint a reggeli teához (szóval ezért mutogatták a műcukrot szinte minden epizódban), a nácik mind halottak - minden mellékszálat lezártak, úgy ahogy kell, kérdés nem maradt, lehet elégedetten hátradőlni. A flashforwardokat szépen összefésülték, és kaptunk egy nagyon erős Skylar-Walt-jelenetet is, amiről sokat fognak még vitatkozni, de szerintem Walt csak azért mondta a feleségének, hogy mindaz, amit tett, azt azért csinálta, mert élvezte, mert adni akart valami kapaszkodót neki, hogy elkezdhesse az életét ismét. A Flynnek szánt pénzzel pedig a lúzer kémiatanár elérte azt, amire a pilotban elszánta magát, és gondoskodott a családjáról. 

Jó kis öt év volt ez, majd még írunk róla párat, most csak ennyit: kösz, Vince Gilligan.