Hát ettől rettegett a Fidesz teljes vezérkara, a Nemzetgazdasági Minisztérium több emelete és persze a Magyar Nemzet szerkesztősége. Ez az imperialista baloldal titkos fegyvere, ami agyhalott, szoci szavazót csinál mindenkiből, aki csak odakapcsol. Ha az unió összehangolt támadása, és a külföldi tulajdonú bankok profitéhsége nem lenne elég, hát most itt van a Story Tv híradója.

A teljes jobboldalt rettegésben tartó rémmese szerint ugyanis a baloldali médiatúlsúly kubai szivarok füstjébe burkolózva ármánykodott a nemzeti kormány ellen egy budai luxusétteremben. A horrorfilmbe illő jelenet szerint a találkozón valaki azt súgta, hogy “csinálhatnánk egy híradót a Bárdos Andrással”, mire az egyik bőrfotel mélyéből emelték a tétet, hogy ha már, hát “Baló György is szerepelhetne benne”. Kék füst gomolyog a levegőben, kristálypoharak csilingelnek gonoszul, valaki nagyot kortyol a viszkijébe, amikor Szabó György, a Sanoma vezetője végre megtöri a csendet: “És az egészet leadhatnák a Story4-en, közvetlenül a Poirot előtt”. A médiamogulok rázkódnak a nevetéstől.

Több héten át ezt a baloldali összeesküvést próbálta leleplezni a Heti Válasz, a Magyar Nemzet és a Híradó, bevallom, én kicsit féltem is, hogy elég lesz tíz perc az új műsorból, és máris visszasírom azt az elmúlt nyolc évet, munkásőrdalokat éneklek álmomban, és egyébként is megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek majd Gyurcsány Ferenc iránt.

Hát innen üzenném Kocsis Máténak, a Fidesz kommunikációs igazgatójának, hogy nyugodtan nézzen bele a Hír24-be, én jól vagyok, még mindig röhögök Gyurcsányon, kínosan érzem magam, ha Mesterházy magyaráz, és egyéb tüneteim sincsenek. Ez csak egy híradó. Olyan, amilyennek minden híradónak lennie kéne.

Nálunk ugyanis már jó ideje csak kétféle hírműsort adnak a tévében. Az egyik egy olyan világról szól, amiben kétfejű borjúk születnek tömegbalesetek közvetlen közelében, és vezető hír lehet bármi, amiben maszkos kommandósok szerepelhetnek vágóképként. A másikban Hoffmann Rózsa beszél a köznevelés fontosságáról, rendszeres időközönként átadnak egy újabb stadiont, és a bejátszások közt random számokat sorolnak, amik mind arra utalnak, hogy milyen jól is élünk.

A kereskedelmi tévék híradói ráadásul gyakran másfél napos híreket csomagolnak újra, minden este megnézhetjük, hogy miről is olvastunk aznap munka helyett a neten. Már ha valaki amúgy kattint arra, hogy hogy “Két autó koccant az M7-es bevezető szakaszán. Megdöbbentő képekkel!”

Az Egyesült Államokban a hírek darálása helyett éppen ezért már jó ideje inkább megpróbálják esténként elmagyarázni, hogy miről is szólt az a sok cikk, amit olyan lelkesen lájkoltak és share-eltek az ismerőseink a Facebookon. Hogy mik a nap legfontosabb témái.

Na ugyanezt próbálja lemásolni a Hír24 is, vagyis olyan hírműsort csinálnak, amilyet Magyarországon még nem sokan próbáltak. Az RTL 2 Híradója hasonlít rá a legjobban, de az olyan későn van, hogy csak azok nézik, akik eltévedtek a teleshop, a pornó, meg jósműsor közt kapcsolgatva. A Hír24 olyan, mintha A Fókuszt néznénk, csak Schobert Norbi nyaralása és Ördög Nóri herpesze a helyett a szíriai helyzetről, meg az új köznevelési törvényről van szó a riportokban. Az HBO Newsroom című sorozatát játsszák el, csak nem látjuk a nagy veszekedéseket, meg ahogy rohannak az anyaggal az adás kezdete előtt tizenöt másodperccel.

A baj csak az, hogy ebből a koncepcióból egyelőre nem sok látszódott az első adásban. Azt hagyjuk, hogy most is kiderült, hogy a magyar híradók dizájnerei betegesen vonzódnak a mozgalmasan tekeredő digitális szalagokért, meg a fontoskodva pergő másodpercekért, és minden mindig földgömbbé áll össze a főcímben. Ahogy az is elhanyagolható a végeredmény szempontjából, hogy a Hír24 látványa egy raklapnyi kék és piros animált frizbire épül, Bárdos Andrást pedig beültették a Planetárium egyik megviselt plakátja elé.

A baj az, hogy egyelőre a szerkesztők nem találják az arányokat: a riportok nem járnak körbe alaposan egy-egy témát, a legtöbb anyagból nem derült ki több, mint amennyit egy rövid hírből is megtudhatunk. Csak sok a vágókép, a riporter ráérősen sétálva mondja a felkonfot, és néhány adatot kiírnak a képernyőre, hogy érezzük, az adatok makacs dolgok. Az egységes budapesti taxis tarifáról szóló riportból például csak az nem derült ki, hogy ez mégis miért jó a taxisoknak, hogy miért lehet rossz az utasoknak, és egyébként is hogyan alakulhat át a piac. Ellenben megtudtuk, hogy fapadossal olcsóbb eljutni Ferihegyről Varsóba, mint a városból a reptérre. Pedig ezt hetekkel ezelőtt megírták már a napilapok is.

Ugyanígy nem kerültünk közelebb a szír helyzet megértéséhez sem, pedig a szerkesztők találtak még egy magyarul jól beszélő szír ellenzékit is, aki ezentúl beszámol majd arról, hogy mégis milyen az élet egy polgárháborúban. Csak azt nem tudtuk meg, hogy miért is akar támadni Amerika, és mi lesz ha odacsapnak. Egyedül az István, a királyról szóló riport mutatta be a történet összes fontos szereplőjét a teli szájjal buzizó nácitól a rockopera szerzőjéig. Ráadásul a Hír24-nek nyilatkozott Szörényi Levente is, akit péntek este óta keres a fél magyar média, hogy akkor mégis miért felejtett el meghajolni az előadás után a színpadon.

Persze nincs könnyű dolga a Hír24 stábjának, hiszen amíg Amerikában kifejezetten értelmiségi műfaj a hírháttér műsor, addig Magyarországon az értelmiség már rég elszokott attól, hogy a tévében keresse a híreket. És amúgy is nehéz elemző hírműsort csinálni egy olyan csatornán, ami még mindig arról híres, hogy itt ismétlik a Dallast.

A Hír24 viszont még csak az első adásnál tart, még van idejük, hogy megtalálják klasszikus híranyagok és az elemző riportok egyensúlyát. Főleg, hogy Baló György még fel sem tűnt a színen.