Ha valaki azt hitte volna, az Aranypart részegen üvöltöző nyikhajai vagy Alekosz szaros alsógatyája az a mélység, ami alá tévéműsor nem nagyon süllyedhet, most biztos nagyon fogja csóválni a fejét: egy pakisztáni vetélkedőben konkrétan emberkereskedelem folyik, ráadásul gyerekekkel. A főműsoridőben jelentkező műsorban ugyanis sorsukra hagyott csecsemőket lehet nyerni, mint egy Bunyós Pityu-koncertjegyet.

A ramadán (az iszlám nagyböjt hónapja) alatt jelentkező műsorban egy kéthetes kislányt már odaadtak új szüleinek, egy kisfiú pedig hamarosan elkel, hogy ilyen profán kifejezéssel éljünk, de hát nem mi találtuk ki ezt az állatságot. A kislányt a hétórás műsor végén kapta meg a mit sem sejtő nyertes pár, mondom még egyszer, bementek a műsorba, nyerni egy rotációs kapát vagy egy hónapra elegendő Balázs Pali slágert, erre a kezükbe nyomtak egy babát, hogy tessék, jó szórakozást. A nyertes pár nőtagja, bizonyos Suriya Bilqees meg is döbbent a gyerek láttán, de aztán az nyilatkozta, hogy nagyon boldog.

A műsorvezető a furcsa (muhaha, eufemizálunk itt, eszement) nyereményt megvédve azt nyilatkozta, hogy ami a keresztényeknek karácsony, az nekik, muszlimoknak a ramadán, és mivel szeretnék, ha ilyenkor mindenki boldog lenne, ez tűnt kézenfekvő megoldásnak. A műsor, amiben a gyerekeket lehet nyerni, Aman Ramazan címre hallgat, és az 500 fős közönség a Koránnal kapcsolatos kérdésekre adott helyes válaszokkal nyerhet mindenféle ajándékot, mostantól pl. a szomszéd Juszufot is, de normális esetben inkább mikrohullámú sütőt, biciklit, mosógépet és hűtőszekrényt kapnak a szerencsések.

A gyerekeket egy árvákkal foglalkozó helyi szervezet biztosítja a vetélkedő számára, és ha csak ezt az oldalát nézzük, azaz a humanitárius részt, azzal semmi bajunk sem lenne - az állami gondozásnál (a pakisztáni állami gondozásnál meg pláne) csak jobb egy befogadó család, nem ezzel van bajunk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a nyerteseket cseppet sem random választják ki a tévészereplésre, sőt, 4-5 szűrőn kell átmenniük, mielőtt az élő adásba bejutnának, nem ez a gond. 

Csak ezt a műsort, azt ne rittyentenék a dolog köré, hiszen Pakisztánban nincs örökbefogadás, az egész eljárás kamu, csak a tévének és a nézettségnek szól, a gyereket a díszletből kilépő párnak vissza kell adnia az árvaháznak és hivatalos úton gyámságért folyamodni - azt meg ugye vagy megadják vagy nem.

Attól félek, hogy a posztot elolvasva lesz olyan kreatív elme itthon, amiben felgyullad a pilács.