A remake-ek megosztó gyermekei a televíziózásnak. Vannak ugye a puristák, az eredeti verzióhoz megveszekedetten ragaszkodó rajongók, akik személyes sértésnek veszik, ha kedvencüket mindenféle kontárok elbarmolják. Ők azok, akik szerint a Battlestar Galactica akkor volt jó, amikor a papundelki díszletekben csehszlovák teremfutballistákra emlékeztető színészek bénáztak az alufóliába tekert, robotoknak látszó statiszták között. Aztán vannak azok, akik azt szeretik, ha a sorozatukból minél több készül, mert nem tudnak ráunni a dologra, ők meg azok, akik a román Terápiát hasonlítgatják a brazil verzióval és imádkoznak, hogy a laoszi még az ő életükben elkészüljön (nem fog).

Mi, akik tévéről írunk, kötelességszerűen megnézzük az újrákat is, ha odáig vagyunk az eredetiért, ha nem. Mi vagyunk a köztes állapot, akik igyekszünk nem előítéletekkel telve megnézni egy remake pilotját, csak éppen ez nem mindig jön össze. A Broen, azaz Híd című svéd-dán sorozat is ilyen, egy hét alatt ledaráltuk a csajommal, és nagyon megkedveltük a karaktereket, Koppenhágába pedig mág úgy is el akarunk menni, hogy a sorozatban olyan nyomorult helynek ábrázolták, amihez képest a józsefvárosi piac egy kifejezetten vidám helynek tűnik. Az egyszerűnek látszó ügyben nyomozó svéd és dán rendőrökről szóló sorozat hangulata, képi világa, a szereplők egymáshoz való viszonya, és maga az ügy úgy berántott, mint sorozat régen.

A skandinávok krimitermésére az európai és amerikai tévék hirtelen úgy rácuppantak, mint gyöngytyúk a meleg takonyra, az amerikai FX mellett a brit BBC is bejelentette, hogy remake-t készít a Hídból. Ennek oka nemcsak az eredeti minősége volt, hanem a The Killing amerikai diadalmenete. Az AMC sorozata egy dán krimit dolgozott fel, és ugyan én nem láttam az eredeti minden epizódját, de annak alapján, amit igen, úgy gondoltam, hogy a jenkik verziója legalább olyan jó volt, mint az eredeti, sőt, a szereposztást illetően messze felülmúlta azt.

Amikor viszont az amerikai Bridge-remake szereposztását bejelentették, nem voltam odáig meg vissza attól hogy a női főszerepet Diane Kruger kapta, bár az is igaz, hogy Sofia Helin után nekem csak Holly Hunter lett volna elfogadható (igen, tudom, húsz évvel idősebb), viszont Demián Bichirrel elégedett voltam, mert nagyszerű karakterszínésznek tartom - azt viszont nem tudtam elképzelni, mennyire fog működni Kim Bodina helyén, és milyen lesz a kémia Krugerrel. A pilot közepéig azt mondtam, hogy ez a kettős nem működik, Kruger nem jól hozza a figurát, inkább csak idegesítő és nem érdekes, bár azt, hogy a társadalmi normáknak nem megfelelően viselkedik, jól lehozta. Aztán történt valami, és helyreugrott minden, kb. ott, ahol a társa a vaszektómiáját taglalja.

Ennek a sorozatnak a sikere azon áll vagy bukik, hogy az amerikai közönség mennyire fogadja el a mexikói rendőr és az amerikai nyomozónő kapcsolatát, azaz lesz-e belőlük egy újabb Holder-Linden kettős (The Killing), vagy sem. A sztori ugyanis nagyjából ugyanaz, mint az eredetiben, a szereplők, a történetszálak 80 százalékban megegyeznek, sőt, néhol még a kameraállások és a dialógusok is - ezek szerint a sorozat mellett producerkedő skandináv szakemberek elég szorosra húzták a gyeplőt. Amiben a két sorozat markánsan különbözik, az a hangulat és a vizuális élmény. Míg a Broenben a szürke és kék szűrőket használták előszeretettel, a Bridge-ben Mexikó sárgás, és El Paso is csak egy fokkal hidegebb, de ez betudható a klímának is ugye.

Egyelőre a remake majdnem azt adja, amit az eredeti sorozat, bár a második részben már látszik, hogy a teszetosza és hanyag dán rendőrség helyett itt kőkeményen korrupt mexikóiakat kapunk, és minden olyan toposzt körbejárunk, ami a drogháború-prostitúció-embercsempészet témakörbe belefér. A Bridge úgy egyezik meg a Broennel, hogy közben kis dolgokban és pár nagyobban is eltér tőle. Nem akar skandináv lenni, csak más, mint a többi krimisorozat, és ez így van jól. 

Van itt pár kép, amin összevethetjük az eredeti pilot jeleneteit az amerikaiéval - az mindenképpen szembetűnő, mennyivel részletgazdagabb az új változat, ami simán a pénz számlájára is írható, hiszen az FX epizódonként legalább 3-4 milliót elkölt a sorozatra, míg ennyi pénzből a svéd-ván produkció 3-4 részt simán kihozott.