A kábeltévék sorozatait azért (is) lehet szeretni, mert olyan karaktereket helyeznek a középpontba, akiket a network tévék nem mernek, mert félnek attól, hogy elidegenítik maguktól a nézők tömegeit - egy methamfetamint főző kémiatanár, egy szocipata maffiózó vagy egy vérgőzös sorozatgyilkos nem éppen az a figura, akivel Mr. Jones, a helyi szatócs este kilenctől azonosulni tudna vagy akarna. Ray Donovan, a Showtime új sorozatának főhőse a Ponyvaregény Mr. Wolfjának tévés verziója, egy problémamegoldó kisiparos, aki kapcsolatai, emberei és intelligenciája révén el tudja intézni még azt is, ha egy halott kurva mellett ébredsz egy los angelesi szállodában. Igaz, azt még nem mondta, hogy azért ne kezdjük el egymás faszát szopni, de lehet ez is eljön majd egyszer. Spoileres évadnyitó-kritika jön, óvatosan a klikkolással.

Ray egy kemény ember. Keményen néz, általában összeszorítja a száját és csak akkor beszél, ha nagyon muszáj, a szavakat gondosan megválogatja, épp ezért mindegyiknek különösen nagy jelentősége van, ráadásul szándékosan halkabban beszél, mint azt elvárnánk, így még jobban odafigyelünk a mondanivalójára. Ray Hollywood szemetesembere, ő az, akit akkor hívnak, ha a szar már kilöttyent a biliből. Ha egy halott kurva fekszik az ember mellett, vagy ha rajtakapják, ahogy egy transzvesztitát szopat a Hollywood Bulevardon. Ray ilyenkor szomorúan néz maga elé egy kicsit, szinte látjuk a gondolatait a társadalom romlottságáról, majd munkához lát, hármat telefonál, és a halott kurva menten a manusgádzsival lebukó filmszínész alibije lesz, a felesége mellett kurvázó sportoló meg abba a szállodába hívja el az asszonyt ebédre, ahol az utcalány előző este túladagolta magát, és neki is megvan az egérút.

A Ray Donovan egy olyan sorozat, amiben problémákat oldanak meg, de szigorúan csak másokét, Ray Donovan romokban heverő házassága, apjával való kapcsolata és elcseszett gyerekkora nem olyan ügy, amit csak úgy, két telefonnal és egy baseballütővel rendbe lehetne tenni. A pilotból kiderül, hogy Ray nem egyszer csalta már meg a nejét, aki emiatt érthetően ideges, és a válást is fontolgatja, no meg az is, hogy Raynek van egy apja, akit ő maga juttatott börtönbe, de az túl jól viselkedett odabent, így most kieresztik. És ennek Ray nem örül, mert két testvére mellett ő maga is szívott eleget az öreggel, aki egy virtigli gazember, és a sittről egyenesen egy paphoz megy, hogy fejbe lője. Mert molesztálta a fiait.

Súlyos sorozat ez, sötét, depressziós, komor, igazi kábeles téma, van benne némi csöcs és sok káromkodás, mindenki ideges és drámai gesztusokkal operál, kivéve Ray Donovant, aki csak egyszer veszti el a fejét, igaz, előre szólt a delikvensnek, hogy ha még egyszer azt a szőkenőt kukkolja (és veri rá a farkát a reggeli jógázására), aki Ray szívének igen kedves, akkor megöli. Aki meg ebben a helyzetben emberkedik és nem gondolja át, hogy ez a fenyegetés nem az a fenyegetés, amit figyelmen kívül lehet hagyni, az meg is érdemli, hogy leverjék a veséjét.

Az elő rész alapján a Ray Donovan egy olyan sorozat, amit patikamérlegen raktak össze. Minden, a kábeladók repertoárjára oly' jellemző manírból pont annyi van benne, amennyinek kell lennie, a főszereplő csak annyira geci, hogy ne gyűlöljük nekifutásból, és valamilyen szinten tudjunk azonosulni vele még akkor is, amikor péppé veri egy perverz faszi fejét. A megvalósítás igényes, a képek szépek, a hangulat nagyon jó, és a forgatókönyv is rendben van, bár a mellékszereplőkre én egy picivel nagyobb hangsúlyt fektettem volna, de van mág kilenc rész megismerni pőket is. Jó színészek (Jon Voight, Liev Schreiber, Paula Malcomson) alakítanak érdekes karaktereket nagy átéléssel, a felvezetett apa-fiú konfliktus érdekes, Raynek meg drukkolunk, hogy tényleg ne dugja meg azt a szőkecsajt, mert nem éri meg. Maradunk, berántott. Értékelés: 4,5 csillag (az ötből).