Pont úgy vagyunk ezzel, mint az országos kereskedelmi televíziók. Nem arról van szó, hogy mi is hiszünk az emelt díjas sms-ekkel megtámogatott tehetségkutatókban, vagy rákapnánk az amatőr színészekkel eljátszatott családi drámákra. Viszont nekünk is túl sok a tartalmunk, és túlságosan szeretjük ahhoz, hogy eldugjuk az olvasók elől. Ezért új csatornát indítunk. 

Ha már amatőr szereplők, hát ezt az oldalt, amit szerényen csak Index 2-nek neveztünk el, a lelkes amatőrök, félprofesszionális hobbisták és lazítani vágyó vérprofik fogják megtölteni: a magyar web közösségi felületeinek felhasználói. Mert ugye rohanó világunkban az újságírás és a mikroblogolás már két egymás mellett szaladó sáv, amin ki-ki kedvére szlalomozhat a lassabbakat előzgetve.

Hogy ne csak médiakonferenciák Power Point prezentációinak bullet pointjait böfögjük vissza, kicsit egyszerűbben is elismételjük: az Index 2 lesz az a felület, ami az Index-közeli közösségi oldalak, a Blog.hu, az Indavideó, az Indafotó, sőt az Index Fórum tartalmai közül válogat. Illetve válogatni mi fogunk, mert azért kapjuk a pénzünket, hogy megmerítkezzünk ebben a mély tartalomtengerben. Persze lehet, hogy egy-egy alámerülés során pont a legszebb igazgyöngyöt, vagy legérdekesebb, rohadó PET-palackot nem vesszük észre, ezért ha bárki bármi jót, vicceset, vagy közérdeklődésre számot tartóan iszonyatosat talál, lát, csinál, küldje be nekünk, az Index 2 fejlécében látható méretes gombra kattintva.

Mindezt egy szép, színes címlapon, egy nagyon tiszta, jól olvasható, könnyen lapozgatható rétegen tálaljuk az olvasóknak, de természetesen az eredeti blog is megmarad: itt lehet például egyedi színbeállítások mellett egymás torkának esni a kommentekben. Az olvasókat amúgy leginkább azért szeretjük, mert a bloggerek, videófeltöltők és fotósok is pont őket szeretik. Ebben a tartalomipari édeshármasban az új felület reményeink szerint sokkal több olvasót vonz majd, azaz sokkal több embernek tudjuk megmutatni, hogy milyen sok magas minőségű, szépen szálcsiszolt népi tartalom keletkezik itt minden egyes pillanatban. A több olvasó pedig a bloggernek több hátba veregetést, meg “te vagy az a Blog.hu-ról, meghívlak egy sörre” - kezdetű interakciót jelent, sőt idővel talán reklámbevételt is hozhat. 

És igen, be kell vallanunk, nálunk is vannak olyan részlegek, amik kifejezetten, már-már életmódszerűen szeretik a hirdetőket. De hagyjuk is a többi departmentet, osztályt és részleget: hiszen mi meg annyira szeretjük az olvasókat, hogy egy még az Indexnél is szebb vetélytársat kalapáltunk saját magunknak. Még jó, hogy a reggeli kávét nem visszük ágyba minden olvasónak. De hogy ne megint csak az elkenős pr-szöveg legyen: ott a cikk alján, a csábító kommentmező felett kapnak egy bannerhelyet a bloggerek, amit ezentúl nem kell megfelezniük senkivel: oda azt töltenek fel, amit szeretnének. Vagy inkább amiért valaki fizet. Sőt egyes szerencséseknek akár a Blog.hu is segít majd ebben. És persze a layeres nézetben is megmarad a Facebook-oldal lájkolásának lehetősége, vagy bármi, ami egy billboardnak csúfolt reklám mellé még elfér.

Nem vagyunk önzőek, nálunk a világ nem ér véget az Index és az Inda domaineknél, mi nem vagyunk olyanok, mint az egyszeri first person shooter, ahol a plazmaágyút félkézzel lóbáló főhős nem bír átugrani a fél méteres kerítésen. Mert ott a pálya vége. Mi kinézünk a közösségi médiába, a Facebooktól a Twitteren át Tumblerig, sőt újabb és újabb közösségi oldalakat és feedeket hegesztünk majd be állandóan megújuló, tematikus válogatásainkba. Mert mégis ki akarná követni Hajdú Pétert önszántából a Facebookon, vagy ki szeretné, hogy a Twitter-fiókját megtöltsék a leghíresebb pornósztárok bölcsességei? Mi azonban vállaljuk mindezt, ezért kapunk saválló gumicsizmát és védőitalt minden műszakkezdéskor. Ezek a tartalmak hol suhanó hírfolyamokban, hol önállóan ácsorogva lehet majd megtalálni, de mindenképpen eltérő színnel jelezzük, hogy nem, ez nem a mi tollunk, mi csak ékeskedünk vele.

És mindezt modern, letisztult, Söderhamn-kanapé vonalvezetésű dizájnba csomagolták a fejlesztők: egyesek szerint olyan, mint megannyi úszó habsziget egy nagy tál madártejben, mások szerint kártyalapok kiterítve, és persze olyan is van, aki szerint ez baszdmeg a Pinterest. Mindez mindegy, mi ugyanis szimplán lapozgatni szoktunk a posztok közt a nyilakkal, Bódi Sylvi wakeboardjaként hasítva a social web hullámait. Vagyis akkor mindenki klikkoljon gyorsan és precízen, sokat és kitartóan, mint az egyszeri titkárnő, akit munkaidőben beszippantott a Bejeweled Blitz!