Vannak úgynevezett értékeket közvetítő műsorok, és most nem azokra gondolunk, amiket a kinyúlt garbónyakba motyogó professzorok néznek hajnal kettőkor a köztévén, hanem mondjuk a XXI. századra, vagy az On the Spotra, és vannak olyanok, amik szimplán csak szórakoztatni akarnak, mint a Heti hetes vagy a Voice. A kettőt vegyíteni viszont nem túl szerencsés, mert menten a szűzkurvaság jut eszünkbe róla. A Házasodna a gazda viszont pont ilyen lett.

Van az a pont amikor a kreatív agyak már túlpörögnek, és nem jön az ötlet az istennek sem, vagy éppen ellenkezőleg, jön az, csak éppen olyanok, amiket Benkő Dániel péniszére és Delhusa Gjoni meztelen seggére lehet hangolni a legjobban, viszont főműsorban már ciki megvalósítani őket. A RTL Alekosszal és a lantművészből faragott pinabubussal felrobbantotta az egész trash-raktárat, érthetően nem akartak az anyacsatornán egy újabb hasonló műsort indítani, de ha már megvették a Házasodna a gazda formátumát, valamit ki kellett találni ehhez a reality-hez is, hogy működjön.

Ebből lett az a társkeresős reality, amit nagy műgonddal úgy készítettek el, nehogy szó érje a ház elejét. Nem csináltak túl nagy hülyét a gazdákból, nem lóg ki túlságosan a lóláb a megrendezett minidrámáknál, pont olyan a műsor, mintha valaki kínosan ügyelne arra, hogy csipkés kesztyűben verje kis a körülötte álló hat fickó farkát. Az RTL parasztreality ugyanis úgy akar bulváros lenni, hogy tökéletesen megkomponált bukolikus képeken megy le a nap a szántó fölött, és a kameraman szemérmesen elrántja a kamerát, amikor megindul a csöcsmarkolászás.

A műsorban egyébként négy gazdának keresnek csajt a szerkesztők az ezúttal falusi fejőnőnek és a nép egyszerű lányának fazonírozott Lilu vezetésével, úgy, hogy a vidéki macsókra az RTL-nél lehetett célzottan jelentkezni - gondolom, kiszűrve ezzel azokat a jelentkezőket, akik csak a tévészereplés keltette hírnév miatt igyekeznek a szereplőválogatásra. Nem mondom, hogy nem jött be dolog, a műsorba bekerült tucatnyi nőből csak egyről derült ki eddig, hogy nagyüzemben tolta a rúdtáncot, ez hallatlanul jó arány az ilyen műsorok történetében.

A nők teszik a dolgukat, sóhajtoznak és igyekeznek beleülni a tutiba, ami mind a négy esetben tetemes vagyon azért. Egy százlovas ménes, vagy egy akkora földterület, amin három Sziget fesztivált le lehet bonyolítani egymás mellett egyidőben, az nem aprópénz ugyebár. Nem azt akarom mondani, hogy a lóvéra hajtanak, sőt, akiről ezt lehetett feltételezni, az már kiesett, ahogy kell, illik simogatni a nézők igazságérzetét is, ezt az RTL is pontosan tudja. Pedig a szexmunkás Indira műanyag csöcseire úgy nézett gazda, mint a kisgyerek a Legóból összerakható Halálcsillagra, hallani már hallott róla ugye, de ott állni előtte és kézzel fogdosni az mindjárt más.

Maga a reality egyébként azzal, hogy egy nem létező vidéki álomvilágot igyekszik leerőltetni a néző torkán, többet árt a gazdáknak, mint hat Torgyán József. Olyan kis viccesnek tűnik az egész, meg szép pasztellszínűnek. Szar a a termés, mondja a a quadról lekászálódó gazda nem túl nagy meggyőződéssel, nahát, csodálkozik a szőkenő mellette, de attól még piknikezük, igaz? Az sem teljesen világos, miért vállalták be a szereplést a gazdák, akik egyébként simán találhatnának maguk mellé új asszonyt (vagy elsőt), még az egyre alekoszosodó Tamás gazda is, speciel neki csak meg kéne mondania a mamának, hogy ne szóljon bele az életébe.

Az alapvető dramaturgiai hibák között azt is meg kell említeni, hogy az ilyen műsorokat mozgató alapvetés, "a számára idegen környezetben viccesen téblábol a szerethető szereplő" itt igencsak sántít, mert (két kivétellel) nem bővérű nagyvárosi nőstényeket válogattak be a műsorba, hanem olyan nőket, akik nemcsak a madarasteszkó hűtőpultjában láttak má csirkét. Így pont az a része veszik el a műsornak, amitől vicces, amitől nem egy kicsit negédes szappanopera csak.

A produkció egyébként az RTL színvonalához illeszkedően profi. Szépen fényképezett, nem túl giccses és ügyesen szerkesztett, felépített műsor ez, sok fokkal jobb, mint egy Szerelem legfölsőbb szinteken vagy Benkő feleséget keres volt, hogy az I Love Gjoniról már ne is beszéljünk. Az is igaz, hogy a külföldi formátumokkal ellentétben itt tényleg minimális a trash-faktor, nincsenek veszekedések, fúrások és felesleges dráma, sokkal emberibbek, hitelesebbek a szereplők, és ez az, amitől a hibái ellenére nézhető valóságshow lett belőle. Szépen is teljesít, 27-28 százalékos közönségarányával nyeri a szerda esti műsorsávot a kereskedelmi célcsoportban. Csak második évad nem kellene belőle.