A második Voice-adástól azt vártuk, hogy az első gyerekbetegségeit levetkőzi, vagy legalábbis pár olyan sallangot lenyirbálnak róla, ami az őrületbe kergeti a nézőt, mondjuk az üvöltő (konzerv) közönséghangot, vagy Malek Andrea ripacskodását. Azt is joggal várhattuk, hogy ha már azt állítják magukról, hogy ebben a műsorban csak tényleg jó hangokat válogattak össze, akkor ne kelljen végigkínlódni a magyar tehetségkutatás poklának minden bugyrából kiakolbólított Páll Tímeák produkcióit. Nem így történt, legalábbis egyelőre.

Az, hogy az indulók között minden adásban van egy nagyon jó hang, azt előre borítékolhattuk, mint ahogy azt is, hogy a nagyágyút csak a másfél órás műsoridő legvégén halljuk majd - ez tudatos és jó szerkesztésre vall, egy tévéműsort így kell összerakni, legyen neki íve, csúcspontja, ahogy azt tanítják. A múlt héten Fatima, most Nika volt az, aki miatt a néző a jövő heti adásra is visszajön majd, mert még több ilyen hangot akar hallani, igazán jó, tehetséges előadókat, akikből majd valamikor február környékén kikerül egy nagyon jó késztermék. Azt ugyanis soha, egy percig ne tessék elfelejteni, hogy a Voice pont olyan, a végletekig kiszámított és nagyon alaposan felépített tévés produktum, mint az X-Faktor.

A probléma a többi indulóval, a zsűrivel és a vágással van. A tegnapi adásban Nika mellett a nagyon kellemes hangú Pál Dénes volt az egyetlen olyan hang, amire még ma reggel is emlékezhetünk, a többiekből pont nem az előadásuk, hanem azok a külsőségek maradnak meg a nézőben, amiket a Voice koncepciója szerint észre sem kellene vennünk. Bűdi Szilárdra nem azért emlékszünk, mert úgy énekelt, hogy felállva tapsoltunk neki a hatodikról, hanem azért, mert gyökér volt Malek Andreával. Páll Tímea is csak azért maradt meg az emlékezetünkben, mert egyfajta Guiness-rekordra hajtva ez már negyedik (tévés) énekes műsor, amiből elhajtják (a Megasztárból eddig kétszer, az X-Faktorból egyszer távozott). A többi induló között volt egy hosszú hajú rocker is, meg egy anya-fia páros, akiket érthetetlen, miért választottak ki maguknak a zsűritagok.

Az internet átka, mármint a Tv2 számára, hogy a nézőnek 2012-ben már van összehasonlítási alapja. Megnézheti a Voice amerikai, brit vagy éppen ausztrál kiadását, és még akkor is, ha tudja, hogy a "kis pénz, kis foci" elv alapján (no meg figyelembe véve, hogy egy tízmilliós országban sokkal nehezebb 48 tényleg jó énekest összeszedni) nem számíthat olyan gigantikus színpadra és díszletre, mint a külföldi kiadásban, óhatatlanul összeveti a látottakat a Tv2 produkciójával, és kicsit csalódott lesz.

A magyar Voice sokkal lassabb, vontatottabb, mint külföldi társai, valahogy a vágással nem sikerül a megfelelő ritmust eltalálni. Túlhúzzák az egyes képeket, túl sokáig mutatják az énekest vagy éppen a zsűritagot, utóbbit meg mintha direkt nem akkor, amikor valamiféle érzelem is kiülne az arcára (kivéve Somlót, ő ez alól fel van mentve), hanem akkor, amikor semmit nem csinál, vagy éppen ellenkezőleg, úgy produkálja magát, mintha ez a műsor róla szólna és nem arról a szerencsétlenről a színpadon. Azt sem értem teljesen, miért nem lehet megvárni, hogy a fellépők legalább egy sort végigénekeljenek, mi az istenért kell úgy verni azt a végtelenül gagyinak ható félgömböt két hang után, mintha kötelező lenne. 

A Caramel-Mező Misi páros továbbra is viszi a hátán a műsort, utóbbiról kezdem elhinni, hogy valóban olyan, mint amilyennek láttatják. A nagy szája visszatetsző lehet a nézőknek, de egy ilyen műsorba kell egy bohóc, márpedig ő  ebben a szerepben tökéletes, pont úgy, mint Caramel az érzékeny művészében. Somló szótlansága akkor lenne hatásos, ha néha beszólna valami ütősebbet, arra tuti emlékeznénk, így viszont csak egy kissé egykedvű nyugdíjasnak tűnik, a nagyanyám volt ilyen népi ülnökként annak idején. Malek Andrea viszont teljes csőd. Egy harsány, mesterkélt, modoros ripacs, akinek egy mondatát nem lehet komolyan venni, és akit el kellene kezdeni jobban instruálni, mert az élő adásokban ez nagyon kevés lesz.

A Voice-ban ott lakozik egy jó műsor valahol nagyon mélyen, csak egyelőre nem akar előjönni. Talán az élő adásokra, vagy ha kis szerencsénk van, a következő, párbajkörre összekapják magukat a készítők.