Amikor a Viasat3 a két évadot megélt Négy esküvő után szeptemberben útjára indította a Fátlyat rá! című esküvős műsort, nem tudtam másra gondolni, mint hogy a csatorna mélyen titkolt stratégiai partnere bizonyára a KDNP.  A nagy magyar valóság ugyanis az, hogy évről évre csökken a házasságkötések száma, az emberek inkább elmennek bejegyeztetni az élettársi nexust/megelégszenek az összebútorozással, mint hogy kiadjanak egy valag pénzt azért, hogy a., megetessék még a másoduncsitesó pincsijét is b., ügyvédet fizessenek, miután kiderült, hogy nemcsak az ásó, a kapa meg a nagyharang tudja őket elválasztani egymástól, hanem a távirányító is. 

A Viasat3 tehát nem a házasságkötési láz trendjére ült fel ezekkel a műsorokkal, de akkor miről is szól valójában ez az egész? Valószínűleg csak arról, hogy reality-szerű produkciókat olyan élethelyzethez kössenek, ami jellegéből adódóan is kiélezett. Az esküvő meg a gyerekszülés és a szüleink eltemetése után talán az élet harmadik legfontosabb pillanata - már akinek, ugye. De itt azokról van szó, akiknek ez valóban fontos, vagy legalábbis van annyira fontos, hogy egy ország előtt mutassák meg, hogy milyen álomesküvőre vágynak, illetve, hogy egy másik pár kedvéért mit képesek leadni az elképzeléseikből.

A Fátlyat rá! alaphelyzete ugyanis attól lesz izgalmas, hogy a két párnak egy esküvője lesz, egy helyszínen, egy zenekarral, egyforma ruhában – és mivel a házasodó pároknak ez kéne legyen élete legszebb napja, ezért nyilván egymásnak fognak esni azért, hogy ne gorgonzolás rukkola legyen az előétel, hanem velős pirítós. A stáb mindezt még megdobta egy jó castinggal, a templomi esküvőre vágyókat összeeresztette az extrémekkel, a bokáig csipkében szüzeskedőket a pináig felsliccelt kánkán ruháról álmodókkal, az ostoba akarnokokat a kenyérre kenhető átlagpolgárokkal - a műsor pedig ettől egy brutálisan őszinte szociológiai látlelet. Lehetne.

De csak lehetne, ugyanis bármennyire is jó az alapötlet, bármilyen profi is a casting, valami nem stimmel, valamiért mégsem működik a show. A dráma kódolva van, de mégsem látunk feldagadt arccal könnyeiben fulladozó menyasszonyt, amiért elbukta a flitteres fátylát, sem pedig eltorzult fejjel kurvaanyázó vőlegényt, amiért mégsem a kedvenc focicsapata zuhanyzójában kell örök hűséget fogadnia.

Éjfélkor egymásnak eső roma vs jobbikos násznép látványa lebeg a szemünk előtt, mégsem látunk egyetlen asztalra csapó kezet sem. WC-ben guggoló varrónőket várunk, amint Swaroski kristályokat varrnak a paraszti egyszerűségű dekoltázsra, de még csak abroncstépést sem kapunk. Nincs dráma, csak előre megírt dialógusok fogságában szenvedő műsorvezetők (Horváth Éva, Müller Attila), meg a jogos elvárásainkhoz képest szinte már közönyös jegyespárok.

Ennek egyetlen oka lehet csak, az, hogy valószínűleg a csatorna fizeti a házasodó párok esküvőjének jelentős részét, a helyszínek, a torták, a ruhák bizonyára barterbe’ vannak. Más magyarázat nem igen lehet – már csak azért sem, mert ha nem így lenne, akkor az a fiatal pár, akiket a hetedik adásban szénné alázott a rúdtáncos liba és a papucsállatkája, szépen felállt volna, és kisétál a műsorból. De így meg, ki fog azon hajba kapni, hogy ingyen ehet-e a Huszár csárdában vagy ingyen ehet-e a vegán étteremben, vagy, hogy ingyen húzza-e a 100 tagú cigányzenekar vagy ingyen tolja-e a siófoki DJ.

Ha megtaláltuk, hol a hiba, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a Fátylat rá! olyan lehetett volna, amitől felkiáltunk: pöcse van a menyasszonynak!, de ezzel a húzással a Viasat3 kiherélte a saját műsorát. És persze az is van, hogy a Fátlyat rá! az újabb bizonyíték arra, hogy a magyar valóban a legbambább nemzet széles e világban.