Elképesztően modoros színházi tartalomismertetésbe botlottunk a port.hu szerdai címlapján, és ezek után az sem lepne meg minket, ha kiderülne: maga Fábry Sándor a Modorosblog valódi szerkesztője és az Arany Farmermellény élethossziglani viselője. Tudták a kedves olvasók, hogy a kozmopolita fertő RTL Klubtól a királyi tévé akolmelegébe átmenekített, baszdmegelő öregúr a humorbonbonok, humorlabdacsok, humorpetárdák és humorröppentyűk egyetlen, hiteles magyar nagymestere? Ugye ön szerint is Fábry a szóvirágok koronázatlan királya, a gondolatanalógiák poénba oltott rügyeinek értő gondozója?

Nem árt azért tudni, hogy a köztelevízió zászlóshajójának kapitánya az RTL Klubon már rég megbukott volna az m1-en produkált nézettségével: a régen néha 1,3 millió nézőt is elérő showműsort a köztévén ma már csak legfeljebb 500 ezren nézik. De a fridzsiderszocializmus mókás mindennapjaiból karriert építő, harcosan szocigyűlölő öregúrnak természetesen nem kell aggódnia a munkahelye miatt: az adásonként 15-18 millió forintba kerülő show-tól csak azt várják el kenyéradó gazdái, hogy hozza az m1 hétköznap esti, 7 százalék körüli közönségarányát a 18-49-es korosztályban. Ez egyelőre még megy neki.

A "vicces" Fábry-műsorajánló egyébként nem a port.hu sara, ők még januárban kapták a Millenáris sajtósától, és ugyanúgy lehozták változtatás nélkül, mint a jegy.hu, a welovebudapest.com vagy anyánk, az Index. A színházi előadás ajánlóját a hajtás után teljes terjedelmében közöljük. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!

Immáron tizenharmadik éve tudjuk, hogy nem szabad mosatlan gyümölcslevet inni. Ez pedig csupán egy olyan megállapítás, amelyet a humorbonbonok, humorlabdacsok, humorpetárdák és humorröppentyűk egyetlen, hiteles magyar nagymesterétől Fábry Sándortól tanulhattunk meg. A szóvirágok koronázatlan királya, a gondolatanalógiák poénba oltott rügyeinek értő gondozója most újra a birtokba veszi a színpadot, mi több, a képernyőt, és a tőle megszokott - vagy éppen szokatlansága miatt megunhatatlan - módon részévé válik mindennapjainknak. Fábry Sándor, immáron a köztelevízió zászlóshajójának kapitányaként recsegteti meg a biedermeier komódok fiókjait, hogy előbányássza belőlük azt a görbe tükröt, amelyben a legemberibb és legőszintébb képünket láthatjuk viszont - kissé torzan, kissé felnagyítva, de mindenképpen valóságosan. A Magyar Televízió Fábry című műsorából továbbra is kicsemegézhetünk minden olyan ínyünkre valót, amit eddig is örömmel fogyasztottunk, viszont nem kell mindenáron elviselnünk azokat a néha kissé fanyar ízű bulvárszószokat, amelyekkel eddig - ha tetszett, ha nem - nyakon öntötték a menüt.

Igen, lesz monológ, vagy ha úgy tetszik stand-up, igen, lesz design center, bár lehet, hogy ezt most a hét műtárgyának elemzése váltja fel időnként, lesznek érdekes rekordok, vendégek, tudósok, bolondok, művészek, emberek, akik furcsa, vicces, vagy éppen csodálatra méltó eredményeket értek el. Lesznek sztárvendégek, a szó igazi értelmében, olyan művészek, gondolkodók, tudósok vagy éppen csak hihetetlen agykapacitással rendelkező vendégek, akikkel a néző nevetve ismerheti meg az egyetemes kultúra részét képező tudást, szinte észrevétlenül a nochdazu-k és überhaupt-ok csomagolásában. Aki tartalmas szórakozásra, valódi poénokra, értéket hordozó zenei élményre és intelligens, szarkasztikus, szembesítő beszélgetésekre vágyik, annak ott a helye a közönség soraiban, vagy a tévéképernyő előtt. Fábry Sándor a maga módján ikon, a maga módján pedig talpig ember, aki mellett szem nem marad szárazon - ha kell, akkor a nevetéstől, ha kell, akkor azoktól az érzelmektől, amelyeket kivált. Ő az, akit lehet szeretni, de elsősorban élvezni kell.

A közönséget a műsor két zavargenerátora, Badár Sándor és Szőke András fogadja, akik kíméletlenül megdolgoztatják a jelenlévők értelmi és fizikai erőforrásait, csakúgy mint a rekeszizmokat, ezt követően pedig színpadra... dehogy színpadra: utcára lép Fábry Sándor, aki Los Angeles fényeit egy budapesti bérház itt-ott kopott, de patinás múltjában mégis csillogó díszletére cserélte.