Hú, nagyon sok. Mondjuk nekem könnyű dolgom volt, mert eleve érdekel a politika, és nem tekintettem munkának a felkészülést, inkább az egyik hobbim kiterjesztésének. Rengeteg C-Span-t néztem (amerikai tévéadó, ami a Fehér ház és a Capitolium eseményeit közvetíti éjjel nappal), és sikerült személyesen is találkoznom egykori elnökökkel és alelnökökkel, de a legtöbbet a kabinetfőnökeiktől és a mellettük dolgozó szakemberektől, például a kommunikációs igazgatóktól vagy asszisztensektől tudtam meg az alelnöki hivatalról. Washingtonban születtem és nőttem fel, jól ismerem az itteni közeget, a politikus-dinasztiákat, a kvázi arisztokráciát, azt, hogyan viselkednek, milyen társadalmi rétegben és hogyan mozognak, érti.

El tudná képzelni magát politikai pályán?

Nincs az az isten. Az nem menne nekem, inkább maradok színésznő. Eljátszani egy politikust, na az más tészta, szerintem ebben jó vagyok.

Össze lehet hasonlítani a politika és Hollywood világát?

Ajaj. Az alapelv mindkettőben ugyanaz: el kell adnod magad. Ez mozgatja mindkettőt, és ehhez tudok visszanyúlni akkor, amikor színésznőként egy politikust alakítok. Hollywoodban színésznőnek lenni nem egyszerű, pont úgy kell teperni egy jó szerepért, mint a politikusoknak a szavazatokért vagy zsírosabb bizottsági pozícióért.

Barack Obama beiktatásával meglett az első fekete elnök, ön szerint mikor választják meg az első nő elnököt vagy alelnököt?

Ezt megtippelni nem nagyon lehet ugye, de szerintem abszolút nem lenne meglepetés, ha a következő két-három ciklus egyikében megtörténne. Biztos vagyok abban, hogy még az én életemben bekövetkezik.

Az Alelnök segíthet ebben?

Nem hiszem, nem ez a célunk. Mi csak szórakoztatni akarunk vele, nem egy politikai célért lobbizni, vagy megváltoztatni a világot. Nem áll szándékomban az, hogy a politikai nézeteimet erőltessem rá bárkire is, eszem ágában sincs valamit átíratni a forgatókönyvben, mert én magánemberként nem értek egyet azzal, amit a karakterem tesz vagy mond. Ez egy szórakoztató szerep és kész.

Mennyivel nehezebb a dolga a politikai pályára lépő nőknek ön szerint?

A politikusnőket állandóan ekézik a külsejük miatt, de olyan szinten, ami a férfiak esetében egyszerűen elképzelhetetlen. Fogalmam sincs, miért lényeges az, hogy Hillary Clinton állandóan nadrágkosztümöt visel. Miért nem a fontos, amit tesz, és ahogy a munkáját végzi? Ez nem fair, de a világ sem az, ugye.

Mi a legviccesebb az amerikai politikai életben?

Mi nem az? Na jó, ha egy valamit kell választani, az a mellébeszélés, ahogy a politikusok és stábjaik egy kényelmetlen kérdést vagy történést igyekeznek pozitív színben feltüntetni. Akad, aki egészen kiválóan tudja ezt művelni, mások viszont annyira ügyetlenek, hogy csak a fejét fogja az ember. Az amerikai közvélemény viszont két pofára zabálja ezeket az idétlenségeket is, mert úgy tűnik, imádják, ha hazudnak nekik. Ezen nem tudom túltenni magam.

A tévésorozatokban egyre több nő kap olyan szerepet, amit korábban általában férfiakra írtak. Az Alelnök főszerepe is ilyen. Jó most középkorú színésznőnek lenni Hollywoodban?

A tévében mindenképpen, az írók, a producerek és persze a stúdiófőnökök is kezdenek rájönni, hogy rengeteg tehetséges színésznő van, akire igenis rá lehet bízni egy sorozatot. Kyra Sedgwick nélkül nem lenne Főnök, Mary-Louise Parker zseniális a Nancy ül a fűben című sorozatban és így tovább, Glenn Close a Hatalom hálójában, vagy Julianna Margulies a Férjem védelmében című drámában. Nagyon hálás vagyok érte, mert így van állandó munkám.

Mennyire telített a tévés piac?

Nem hiszem, hogy a telített lenne a jó szó rá. Rengeteg nagyszerű sorozat készül mostanában, és a digitális forradalom óta, vagy hogy is mondják ezt, már nemcsak a hagyományos, network tévés modell fizetőképes, hanem a kábeltévék és az egyéb, internetes tartalomszolgáltatások is. A kínálat növekedésével persze megnőtt a lehetőségek száma is, van meló bőven a tévében, és ha tehetséges vagy, megtalálod a neked megfelelőt.

Mennyivel másabb Armando Ianucci, az Alelnök írójának humora Larry Davidéhez képest? (David a Seinfeld és a Félig üres című vígjátéksorozatok készítőjeként dolgozott Dreyfusszal)

Jó kérdés, nagyon-nagyon más. Elképesztően tehetségesek mindketten, de másként közelítenek meg egy-egy témát. Elsősorban azért, mert Larry amerikai, Armando pedig angol. Ennek igenis köze van a humorukhoz, ahhoz, hogyan közelítenek meg egy-egy témát, és persze a viselkedésükhöz is. Armando egy csendes, nagyon kedves ember, Larry totál ellentéte. Mindketten zsenik, és nagyon szerencsés vagyok, hogy sikerült velük dolgoznom. Nem sok színésznőnek adatik ez meg, higgye el.

Látta Ianucci hasonló témájú brit sorozatát, The Thick of It-et, mielőtt aláírt volna az Alelnökhöz?

Nem, először a szintén politikai témájú, Egy kis gubanc című filmjét láttam és nagyon tetszett. Utána ültem le vele beszélgetni a szerepről, és csak ezután néztem meg a The Thick of It-et. Elképesztően vicces volt, nem is értettem, hogy siklottam el mellette ilyen sokáig.

Eddig az amerikai tévében egyfajta áhítattal közelítettek a politikához, az Elnök emberei például piedesztálra emelte az elnököt. Az Alelnök teljesen más stílusú. Nem gondolja, hogy az amerikai nézők nem tudnak majd azonosulni ezzel a megközelítéssel?

Armando szerint Hollywoodban Washingtont vagy egyfajta dicsfényben tüntetik fel, mint Aaron Sorkin az Elnök embereben, vagy gonosz, sötét helynek, mint az Elnök emberei című filmben. Az Alelnök a kettő között helyezkedik el, és szerintem van helye a palettán.

A pilotot elnézve elég sokat improvizálhattak a forgatás során.

El sem tudja képzelni, mennyit. Armando ebből a szempontból is nagyszerű író és producer, nem köti meg a színészek kezét, és ha jobban jön ki egy rögtönzött beszólás, mint amit ő írt meg, nem hisztizik, hanem röhög rajta. A sorozat felvételei előtt két és fél hónapon át próbáltunk, ami nagyon szokatlan az amerikai televíziózásban, ilyet senki nem csinál, mert iszonyú drága, hiszen a színészek és a minimális stáb bérét ilyenkor is fizetni kell. A próbák alatt Armando a forgatókönyv egy-egy részletét hozta csak be, dialógusok nem is nagyon voltak benne, és úgy próbáltuk össze a jeleneteket, mint egy helyzetgyakorlatot. Tulajdonképpen mi írtuk meg a sztorit, ott, a próbák alatt.

A forgatás közben nagyon ügyelt arra, hogy ne feszüljön be senki, amikor azt érezte, hogy valaki görcsöl, akkor bedobott egy viccet, hogy oldódjunk egy kicsit, de a kamerát nem állította le - így vehettünk fel egy rakás olyan dolgot, ami ott, spontán, a kamera előtt jött ki belőlünk, és nem volt benne a forgatókönyvben, és nagyon fura, de ezekből a rögtönzésekből lettek az epizódok kulcsmomentumai.

A karakterének van egy jellegzetes mozdulata, amivel a mondandóját hangsúlyozza, ezt ön találta ki?

Igen is, meg nem is. Armando ötlete volt, hogy legyen valami ilyesmi, és mivel rengeteg politikus beszédét néztem meg a szerepre való felkészülésem során, kiszúrtam, hogy ezt az ökölbe szorított kezes fityiszt nagyon sokan használják.

Azért kérdeztem, mert most is használta.

Tényleg? Jézusom, ez ijesztő.

A karakteréről lehet tudni, hogy demokrata vagy republikánus? Valós személyről mintázta Selenát?

Azt soha nem áruljuk el, melyik párt színeiben indult, szándékosan. Nem akarjuk, hogy ez befolyásolja a nézőket. Ami a másik kérdést illeti, nem, a valós személyekkel való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve lehet, és ez most nem bullshit, tényleg.

Az Alelnök szinkronos epizódjait augusztus 14-től vetíti az HBO.