Egy 15 éves énekesnő nyerte a Megasztár hatodik, vélhetően utolsó szériáját, azt, amiben a műsor kilencéves történetének messze leggyengébb mezőnyét sikerült összeszedni. A döntő a hagyományoknak megfelelően egy háromórásra nyújtott giccsparádéba fulladt, amin a playbackelő Flo Rida sem tudott segíteni. Hamarosan jön az utódnak szánt The Voice - Magyarország hangja.
A magyar tehetségkutató nagy öregje az évek során kitermelt pár emlékezetes hangot, Rúzsa Magdi vagy Tóth Vera tehetségét nem lehet elvitatni ugye, de Tóth Gabi és Oláh Ibolya is üdítő színfoltja zeneiparunknak. Jó, ahol fát vágnak, hullik forgács is, Tolvai Renátára vagy Király Viktorra pár év múlva csak az igazán elszánt rajongók fognak emlékezni, és Caramelre is ez a sors vár, ha nem hagyja abba a kényszeres frazírozást dalaiban. Az idei nyertes Radics Gigire vélhetően nem a süllyesztő vár majd, mert tényleg jó hangja van és kellőképpen eltökéltnek látszik ahhoz, hogy tehetségét kamatoztatni is tudja - arról már igazán nem ő tehet, hogy a Megasztár mostani évadában még csak megszorítani sem tudta senki a mezőnyből.
Az ugyanis az első perctől, azaz a válogatók befejeztével világos volt, hogy a kényszeresen megfiatalított mezőnyben senki nem tud még csak megközelítően sem olyan teljesítményt nyújtani, mint Gigi, és ezzel nemcsak a készítők, hanem a zsűritagok is tisztában voltak. Az ellenpontnak szánt énekesek közül valóban Szakos Andrea, a tegnap esti döntő másik résztvevője emelkedett ki, sőt, ha ez a műsor azt díjazná, kiből sikerült a legtöbbet kihozni (minden tekintetben), akkor neki járna a Megasztár cím, de ugye itt nem erről van szó.
Maga a döntő pont olyan volt, amilyennek várta az ember, hosszú, vontatott, bakikkal tarkított (Tilla Szakos András-elszólása, hanghibák, stb.) és nagyjából annyira izgalmas, mint egy átlagos falugyűlés, a döntősök énekeltek magukban, közösen, voltak duettjeik az előző nyertesekkel, és playbackeltek a Megasztár-családdal, no meg az ízléses aranyszínű fülmonitorral felszerelkezett Flo Ridával, aki anyagilag mindenképpen jobban járt, mint bárki más a döntőben - a Tv2 pénzügyi igazgatója meg csendesen sírdogálhatott a sarokban a minősíthetetlen playback produkciót elnézve.
A rettentő díszlet, az Omega 1978-as téli turnéjáról elkért lézerfényekkel és a fehérbe öltöztetett közönséggel annyira vásári volt, hogy amikor a Titanic-betétdalát eléneklő Radics Gigi mögé, alá és mellé aranyszegélyes, ütemre dobogó, vörös szíveket vetítettek, az ember már csak legyintett. Ezt Moldova György már korábban megénekelte egyszer, ha nem elég édes az eperlekvárral töltött mézbonbon, tessék porcukorba forgatni. A negédes, giccses kölcsínhez jól illettek a döntőben elhangzó dalok is, amik közül egy olyan sem volt, amit nem dolgoztak volna fel már ezerszer az ilyen tehetségkutatókban, ráadásul most a Caramel-Szakos Andrea előadásában hallott What a Wonderful World annyira kínosan pocsék volt, amilyet régen nem hallottam.
A zsűri az egész évadban meglehetősen kesztyűs kézzel bánt a versenyzőkkel, igazán építő jellegű kritikát csak Bereczki Zoltán és Falusi Mariann fogalmazott meg nagy néha, de azt érthetően nem mondhatták, hogy ide hallgass fiam, van olyan szakma, amiben te jó lehetsz, de ez nem az. Pedig ráfért volna nem egy indulóra, az Év Férfihangja címet mostantól birtokló Talán Attila a műsor történetének talán leggyengébb versenyzője volt, pedig a címért azért elég erős mezőny verseng ugyebár.
Azt, hogy Radics Gigiből valóban lehet-e egy értékes, jó énekesnő, majd megtudjuk, de ha abból indulok ki, ami az elmúlt kilenc évben nálunk tehetséggondozás címszó alatt zajlott, nincsenek illúzióim. Azok a pletykák, hogy amerikai producerek figyeltek fel rá, már kismillió megasztáros énekes esetében is elhangoztak, Andy Vajna tavaly is kijelentette, hogy valamiféle intézményesített formában képzeli el a folytatást, és tábort, műhelymunkát ígért, de azóta sem hallottunk erről semmit.
A Megasztár búcsúját nem hiszem, hogy ilyenre tervezték a Tv2-nél, és mivel hivatalosan nem jelentették be, hogy nem lesz több, van egy olyan sejtésem, hogy lesz majd egy nagy Megakoncert valahol, amin minden korábbi előadó fellép majd, és ezzel köszönnek el az első évadában még valóban izgalmas, de szépen lassan befulladó műsortól. A csatorna nem marad tehetségkutató nélkül, hiszen jön a The Voice, ami egy kivételesen sikeres formátum a világ minden olyan országában, ahol belevágnak. A holland jogtulajdonos információink szerint ezeroldalas sorozatbibliából dolgozik, és nem nagyon bízik semmit a véletlenre, hiszen nagy presztízsveszteség lenne nekik, ha Magyarországon a műsor beleállna a földbe, ami, valljuk be őszintén, a Tv2-es licenszműsorok esetében azért annyira nagy meglepetés nem lenne.
The Voice: olyan tehetségkutató, amiben a szlogen szerint valóban az adott ország legjobb hangját keresik, így nemcsak tehetséges amatőröket, sőt, főleg nem azokat várnak a műsorba, hanem olyan előadókat, akiknek valamilyen oknál fogva nem jött össze a nagy kiugrás. Itt nem számít, ha az énekes időseb vagy testesebb, nem a fizimiska számít, hanem az, ami a torkukban van. Éppen ezért a válogatók során a zsűritagok, akik nem mellesleg mentorok is egyben, háttal ülnek a színpadnak, és csak hallgatják az előadást, székük csak akkor fordul meg, ha megnyomnak egy gombot - de ezt csak abban az esetben tehetik meg, ha az illetővel együtt akarnak dolgozni. Ha többen is megfordulnak a négy zsűritag közül, az énekes választja ki, kivel akar melózni. A zsűritagok a kiválasztó adásokat követően mentorként dolgoznak az énekesek mellett.
Az utolsó 100 komment: