Nyolc évad pletykálkodás, botrány, szerelem, gyilkosság és még sok más szappanoperai elem után végleg elköszönt a Született feleségek, az ABC egykori zászlóshajója, aminek fináléja 11 milliós össznézettséget és 3,2-es 18-49-et tudott. Ennek a nézettségnek most úgy örülnek az ABC-nél, mint majom a farkának, pedig az első évad 24 milliós átlagnézettséggel nyitott, és még az ötödikre is volt benne 16 milliónyi - a nyolcadik viszont már csak 8,5 millió nézőt érdekelt. A finálé elég felemásra sikeredett, de a végére kiegyenesedett a történet. Spoileresek leszünk.

A duplarész első fele szép kerek csomót kötött Bree tárgyalására, és perszehogy nem ment sittre a mintaasszony, ez maximum akkor fordulhatott volna elő, ha a sorozat kap egy kilencedik évadot. Azt, hogy a rákos Mrs. McCluskey-t használták fel az írók arra, hogy a saját hajuknál fogva húzzák ki magukat a gödörből, nem volt túl elegáns, és vélhetően nem is ez volt az eredeti ötlet, de ha már így alakult, ne baszlassuk őket miatta. Az első 42 perc ettől eltekintve pont olyan volt, mint egy rendes SzülFel epizód a szokásos félreértésekkel és nagy egymásba borulásokkal, a karakterek nem hazudtolták meg magukat.

A finálé második órája már teljesen más tészta volt, egyértelműen érződött rajta, hogy gondosan előkészített, minden történetszálat lezáró epizódban gondolkodott Marc Cherry, aki nem mellesleg saját magát is beleírta az epizódba - ő volt az a hórukkember, aki Susan házából kihozott egy dobozt. Renee házassága és Julie szülése persze bekavart, mint ahogy Mrs. McCluskey halála is, de az íróknak sikerült szépen összefűzni ezeket a történetszálakat, Susan unokájának születése és Karen halála nagyon megható volt, Tom és Lynette egymásra találása majd eltávolodása és ismételt összeborulása a sorozat tipikus történetszálaira emlékeztetett, mit ahogy a Carlos-Gaby történet lezárása is az elfoglalt házastárs-elfoglalt házastárs viszonyrendszer fejre állításával. Az esküvő előtti jelenetek a limóban a hárpiává átlényegülő Reneével és a magzatvizét az esküvői ruhára folyató Julie-val simán elmentek volna egy mozis komédiába is - a színészekre úgy általában jellemző volt, hogy nagyon odatették magukat a végére.

Az utolsó képsorokban többszörösen saját farkába harapott a kígyó, sikerült megfelelően elbúcsúztatni a szereplőket és magát az egész miliőt - ráadásul úgy, hogy úgy érezzük, amit nyolc éven át láttunk, az egy valós közösség életének egy szelete volt, olyané, amiből ezer van szerte a világon, és igen, nemcsak ezek a karakterek viselkednek így, hanem a frissen beköltözők is. Az, hogy megmutatták, mi lesz a szereplőkkel a jövőben, nekem kicsit csöpögős és felesleges volt, de értem, miért volt rá szükség, így nem ágálok ellene különösebben. Az első három évad izgalma és frissessége mindenképpen hiányozni fog a tévéből, de az utolsó két évados lejtmenetet ln nem fogom siratni különösebben.