A köztévé nem gyakran hallgatja meg az ellenzéki mozgalom vezetőit, konkrétan most először fordult elő, hogy behívták egy műsorba az Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom egyik képviselőjét, persze csak azért, hogy mondja már el, hogy miért akarják tönkre vágni ezt a szép tavaszi csütörtököt a hőzöngésükkel.

Látszik, hogy felkészültek a kérdezők, tényleg a legkínosabb részletekről faggatták Juhász Pétert, a mozgalom alapítóját. Miszerint miért nincsenek még egymillióan, mégis mit akarnak a tüntetésekkel, ha pártot alapítani nem, és egyébként is, komolyan gondolják-e, hogy Dopeman a legmegfelelőbb köztársasági elnöknek. Hiszen nem elég, hogy bazdmegol a Himnuszban, de pár éve büszkén énekelte, hogy mennek a haverokkal lopni. Illetve csak skandálta, vagy azt, amit ezzel a rappel szoktak.

Juhász állta a rohamot, bár néha nem az érvekkel, hanem a levegővétel nélkül kimondható mondatok számával győzött. És akkor Pindroch Tamás megkérdezi, hogy mégis mi értelme az egész mozgalomnak, hiszen az új médiatörvény óta senkit nem ért semmilyen retorzió a véleménye miatt. És ugye a nem létező egymillió a sajtószabadság védelmére gyűlt össze a Fcebookon.

Juhász mond valamit az öncenzúráról, meg a Lomniczi-ügyről, mire Pindroch visszakérdez, hogy mégis mi az öncenzúra abban, hogy kitakarták az m1 Híradójában az egykori főbíró fejét. És akkor itt egy kicsit megakad a beszélgetés, Juhász nem tudja, hogy jól hallotta-e, Pindroch pedig csak bambán vigyorog, mint aki azt hiszi, hogy most aztán bevitt egy erős gyomrost. Pedig csak meglendítette, mint aki ütni készül, aztán kapálózott picit a levegőben. És ha már, hát pofára is eset a lendülettől.

Én pedig arra várok, hogy mégis mikor szakadnak le az MTV stúdiólámpái. Mert hát sok mindent lehet mondani a közszolgálati tévében, de talán azt mégsem kéne, hogy csak úgy, mellékesen blőrözték ki Lomniczit a botrányos bejátszásban. Talán inkább küldhetnének egy köremailt a munkatársaknak, hogy ha ez az ügy élő adásban szóba kerül, akkor a műsorvezető süsse le a szemét, és motyogja azt, hogy elnézést, hülyék voltunk, elnézést hülyék voltunk. Egészen addig, amíg a meghívott vendégek fel nem adják, és nem kezdenek el másról beszélni.

A beszélgetés egyetlen tanulsága, hogy lehet, hogy mégiscsak érdemes lenne előrébb tolni Dopemant a millásoknak. Mert ő legalább nem szarozott volna, és úgy vág vissza, ahogy azt ilyen helyzetben illik: pár erőteljesebb baszdmeggal.