David Milch író tévés karrierje 1982-ben kezdődött, a Hill Street Blues című sorozat egyik epizódjával  aminek ő írta a forgatókönyvét. A Yale-en summa cum laude minősítéssel diplomázó író ezt követően az NYPD Blue című sorozat író/producere volt hét évadon át, 2002-ben pedig elkészítette minden idők egyik legjobb westernsorozatát, a három évadot megélt Deadwoodot. Az iszonyú mocskosszájú sorozatot a kritikusok és a nézők is nagyon kedvelték, az HBO viszont az egyre emelkedő költségek miatt a harmadik évad után elkaszálta. Milch ezt követően a John from Cinncinnati című sorozattal vigasztalódott, de nem sok sikerrel - a kissé zavaros történetű szörfös dráma nem jött be a nézőknek. Most a Befutó című lóversenyes sorozat mellett dolgozik, amit már a második évadra is berendeltek. A Comment:com egyik kedven tévésével Los Angelesben beszélgettünk, köszönhetően az HBO Central Europe munkatársainak.       

A sorozat témájául egy klasszikust választott, a szerencsét (a Befutó angol címe Luck, azaz szerencse, mázli). Tényleg véletlenszerű? Van rá befolyásunk?

Dustin (Hoffman) kérdezte egyszer, hogyan definiálnám a szerencsét. Azt feleltem, hogy az a legnagyobb mázli, ha reggel felébredünk, a többi már csak a hab a tortán. A sorozat írása során elemi témákat, motívumokat akartam boncolgatni, de inkább a kérdésfeltevésen és nem a válaszadáson keresztül. A szerencse a sorozat egy-egy karaktere számára mindig másképpen jelenik meg a történetben, de remélhetőleg a nézőknek világos lesz, hogy mindegyikük sorsát gyökeresen befolyásolja. Ott vannak a degeneráltak, a négy megrögzött szerencsejátékos, akik egy kisebb vagyont nyernek a történet elején. Ők számomra a legszerencsésebbek, mert a pilot elején úgy ébrednek fel, hogy vannak barátaik. Az, ahogy a néző értékeli és átértékeli azt, mit jelent a boldogság a szereplők számára, viszi előre a történetet, alakítja a karaktereket.

Évek óta tart lovakat, sikeres versenylovai vannak. Miért tartott ilyen sokáig, hogy hozzányúljon a témához?

Mert ez volt a szenvedélyem, és ez megijesztett. Nem éreztem azt, hogy képes lennék úgy megírni az élményeimet, ami azok valós tapasztalásához mérhető lenne. 25 évesen, azaz negyven éve kezdtem el ezzel a történettel foglalkozni, úgy öt éven át csiszolgattam, alakítgattam, aztán hagytam a fenébe. Három éve vettem csak elő újra, mert olyan sok élmény, - köztük rengeteg családi vonatkozás is - köt a lóversenypályákhoz, hogy nem tudtam objektíven tekinteni az eseményekre.

Amikor ötéves voltam, apám magával vitt a pályára, megkent egy biztonsági őrt, és bevitt a lovakhoz. “Tudom, hogy a génjeidben van a szerencsejáték, és tudom, hogy legszívesebben fogadnál is, de nem teheted, míg 18 nem leszel.” Aztán hozzátette, hogy megbeszélte az egyik pincérrel, hogy ha fogadni akarok, mármint akkor és most, akkor majd ő megteszi nekem a téteket. És utána rettenetesen elvert, mert fogadni akartam. Ebben a helyzetben nemigen lehettem okos, érti. Ez a kettős üzenet, ami apámtól jött, úgy hatvan éven át foglalkoztatott, ennyi időbe telt, mire nagyjából dekódolni tudtam.

Mennyi pénzt vesztett eddig? Úgy tudom, 23 millió dollár körül.

Kérdezték már ezt korábban is, azt feleltem, hogy ha a Befutón keresek 25 millió dollárt, akkor egálban leszek a tényfeltáró kutatásra fordított összeget tekintve. 

Hány lova van?

Van pár most is, de nem annyi, mint korábban, amikor ötven-hatvan lovam volt. Itt tartottam  őket, Santa Anitában, ahol a Befutó is játszódik. Nem én edzettem őket, arra volt pár trénerem, de gyakran kimentem hozzájuk. Az egyik lovam egy hónap múlva indul egy futamon, majd szólok, mikor kell fogadni. 

Az apjával megbeszélte, hogy belevág a Befutóba?

Apám pár éve öngyilkos lett. Tudja, kilenc testvére volt, ő volt a legfiatalabb, és körülötte mindenki szerencsejátékos volt. Az unokabátyjai, mindenki. Őt éppen ezért a nagyanyám orvosnak szánta, és apám egész életében viaskodott a benne lakó démonnal. Bátyámból orvost nevelt, belőlem szerencsejátékost. Ez egy ilyen család. Ezt a hátteret prezentálni, a kettősségeket feloldani úgy, hogy a nézőnek érdekes legyen, hogy a történettel azonosulni tudjon, és ne az én személyes tragédiámat nézze a képernyőn, na az tartott ilyen sokáig. 

Mivel ez a projekt ennyire személyes jellegű, ha valami nem működik, ha bukás lesz belőle, azt jobban a szívére veszi, mint korábbi kudarcait?

Igen, az igencsak padlóra küldene lelkileg. A tévé világa azonban ilyen kegyetlen, a legjobb munkánk, a szívünknek közelálló projektek is elbuknak egyszer, és ezt az írók, - vagy legalábbis én - egy-egy kis halálnak élem meg. Rettentő nehéz feldolgozni egy sorozat elkaszálását. 

A sorozathoz megnyerte Michael Mannt rendező-producernek, Dustin Hoffmant pedig főszereplőnek. Egyikük sem ismeri a lóversenyek világát, miért őket választotta?

Valahol kívülállók, az igaz, de szakmájukban viszont a legjobbak. Dustin saját generációjának messze legjobb színésze, Michael pedig az egyik legizgalmasabb rendező Hollywoodban, aki nyitott minden kihívásra. Nekem ez számított, nem az, mennyire ismerik a lóversenyeket, szoktak-e fogadni, tudják-e, milyen lelkiállapotban van valaki akkor, amikor a befutót nézi, és a fél havi fizetése egy orrhosszal bukja el a futamot. 

Egyszer azt nyilatkozta, hogy a színésznek az a dolga, hogy kiszolgálja a történetet. Ezt az alázatot egy Nick Nolte vagy Dustin Hoffman esetében hogy lehet elérni?

Úgy, hogy profik. A tévé alapvetően írói műfaj, amit leírunk, ami a papíron szerepel, az szent, és ezeket a játékszabályokat a színészek is betartják. Jó, nem mindenki, de a legtöbben igen. Nick és Dustin bízik bennem, tudják, hogy amit a kezükbe adok, az nem fércmunka, azzal lehet dolgozni, és amikor kihozzáék magukból a maximumot, az engem is inspirál, visszahat a munkámra, és jobb dolgokat írok. Ez így működik jól.

Húsz éve dolgozott utoljára network tévén, az NYPD Blue-ban. Úgy tudom, most ismét van egy olyan pilotterve, amit Steve Bochcóval, az NYPD Blue másik írójával közösen készít - az NBC-nek. Mennyit változott a tévézés az elmúlt húsz évben?

Teljes átalakult. Szinte rá sem ismerni az iparra, össze sem tudom hasonlítani a korábbi állapotokkal. Mondjuk ez igaz a filmekre is, de a tévézésben sokkal markánsabban jelenik meg a változás. Az HBO most az, ami régen az NBC, egy időben pedig az ABC volt, a szakma csúcsa, ahol a legjobb munkák készülnek. Az okokra viszont hiába kérdez, nem tudom megmondani, mi vezetett az átalakuláshoz. Lehet, annak köszönhető, hogy a filmeket már nem azoknak készítik, akiknek korábban, hanem a nagyon fiatal generációnak, de nem látok bele a folyamatokba, nem értem azok működését, az apró összefüggéseket. Örülök, hogy van munkám, ennyi.

Könnyebb volt a kilencvenes években eladni egy sorozattervet a tévéknek?

Sokkal. Tudja, ma már a tévék, és itt nem a kábeltévékre, az HBO-ra vagy a Showtime-ra gondolok, hanem a network tévékre, nem az írott szóban, nem a történetben bíznak, hanem a demográfiai adatokban, a nézettségben, a számokban. Az HBO nem azt a demográfiai modellt tekinti üdvözítőnek, amit a network tévék. 

A Deadwood című sorozatához tervezett egy filmes lezárást. Ezzel mi a helyzet?

Semmi. Halott a projekt, és az is marad. Sajnos ezt a történetet soha nem tudom befejezni, és ezt rettenetesen sajnálom. Túl sok gazdája van a sorozatnak, olyan érdekellentétek dolgoznak a háttérben, amiket nem tudok feloldani, pedig nagyon szeretnék. Amint megegyezek valakivel, egy másik fél mond nemet, és ebbe már teljesen belefáradtam. 

A Deadwood nyelvezete egyszerre volt csodálatos és iszonyú durva, néhol pedig olyan barokkosan összetett, hogy többször meg kellett hallgatnom ahhoz, hogy megértsem. A Befutóban hasonlóan játszik a nyelvvel, a pilotban voltak olyan jelenetek, különösen a fogadással kapcsolatosak, amiket az amerikai közönség sem értett. Ez mennyire szándékos? Az HBO mit szólt hozzá?

Be voltak szarva tőle, de én is. Tudja, minden szubkultúra kifejleszti a saját nyelvét, argóját, és mind ugyanazért teszi: így rekeszti ki a domináns kultúrát. Az amerikai feketék a legköznapibb szavak jelentéslét fordítják meg, így a “nagyon rossz vagy” náluk azt jelenti, mennyire menő, micsoda faszagyerek vagy. A fogadóknak is megvan a saját nyelve, amit senki más nem ért meg, csak aki benne van a körben. Pont ezért örültem annyira annak, hogy Dustin beszállt a Befutóba, hiszen közismert alak, a közönség bízik benne, ő lehet az a közvetítő médium, ami, vagy aki a tévé előtt ülőket bevezeti ebbe a világba. Michael ugyanezt teszi a képi világgal, nonverbális kommunikációs eszközökkel mutatja meg, mi az, ami a felszín alatt zajlik. Remélem, hogy az in medias res kezdés nem ijeszt el senkit, és mire az évad végére érünk, megértik a történetet. A Befutó nyelvezete egyébként nem olyan bonyolult, mint a Deadwoodé volt, sokkal befogadhatóbb, közelebb áll a mai nézőhöz.

Ace karakterét két előző sorozata főszereplőinek, Al Swearingen (Deadwood) és Andy Sipowitz (NYPD Blue) egyenes folytatásának lehet tekinteni? A nevük szándékosan kezdődik A-val?

Nagyon jó meglátás. Ezt még senki nem vette eddig észre. Igen, ők az alfahímek a történetekben, az elsők, a legfontosabbak, a központi alakok. Ezért adtam nekik A-val kezdődő neveket. 

Az első három epizódban nem sok női karaktert látunk. Ez változik a későbbiekben?

Igen, bár a lóverseny és a fogadás világa alapvetően a férfiakhoz kötődik. A történetben több fontos női karakter is lesz még, csak ki kell várni. Nem akarok lelőni semmit, de lesz egy olyan karakter, akin sok minden áll vagy bukik majd. Mellesleg a világ is így működik, a nők visszaszorulnak a fontos pozíciókban, amit én rettenetesen sajnálok.

Megvan a terve a többi évadra is? 

Nincs. Soha nem tervezek előre, ezt úgy képzelje el, hogy nincs vázlatom sem arról, hogy aznap mit fogok írni. Reggel felkelek, hálát adok istennek, hogy összejött, aztán leülök és írok, de soha nem tervezem meg, hogy mit. Ami jön, azt vetem papírra.

A Befutó és a már említett pilotterv mellett egy videójáték filmes adaptációját írja most. Ezt miért vállalta el?

Mert felkértek, és eleget fizettek.

Ismeri a játékot? (A Heavy Rain című nyomozós játékról van szó)

Nem, mert azt sem tudom, hogyan kell bekapcsolni egy számítógépet. Nincs ilyen készülékem, de mobiltelefonom sem. Amikor írok, azt tollal, papíron teszem, aztán amit megírtam, lediktálom egy gépírónak. Nem érdekelnek a kor vívmányai. Meg akarták mutatni a játékot is, de mondtam, hogy nem érdekel, adják ide a scriptet, majd abból dolgozom. 

A Befutó epizódjai az HBO adásán láthatók kedd este 21:00-től, mindössze egy héttel lemaradva az amerikai vetítés mögött.