Elindult a Spartacus második évada, és sajnos a készítők pontosan ugyanazokat a hibákat követik el, amiket már az első évad első néhány részében is fel lehetett róni nekik: iszonyú öncélúan véres a sorozat, a lassított felvételben kiömlő belek, agyvelődarabok és a kis híján csak hektoliterben mérhető mennyiségű művér elég lenne hat Fűrészre is, és akkor már arról nem is beszéltünk, hogy a legutóbbi, negyedik epizódban egy szerencsétlen statisztát úgy daraboltak fel szépen lassan, mint jó hentes a féldisznót. (A galériákra klikkolva tematikus galériák nyílnak.)   

A történet pedig magában is elég érdekes lenne, a menekülő rabszolgák, az őket vegzáló római katonák, és a háttérben folyó politikai csatározások/geciskedések sokkal érdekesebbek, és talán jobban is kibonthatók lennének, mint a kissé unalmassá váló állandó vérfürdő, no meg az unos-untalan az arcunkba lógatott csöcsök és farkak tengere.

Nem vagyok prűd, nincs bajom a meztelenséggel, de a Spartacusban funkcióját és értelmét veszti, hiszen szinte minden képkockában van egy másodlagos nemi jelleg - a negyedik epizód utolsó húsz perce egy igazi szoftpornó lett, amit meg-megszakítottak egy szerencsétlen gladiátor felaprításával, mindezt azért, mert így kellett árnyalni pár karakter jellemét, miközben arra ott lenne a forgatókönyv meg a színészi játék ugye. Már ha beszélhetnénk ilyesmiről.