Az Aranyglóbusz Los Angeles lakosságát nagyjából annyira izgatta fel, mint egy MTK-meccs Budapestét, a környéken (Beverly Hilton) az útlezárások és a kamionhosszúságú limuzinok okoztak apróbb fennakadást, de a Hollywood Boulevardon ugyanúgy parádéztak a Batman-jelmezes félőrültek, mint előző este. Ricky Gervais magyar idő szerint hajnal kettőkor nyitotta a gálát azzal, hogy belekortyolt egy pohár aranyszínű italba, ami akár sör is lehetett (Johnny Depp később belekóstolt, azt mondta, nem kamupia) és beszólt egy kellemeset a gálát közvetítő NBC-nek.

Ez a díjátadó jóval fesztelenebb, családiasabb hangulatú rendezvény, mint az Oscar, a széksorok helyett kerek asztalok mellett helyet foglaló sztárokon kívűl túl sok más meghívott nem is nagyon fér be a bálterembe, az intimebb hangulat jót is tesz az eseménynek. Gervais már egyszer vezette a gálát, de annyi embert sértett meg a megnyitó beszédében, hogy senki nem hitte volna, hogy visszahívják még egyszer. Az NBC-nek viszont nagyon kell a 18-49-es közönség, és az évek óta csökkenő nézettség felturbózása, így visszahívták az angol komikust és persze nem tettek rá szájkosarat sem.

Gervais beköszöntője alatt sikerült a saját kis farkáról, Jodie Foster muffjáról és Mel Gibsonról is beszélnie, jutott a poénokból a HFP-nek (a Hollywoodban dolgozó külföldi sajtósok szervezete - a gála házigazdája), Kim Kardashiannek és Eddie Murphynek is, majd az este folyamán kiosztotta a teljes hollywoodi színésznépséget és az Aranyglóbuszt tulajdonképpen a szegény ember prosztó Oscarjának nevezte. Az este legtuskóbb beszólását így is Seth Rogen eresztette el, amikor a legjobb színésznőnek járó díj felkonferálása alatt megjegyezte, hogy áll a farka, mint a zászló. A filmes díjakról Valuska kolléga Index anyánkon emlékezik meg, mi itt a tévésekkel foglalkozunk, elég az is egy posztra, tessék elhinni.

A nevezések láttán már lehetett tudni, hogy a HFP tagjai megint nem nagyon néztek tévét 2011-ben, a sorozatjunkie-n be is linkelték Návai Anikó nyilatkozatát, miszerint ő 260 filmet néz meg évente, na ennyit akkor a tévézésről ugye. A meglepetések között menten az első díj ott volt, Laura Dern a Megvilágosodtamban jó, de nem annyira jó és legfőképp nem vicces, mint mondjuk Amy Poehler vagy Tina Fey, akiknek nem jutott babér a legjobb vígjátékszínésznő kategóriában. Kelsey Grammer győzelme a legjobb színészek között (dráma) borítékolható volt, mi inkább Damien Lewisnak vagy Bryan Cranstonnak adtuk volna oda a díjat. Lewis azért a Homeland sikerének örülhetett (legjobb dráma), bár úgy nem volt nehéz legjobb lenni, hogy a Breaking Bad-et az újságírók nem jelölték.

A legjobb minisorozat a Downton Abbey lett (a várakozásoknak megfelelően) és Kate Winlset is kapott egy díjat a Mildred Pierce főszerepéért (legjobb színésznő - minisorozat vagy film). A legjobb férfi főszereplő ebben a kategóriában hatalmas meglepetésre Idris Elba lett a Lutherért, amire nem sokan számítottak, legkevésbé maga a színész, akit mi leginkább a Drótból ismerhetünk (ő volt Stringer motherfucking Bell). A köszönőbeszédeket idén is sikerült szépen rövidre fogni az évek óta az Oscar-gálán már alapvetésnek számító zene bejátszásával - ez ettől még elég ergya egy megoldás, de mindegy, Steve Spielberget viszont nem merték a rendezők lekeverni, mert mindennek van határa.

A gála meglepetésre(?) meglehetősen gyors tempóban zajlott, az Oscar-díjkiosztóval ellentétben itt nem adták elő a legjobb filmdalokat és legjobb filmes klipek sem vittek el feleslegesen időt a lényegi eseményektől. Az egyik legkedvesebb beszédet Peter Dinklage adta a legjobb mellékszereplőnek járó díj átvételekor, megköszönte mindenkinek, akinek szokás és a lányának is, akit szülei először hagytak babysitterre - a Trónok harcában zseniálisa jó színész láthatóan aggódott a lányáért. A csajom közben megjegyezte, hogy kicsit fura volt az a közöny, amivel az asztalok között a színpad felé igyekvő kis növésű Dinklage díját fogadta, ezek szerint annyira nem kedvelik Hollywoodban, mint a tévénézők, de ez legyen a szakma baja.

A tévés díjak közül a végére négy maradt. A legjobb drámai színésznő teljes joggal az a Claire Danes (Homeland) lett, akinél jobban ember sírni a képernyőn/vásznon nem tud. A kollégák is nagyon örültek a díjnak, alig tudta elkezdeni a köszönőbeszédet, amit főleg a családjának szentelt. A legjobb női mellékszereplőnek járó díjat Jessica Lange kapta teljes joggal, hiszen mindenkit lejátszott a képernyőről az American Horror Story című szintén jelölt (de nem nyertes) sorozatban. A díjat Felicity Huffman és férje, William H. Macy egy nagyszerű kis dalocskával vezette fel, a kicsit formabontó előadás nagy tapsot kapott.

Papírforma, de ettől még érthetetlen Matt LeBlanc győzelme a legjobb vígjáték színész kategóriában (Episodes) akit Idris Elbához hasonlóan annyira meglepett a jelölés és a díj is, hogy köpni-nyelni nem tudott a színpadon, csak annyit nyögött ki, hogy a sorozatban sokkal érdekesebb karaktert írtak neki, mint amilyen ő maga. Végül a legjobb vígjáték kategória szobrát adták át, amit a Louie távollétében nem nagyon tudtunk értelmezni, éppen ezért meg sem lepődtünk azon, hogy a Modern család nyert, ebből a mezőnyből nekik járt ki legjobban a díj. A köszönőbeszédük legalább kurva vicces volt Sofia Vergara spanyoljával és Stephen Levitan botcsinálta tolmácsolásával.    

A gála három óra alatt lement, aminek a reggel munkába menő magyar nézők minden bizonnyal rohadtul örültek, hiszen egy gyors zuhany és egy kávé még bőven befért a meló elé. A díjazottaknak innen is gratulálunk, házi tippversenyünkön négy nyamvadt találatunk volt, de legalább a Homeland-duplát megfogtuk, yeah.