A SyFy levetítette egyik be nem rendelt sorozata, a megkérdőjelezhető szuperképességekkel bíró átlagemberekről szóló Three Inches pilotját, és nem, ez nem az Alphas című SyFy sorozatról szóló bejegyzés amiben szuperképességekkel bíró átlagemberekről van szó, hanem egy másik. A Hősök farvízén evező számos scifi között van jobb (Misfits) és van szarabb is (Alphas), a Three Inches pedig valahol középen áll, az unalom tengeréből néhol kiemelkedve, néhol nyakig elmerülve.

A sztori a szokásos, és (részben) a Misfits című zseniálisan durva brit sorozatból ismerős lehet: villám csap a főszereplőbe, akinek így különleges képessége lesz, mégpedig az, hogy az elméjével tudja a tárgyakat mozgatni, de csak hét és fél centire, és csak korlátozott ideig, mert utána "fel kell töltődnie". A képesség első ránézésre haszontalan, mit érsz azzal, ha pár centire el tudod mozgatni a kávéscsészét? Ez még nem jediség, Luke Skywalker mekkorát szívott volna a Hoth bolygón, amikor a Wampa majdnem kibelezte, ugye.

Szóval van ez a csávó, aki  egyébként egy lúzer, hiszen az anyjával él együtt és egy olyan nőbe szerelmes (Alona Tal) aki nem szereti viszont, mi az hogy, van neki faszija, gyökér, de jóképű. A főszereplő a képességét először csak marhaságokra használja, aztán megjelenik egy titokzatos idegen (James Masters a Buffy-ból) és beszervezi egy Nagyon Tikos Csapatba, ahol hozzá hasonlók vannak, például Watts, aki az érzelmekre hat, Annika, a hangutánzó, Carlos, az emberi bűzbomba és Todd, aki két percre előre lát a jövőbe.  

Az ismerős (na jó, nyúlt) motívumokkal tarkított pilot történetfolyama ezek után nagyjából kiszámítható mederben tekereg tova, küldetést kapnak, belevágnak, majdnem elcseszik, lelkiznek, megoldják és jön a csavar, ami majd a többi epizódot beindíthatta volna, ha a SyFy sorozatot kér a készítőktől - de a dolgok jelen állása szerint nem így történt. A döntés érthető, mert ez a pilot semmivel sem volt kiemelkedőbb, mint egy átlagos Haven-epizód, a karakterekkel nem könnyű azonosulni, és istenigazából nem is akar velük az ember, a sztori pedig az újkori tévézés egyik legalaposabban lerágott csontja.

A színészekre a főszereplő Noah Reiden kívül különösebb panasz nem lehet, a műs említett duó mellett Stephanie Jacobsen (Melrose Place, Terminator TSCC) a legismertebb arc, ő a szokásos rezignált arcát hozza a csücsörítéssel, akinek ez bejön, örülhet. A képi világ elég szegényes, a verekedések tévés szinten elmennek, de az elmésnek szánt dialógusok és beszólások inkább csak idegesítettek, a főszereplőt pedig a csaja utáni kesergés közben sem tudtam sajnálni. Ha a Three Inches-ből egy frankó vicces sorozatot csináltak volna, sokkal jobban járnak, így, ezzel a komolykodós pilottal viszont bebuktak. Van ilyen.