Bill, a vámpír a True Blood egyik legösszetettebb karaktere, hol egy Sookie nevű szőke nővel hetyeg, hol meg egy kis barnával, akiről kiderül, hogy távoli leszármazottja. A karaktert Stephen Moyer kelti életre, akiről a sorozat előtt a magyar néző maximum annyit tudtak, hogy a The Starter Wife című sorozatban ő volt a parton héderező szörfös faszi. A vámpírkirály szerepében azonban egészen otthonosan mozog, a forgatás alatt összejött Anna Paquin színésznővel, aki Sookie-t alakítja, és el is vette feleségül. Az interjút Los Angelesben készítettük vele, még akkor, amikor az HBO-n most látható negyedik évad forgatása javában zajlott.

Vérfertőzés? Már volt rendes szex, fejkitekerős dugás egy másik vámpírral, most meg az ük-ük-ükonoka? Mi jöhet még?

De már, ez egy ilyen sorozat. Mi jöhet még? Állatok? Rokon állatok? Nem tudom, Alan fantáziája elég beteges. Mi van, ha talál neki egy alakváltót, mondjuk Lunát, és réveszi, hogy mindenféle állat bőrébe bújjon bele, és úgy dugnak. Ez egy frankó ötlet, fel is hívom Alant.

A feleséged, Anna Paquin rendszeresen bokszol. Nem félsz tőle?

Ó, én már akkor is féltem tőle, amikor nem bokszolt, és nem is volt a feleségem. Az angol bulvársajtó imádja, hogy ilyen kemény, az egyik fotós Pókembernek képzelve magát készített rólunk pár fotót edzés közben.

Pókembernek?

Az edzőterem ablakai az utcára nyílnak, de le van függönyözve, nem lehet belátni csak úgy. Fent, ahol összeérnek a függönyök, viszont igen, így a csávó felment a felettünk levő lakásba, kimászott az ablakon, és valahogy lelógatta a testét, úgy csinált vagy három képet. Meg is jelentek, és hiába akartuk kivetetni a lapból, nem lehetett.

Nem szokott még hozzá ehhez?

Valahol igen, de amikor az ember biztonságban érzi magát, meg úgy van vele, hogy na, itt tuti nem fogják lefotózni, akkor lehet, hogy úgy viselkedik, ami nem tartozik a nagyközönségre. Érti, magánélet, meg hasonló apróságok.

Térjünk vissza a rettegő férj karakteréhez, ez honnan jött?

Mert ilyen a személyisége. Lehengerlően értelmes, nagyon erős akarítú nő, olyan, amilyennel eddig még nem találkoztam soha. Amikor megismertem a családját, megértettem, honnan van ez az elképesztő intelligencia: az anyja zseniális elme, a bátyja dettó, a nővére meg egyszerűen csak kibaszott okos, az új-zélandi zöld párt egyik képviselője. Bocs, de ezt másképpen nem tudom kifejezni. Annát persze nemcsak a családi háttere, hanem a filmipar is alakította, míg a barátnői biciklizni tanultak, neki a forgatáson használt lencsék közti különbséget magyarázta egy operatőr, szóval elég sűrű gyerekkora volt.

A True Bloodban elég kendőzetlenül mutatják be a karakterek nemi életét. Ezzel nincs gondja?

Amíg jó formában vagyok, nincs. Higgye el, nekem aztán mindegy, mit kell csinálni, szó nélkül leveszem a ruhámat, ha arról van szó, de csak addig, míg meg nem ereszkedik a bőr a hasamon, vagy ki nem buggyan a gatya korca felett, mert akkor vége a dalnak. ha tudom, hogy szexjelenetet veszünk fel, nincs kaja, és két órát edzek a felvétel előtt. Nem is olyan fasza szakma ez, mi?

Nem unalmas ez egy idő után?

Nézze, én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy a True Blood ilyen naturalista, és nemcsak a véres jelenetekben, hanem a testiséget tekintve is. Az emberek dugnak, maga is, én is, mindenki, miért kellene úgy tennünk, mintha ez nem így lenne? Szerintem minden felnőtteknek szóló sorozatban szükség van rá, és kész.

Amikor a feleségével kettesben…

Akkor soha nem dugunk, csak a kamera előtt. Ha nincs körülöttünk tíz stábtag, már fel sem áll.

…vannak, teszem azt nyaraláson, akkor is edz reggelente?

Mesélek valamit. Az egyik amerikai életmódmagazin, a Men's Health jelezte, hogy címlapra raknának. Elkezdtem edzeni, mint az őrült. Két és fél hónapba telt, mire elértem azt a formámat, hogy a címlapra kerülhessek. Nem sajnáltatom magam, mert jól éreztem magam, meg minden, de amint megvolt a fotózás, és visszaálltam a régi kerékvágásba, puff, odalett a kockahas. Egyszerűen nevetséges, milyen hamar lemegy az emberről. Karban tartom magam, de nem a bicepszeimmel hódítok a nejemnél.

Azokat a címlapokat amúgy is retusálják.

Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem kínlódtam volna érte, kösz, hogy mondja. Félretéve a tréfát, úgy be sem vállaltam volna.

Bill karaktere eddig kedvesnek tűnt, ő volt a rendes vámpír a sorozatban. A mostani évadban ez már így nem teljesen állja meg a helyét.

Azt szeretem nagyon Billben, hogy bármilyen nagyszabású, elsőre titokzatosnak tűnő terve derül ki, mindig rájön a néző, hogy az indíttatás ezek mögött alapvetően pozitív. Hisz abban, hogy az emberek alapvetően jók. Amikor a városba érkezett, titokzatos, megfejthetetlen fickó volt, aztán szépen lassan beilleszkedik a mindennapokba, és egyszer csak szerelmes lesz. Évtizedek óta először érez ilyet. A harmadik évadban lehetetlen helyzetbe kerül, mert csak úgy mentheti meg Sookie-t, ha eltaszítja magától, és ezért nagyon szemét módon viselkedik. Azt hiszem ebben az évadban volt a leggyökerebb Sookie-val. El kell, hogy eressze, mert csak így derül ki, mennyire erős vagy valós az a szerelem, amiben hisz. Bill a negyedik évadban rádöbben, hogy Sookie egy igazi nő, akit nem irányíthat, aki felett nincsen hatalma. Ez egy olyan lecke, ami szerintem mindenkire ráfér.

Tanult még valamit a sorozatból, amit addig nem tudott?

Szerintem minden nap tanulunk valamit, én is, maga is, mindenki. Idefele jövet lehet, látott valamit az utcán, amit addig még soha, és ez elgondolkodtatja, én meg olvasok valamit a forgatókönyvben, ami más megvilágításba helyez valamit, amit személyes élményként éltem meg korábban. Ez szerintem mindenkivel előfordul.

Mennyire megterhelő egy ilyen forgatás?

Iszonyúan. nem hiszi el, de semmire nincs időm. Valamelyik nap kérdezték tőlem, hogy mit szólok az új Mac operendszerhez, a Lionhoz. Azt sem tudtam, miről beszél az illető, csak néztem, mint a moziban, milyen oroszlán? Hónapok óta egy könyvet nem olvastam, tévét nem láttam, azt sem tudom, mi van a világban. Amikor forgatunk, szó szerint semmi másra nincs időm, ráadásul éjjel vesszük fel a legtöbb jelenetet, ami még jobban megkavarja az ember bioritmusát. Még hat hét, és vége, alig várom már. Egy hónapig csak ülni fogok és nem csinálok majd semmit. Bezzeg Billnek mennyi ideje van, nem? Még az első évad alatt említettem Alannek, hogy jó lenne, ha Bill hátterét is megvizsgálnánk, mi az istent csinált az évszázadok alatt? Milyen nyelveket tanult meg? Hol járt? Mit látott?

Mit gondol a Twilight cuki vámpírfiúiról?

Semmit. Nem nagyon érdekelnek, megnézni tuti nem fogom egyik filmet sem, ha már eddig kibírtam valahogy. Nem az én zsánerem, de úgy vélem, hogy bizonyos közönségnek igenis sokat mondanak a történetek - a lányom például nagy rajongó. Azt nem szeretném, hogy kilencévesen a True Blood-ot nézze, de ez nem azt jelenti, hogy a mi sorozatunknak nincs meg a célközönsége.

Ön angol, most viszont itt él Los Angelesben. Mi a legnagyobb különbség az európai és az amerikai film- és sorozatkészítés közt?

A büdzsé. Tegyük fel, hogy elkezdünk melózni reggel hétkor, Los Angelesben. Megvan az aznapi penzum, az, amit mindenképpen fel kell venni a forgatókönyvből. Ezt addig vesszük, míg készen nem vagyunk. Ha kell, este kilencig dolgozunk. Ha 15-16 órás forgatási napról van szó, akkor a stáb megkapja a túlórapénzt, és kész, holnap kezdjük előröl. Európában ez elképzelhetetlen. Reggel hétkor elkezded a melót, ötkor már biztos lesz valaki, aki beszól hogy basszameg, már csak két óránk van, és még a kulcsjelenet sehol, elkezdesz kapkodni, és szar lesz, de nem tudsz mit tenni, mert este hét után senki nem melózik. Félreértés ne essék, nekem ez tetszik, mert tudok előre tervezni, és tudom, hogy este nem kell melóznom.

És a színészek? Másképp dolgoznak?

Európában több a hülyéskedés, a szívatás. Ha valaki azt mondja a tévésorozatokról, hogy az művészet, körberöhögik. Mindenki szarkasztikusan áll hozzá, ha valaki kér pár percet, hogy "belebújjon a karakter bőrébe", elküldik a picsába. A USA-ban más a helyzet, a színészeket sokkal komolyabban veszik, ha csendben meditálsz, egy asszisztens sem röhög ki. Ettől még nagyon jó a hangulat, tényleg családias, nincsenek se dívák, se beképzelt menőzők, dolgozunk, nem hisztizünk és ennyi. Talán annak is betudható, hogy én angol vagyok, Anna új-zélandi, Alex svéd, Ryan ausztrál, a szereplőgárda sokszínűségében kifejezetten egységes.

Mi a legnehezebb a feleségével való közös munkában? Az hogy ne vigyék haza a munkát?

Négy éve közösen melózunk, szinte minden nap együtt vagyunk, közös jeleneteink vannak, stb. Ami nehéz, hogy a sorozatban Billnek és Sookie-nak is van kapcsolata másokkal, ezt például egy fogorvos házaspárnak nem kell átélnie. Ezeket a dolgokat viszont a helyén kell kezelni, és nem hazavinni, hiszen egy sorozatról van szó, amiben nem valós kapcsolatokat látunk két ember között, hanem fikciós karakterek esnek egymásnak. Sokszor kérdezik, nem szar-e látni a feleségemet egy másik pasi karjaiban. Én inkább azt a kérdést feszegetném, milyen a feleségemnek egy másik pasival henteregni úgy, hogy közben húszan nézik a pucér fenekét, a partnere meg az egyik legjobb haverom. Ezt el kell fogadni, és értelmes emberek ezt fel tudják fogadni, márpedig mi azok vagyunk.

Követi még az angol futballt? Úgy tudom, nagy rajongó.

Igen, a West Ham Unitednek drukkolok, és ugyan kiestünk tavaly, de ez engem nem érdekel, ez az én csapatom. Hálistennek az USA-ban a meccseket élőben adják, és nézhetem is őket, ha éppen van időm, Iszonyú szar mostanában a csapat, de ez van.

A sorozat az HBO adásán kedden esténkét látható, hogyvoltot pedig itt írunk róla.