A köztévé Nagy Megújulási Kirakósjátékának egyik nélkülözhetetlen eleme a vetélkedő, ami az egyik legősibb tévés műfaj, és egy sorozattal ellentétben olcsón ki lehet vele tölteni egy órányi műsoridőt. Annak idején a Párt szorgalmazására indult be a tévés vetélkedők hosszú diadalmenete, a szocialista embereszmény farigcsálásának egyik igen hatékony eszközeként, viselkedés- és szerepmodellként szolgálhatott azoknak a szerencséseknek, akiknek volt ugye készüléke.

A legendás kezdetek és az első Ki Mit Tud? óta persze alaposan átalakult a tévés világ, de a kvízsó mint olyan, maradt, tessék csak emlékezni az olyan klasszikusokra, mint az Egri János féle Játék a betűkkel - Lehet egy kérdéssel több - Elmebajnokság trió, vagy Vágó István Legyen Ön is Milliomosa, de ebbe sorba tartozik a Multimilliomos és A leggyengébb láncszem is, az ún. műveltségi vetélkedők halmazába, amik szépen lassan, de biztosan kihaltak a tévéből.

Manapság a játékos tippel, táskát nyitogat, és csak a legvégső esetben használja az agyát, a műsorok már nem akarnak ismereteket terjeszteni, csak szórakoztatni, amivel semmi baj nincs, én sem azért nézem a tévét, hogy onnan okosodjak, van arra jobb és kifizetődőbb módszer is ugye. Éppen ezért nem lehet és nem is kell csodálkozni azon, hogy A Nagy Októberi Átalakítás során a köztévé új műsorai is inkább a bulvár és a szórakoztatás felé hajlanak, nem pedig a kecskeszakállba mormolt latin idézetek irányába. A Marad talpon! című vetélkedő sem sokkal bonyolultabb, mint egy sárga bögre, mégis szórakoztatóbb, mint bármi más, mint amivel a Kultúrház óta próbálkozott az mtv.

A recept a kertévés gyakorlatot követi, azaz nem saját fejlesztésű kvízről hanem külföldi (ezúttal izraeli) licenszről van szó, amit nem mellesleg az amerikai NBC is berendelt magának. A játékos dolga egyszerűnek tűnik: tíz kihívóját kell megvernie azárt, hogy elvigyen 25 millió forintot. Az ellen félkörben áll a stúdióban, középen a főszereplő, a két tábort pedig a vérprofi Gundel Takács Gábor köti össze. A versenyző kihívói kapják a kérdéseket, melyekre 20 másodperc alatt kell válaszolniuk, ha elrontják, leesnek egy lyukon keresztü, ha nem, akkor a versenyzőnek kell válaszolnia egy újabbra, és ez addig így megy, míg valaki el nem cseszi.

Vannak itt is passzolási lehetőségek, és meg lehet állni útközben, a játékelemek tehát ismerősek lehetnek más kvízekből, a kérdések bonyolultsága változó, de annyira nagy fejtörést egyik sem okoz, hogy 20 mp alatt ne lehessen válaszolni rájuk, aki pedig nem tud hatot tizenöttel összeszorozni, az magára vessen (nem vicc, ez is kérdés volt, és elkúrta a kihívó és a versenyző is).

Gundel Takács Gábornál rutinosabb tévévetélkedős házigazda (mármint aktív) nemigen akad itthon, pont annyira vicces, amennyire kell, elegánsan kezeli a játkosok iszonyú böszmeségeit, és kézben tartja az adást. A díszlet nem túl látványos, a megnyerhető pénzösszegeket eleinte takaró alufólia borítás nélkül mondjuk el tudnám képzelni a műsort, de legyen ez az én bajom. A szereplőválogatás se nem rosszabb, se nem jobb, mint a többi kvízműsorban, de legalább jól működik az "ezt azért nem gondoltam volna" faktor, az arcra nyeretlen kétévesnek tűnő kihívóról kiderül, hogy mindent tud, amit elé tolnak, és így tovább.

A műsor kifejezetten élvezetes és szórakoztató, és a nézettségi adatok tanúsága szerint viszonylag a tévénézőknek is bejön (az első adás a teljes lakosságra levetítve 309 000 nézőt, a második már 406 000-et érdekelt), a csatornaátlag felet teljesít (a második adás 11,2%), ráadásul a Tények és az RTL Klub Híradója ellen hozza ezt a számot.