Az évad eddigi legjobb pilotját (természetesen) egy kábeladó szállította, ezúttal a Showtime. Az ötlet nem saját, egy Prisoners of War című izraeli sorozat remake-jéről van szól (lehet, megérne egy külön posztot az izraeli televíziózás, meglátjuk), amit Howard Gordon, a 24 egykori exec producere készített amerikanizált verziót. És milyen jól tette.

A történetről már írtunk, sőt, a pilotot is kitettük a cc-re, csak röviden: egy amerikai katonát nyolc éves hadifogság után hoznak haza, és persze hősként ünnepli mindenki, csak egy ideges természetű CIA-elemző nem, aki azt gyanítja, a csávó a nyolc év alatt agymosáson esett át, és terroristaként tért vissza. Ez így már magában is elég izgalmas, habár több évadra nemigen elegendő muníció, mert legkésőbb az évadzáróra ki kell derülnie, mi van a csávóval, de egyelőre foglalkozzunk azzal, amit eddig láttunk.

A pilot nemcsak azért jó, mert a néző egy percig nem tudja, hogy akkor most mi van, a hős hős-e vagy csak egy szerencsétlen, akit a terroristák addig vertek, míg a Stockholm-szindróma lett a default beállítás az agyában, esetleg önként állt át, mert meggyőződéses antiamerikai, hanem azért, mert ezt olyan színészek adják el nekünk, akikre semmi panaszunk nem lehet.

Claire Danes alakítja az elemzőt, akivel nincs minden rendben, mert valami pszichológiai nyavalya miatt gyógyszeres kezelés alatt áll (titokban persze), a katonát meg az a Damien Lewis, akit eddig egyetlen szerepében sem láttam középszerűnek - az Elit alakulatban és a Életfogytig zsaruban is szenzációs volt. Hozzájuk csatlakozik még Mandy Patinkin (Danes főnöke) és Morena Baccarin (a katonafeleség), szintén kiváló alakítást nyújtva. Feszült, izgalmas pilot a Homelandé, kismillió morális kérdést vet fel (megcsalás-e, ha halottnak hitt férjünk haverjával dugunk? etikus-e csak úgy bekamerázni egy lakást? rá lehet-e bízni egy ilyen ügyet egy futóbolondra?) és mellé annyira még nem is lengeti be az amerikai zászlót, mint hittem volna. Alig várom a folytatást.