Peter Falk 83 évesen, június 24-én halt meg Beverly Hills-i otthonában. Világhírűvé az a Columbo című sorozat tette, ami legalább olyan intézmény lett Magyarországon, mint a Derrick vagy a Dallas. Columbo ballonkabátja, kitaposott cipője és szivarja bevonult a hazai sorozatpanteonba Kojak nyalókája vagy a Derrick felügyelő szeme alatt figyelő táskák mellé. Ez természetesen nemcsak ránk jellemző, nem Linda klumpájáról vagy az iszonyatos divatot teremtő Surda-kalapról van szó, Peter Falk és a vele összenőtt karakter az egész világon meghódította a tévénézőket.

Pedig nem Falk volt az első választás a szerepre, egy 1960-as tévéfilmben egy Bert Freed nevű színész alakította az olasz-amerikai nyomozót. Az ősz hajú színész gyűrött öltönyben és szivarral a kezében hozta a karaktert, és nagyjából ugyanazokat a módszereket és trükköket alkalmazta, mint később Falk, amikor a bűnözők leleplezéséről volt szó. A tévéfilmből aztán 1962-ben megszületett a Gyilkosság receptre című színdarab, akiben még mindig nem Falk, hanem az Elfújta a szélben is játszó Thomas Mitchell kapta meg a szerepet.

1968-ban az NBC ezt a színdarabot dolgozta fel egy kétórás tévéfilmben és itt már Falk volt a főszereplő - de csak azért, mert a két kiszemelt, Lee J. Cobb és Bing Crosby is nemet mondott a készítőknek. A film olyan jól sikerült, hogy az NBC egy pilotot kért, hogy kiderüljön, sorozat formájában is működne-e Columbo története, vagy sem. A pilot tetszett a fejeseknek, így 1971-ben bemutatták a Váltságdíj egy halottért című másfél órás epizódot, majd a Columbo szerda esténként került adásba. A első évad hét epizódja hamar a kritikusok és a nézők kedvence lett, Falk pedig megkapta első Emmy-díját a szerepért.

A Columbo sikeréhez legalább olyan mértékben hozzájárult Falk, mint maga a karakter és a szokatlan történetvezetés. A sorozat, amiből összesen harminc 73 perces és harminckilenc 93 perces epizódot forgattak, végig megtartotta azt a formátumot, amit a sorozat egyik készítője egyszer (a klasszikus nyomozós sorozatokra ráaggatott whodunit, azaz ki tette történetvezetés nyomán) howdhecatchem-nek nevezett el, azaz olyan történetnek, amiben nem az a nagy titok, ki a tettes, hanem az a lényeg, Columbo hogyan kapja el. Minden epizód azzal nyitott ugyanis, hogy megmutatták a gyilkosságot, azt is, ki és hogyan követte el és tervelte ki - innentől a néző dolga nem a két-három félrevezetésként elővezetett gyanúsított kizárása és a gyilkos megtalálása volt, hanem az, hogy élvezze, ahogy a gyűrött ballonban okvetetlenkedő nyomozó csőbe húzza a tetteseket.

Falk a látszólag naiv, állandóan a feleségét emlegető detektív szerepében nagyszerű volt, ilyen idegesítően okos nem sok tévés nyomozó tudott lenni a detektívsztorik hosszú történetében. Columbo az utolsó pillanatig, de akár még a leleplezés perceiben is szokatlanul kedves és udvarias a gyanúsítottakkal, nyoma sincs a megfélemlítésnek, telefonkönyvvel való ütlegelésnek vagy jó zsaru-rossz zsaru játéknak, csak egy kicsit szervilis, az osztálykülönbséggel tisztában levő detektív, aki ártalmatlannak tűnő kérdéseivel és az utolsó utáni pillanatban még felhozott "van még itt valami" vagy "csak még egy kérdés" felvezetésű, igen idegesítő kérdezési technikájával kergeti az őrületbe a gyilkosokat.

Falk a karakter ruhatárát maga válogatta össze saját ruháiból, így a gyűrött ballon és a kitaposott cipő is saját találmány volt. A forgatáson a színész rengeteget improvizált, amivel partnereit nem egyszer kizökkentette szerepükből - ez is volt a cél, mert az akaratlanul türelmetlen, lekezelő és lenéző megjegyzések így sokkal hitelesebben szóltak a gyanúsítottak szájából. Falk választotta ki azt az 1959-es Peugeot 403-ast, amit Columbo vezet a hagyományos rendőrautó helyett, de a nyomozó kutyájaként látott basset hound már nem az ő javaslatára került a szériába, hanem azért, mert szükségét látták egy új, gyakran feltűnő karakternek. Az első olyan epizódot, amiben a kutya is szerepelt, az a Steven Bochco írta, aki később az LA Law, az NYPD Blue és a Hill Street Blues című sorozatok producereként lett meghatározó az amerikai tévés iparban.

A Columbo gyilkosai általában a felső tízezerből és a középosztály felső rétegéből kerültek ki, az első látásra nyilvánvaló osztálykülönbségre az öltözék és a karakterek nyelvezete is rátett egy lapáttal - a házikabátban ötvenéves whiskeyt szürcsölő, affektáló milliomosnak nem nagyon drukkolt senki, viszont ezeket a szerepeket imádták Hollywoodban. Anthony Andrews, Anne Baxter, Gene Barry, Ed Begley, Jr., Honor Blackman, Johnny Cash, John Cassavetes, Susan Clark, Billy Connolly, Jackie Cooper, Faye Dunaway, José Ferrer, Lee Grant, George Hamilton, Martin Landau, Roddy McDowall, Leonard Nimoy, James Read, William Shatner, Rip Torn, Dick Van Dyke, Robert Vaughn és George Wendt is alakított gyilkost 1971 és 2003 között.

Nemcsak a színészek, a különböző epizódok írói és rendezői között is ismert nevekkel találkozhatunk: az első évad Ahogy a könyv meg van írva című részét Bochco írta és Steven Spielberg rendezte, Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak) pedig a hetedik évadban ült le a rendezői székbe. Peter Falk maga is bevállalta egy első évados epizód rendezését, és egyik legjobb barátját, Ben Gazzara színészt is beszervezte a sorozat mellé (ő 1974-ben és 1975-ben is rendezett egy-egy történetet).

Falk a hetvenes évek közepére alaposan ráunt a szerepre, és nem akarta meghosszabbítani szerződését, ami a gyártó Universal Televisionhöz kötötte. Kijelentette, hogy elege van Columbo karakteréből, és nem kíván több epizódot forgatni. Furcsa döntés volt, legalábbis hollywoodi szemmel, hiszen Falk ekkoriban már félmillió dollárt keresett részenként. Végül nem rajta, hanem a tévéadón múlt a dolog: az NBC 1978-ban úgy döntött, nem kell nekik több Columbo-epizód. Falk ezt követően mozifilmeket forgatott (barátja, John Cassavetes független filmjeiben előszeretettel szerepelt), egészen 1989-ig, amikor az ABC szerezte meg Columbo jogait, és legott megkeresték Falkot, hogy lenne-e kedve eljátszani azt a karaktert, ami híressé tette. Falk 2003-ig további 24 részt forgatott, de akadt olyan évad is (az utolsó), ami csak két epizódból állt.

Miután a sorozatban annyit emlegették Mrs. Columbót, de soha nem mutatták meg, kézenfekvő volt, hogy készítsenek egy spinoffot, azaz testvérsorozatot a fősodor mellé - legalábbis az NBC számára, mert Falk és a sorozat két készítője, executive producere, William Link és Richard Levinson is hevesen tiltakozott az ötlet hallatán. Őket azonban az NBC nem kérdezte meg, és 1979-ben a később a Star Trek Voyager című sorozatban is feltűnő Kate Mulgrew főszereplésével bemutatták a Mrs. Columbo című krimisorozatot, amiben Columbo csak említés szintjén szerepel, látni nem látható. A széria több sebből is vérzett, a címszereplő túl fiatal volt (24 éves), és túl vékony ahhoz, hogy a Columbóban már lefektetett feleségképnek megfeleljen. A nézők annyira ellenségesen fogadták a sorozatot, hogy a készítők először a címet változtatták meg Kate Columbóra, végül Kate Loves a Mystery lett belőle, a karakter nevét pedig Callahanre változtatták, és minden, a Columbóhoz fűződő szálat elvágtak. Ez sem segített: 13 rész után elkaszálták a próbálkozást.

Falk 2007-ben az ABC-vel karöltve (az NBC után, 1989-től az ABC vetítette a Columbo-epizódokat) szeretett volna egy utolsó történetet leforgatni, aminek eredetileg Hear No Evil lett volna a címe, de később a Columbo's Last Case (Columbo utolsó ügye) címet kapta. Sajnos Falkot egy fogászati kezelés, illetve az altatás után szellemi leépüléssel (demencia) diagnosztizálták, és a terv kútba esett. Állapota egyre romlott, Alzheimer-kórt állapítottak meg orvosai, ügyvédje szerint pedig 2009-ben már sajnos arra sem emlékezett, hogy valaha Columbo megformálója volt. Az utolsó színész, aki Columbo ballonját magára öltötte, Dirk Benedict volt, aki 2010-ben, a Gyilkosság receptre színpadi verziójában alakította a tévétörténet egyik legszerethetőbb nyomozójának figuráját.