A csernobili katasztrófa úgy látszik, mindenkiből kihozza a kis terpeszben, mellkasra szorított kézzel szavaló alanyi költőt. Hát igen, a száraz számokkal nem lehet lefesteni a tragédiát, ahhoz laza ecsetvonásokkal felvitt szóképek kellenek.

"Amikor elszabadult Prométheusz ajándékba adott lángja" címmel mesél a huszonöt évvel ezelőtti balesetről a Népszabadság. Mindez jobb szélső fordításban valahogy így hangozhat: "Az ortodox nagypéntek-nagyszombat éjjelén ejakulált magtalan tüzével a démon". Vagy legalábbis így írt Csernobilról a Kurucinfó. Mit is tehetnénk még ehhez hozzá? Legfeljebb annyit, hogy negyedszázad esztendővel ezelőtt az apokalipszis démonlovasai körbevágtattak a maghasadás pokoli lángnyelvein a világ felett, majd mégis megkegyelmeztek a gyermeki tudatlanságában istent játszó emberiségnek.

Vagy akár, esetleg, és talán azt is írhatnánk egyszerűen, hogy 1986. április 26-án, szombaton, hajnali 1:23:58-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás.