A Chuck az egyik olyan amerikai sorozat, amit annak ellenére élvez az olasz, a maláj és a japán sorozatfüggő, hogy a poénok, és popkult utalások felét sem érti, vagy csak nagyon halványan dereng neki, hogy min is kellene röhögni a nagyon elvont pillanatokban. A sikert nem kis részben annak köszönhetik, hogy a főszerepre Zachary Levit sikerült megnyerni, akinek, mint megtudom egy olasz kollégától, komoly rajongótábora van Milánóban, pedig nem is annyira jó pasi. Ezt nem én mondom, hanem a hölgy, aki tavaly csak azért akkreditáltatta magát Monte-Carlóba, hogy találkozhasson Levivel.

Kockás ing, farmer, baseball-sapka és napszemüveg vollt az öltözéke, amikor tavaly Monte Carlóban összefutottunk. Laza, magas, vékony fickó Chuck Bartowski megformálója, egyik kezében egy iPhone, a másikban egy doboz cigaretta, úgy látszik, őt sem zavarja, ha megírom, hogy dohányzik. "Nem örülnek neki az NBC-nél, de vannak olyan dolgok, amit még ők sem tudnak irányítani. Hálistennek, hadd tegyem hozzá, mert elég szoros gyeplőn vagyunk." Levi walesi felmenőkkel bír, 1980-ban született Lousiana államban, és már hat évesen színészkedett, először az Óz, a nagy varázslóban, majd a Grease gimnáziumi előadásában. Kisebb tévés szerepek után az igazi kiugrást a Chuck hozta meg neki, azóta mindenütt felismerik.

"Nem igazán tudok mit kezdeni a hírnévvel, mert nem vagyok az a menő laza csávó, aki csak úgy fel tud oldódni. Sokban hasonlítok Chuckra, én is pont akkora nörd tudok lenni, mint ő, képregényeket olvasok, videójátékozom, és imádom a sorozatokat. Mondjuk ebben ki is merül a dolog, gyakorlati tudásom nincs, pedig nagyon sokan azonosítanak a szerepemmel, és még a Chuck stábjában is akad olyan kolléga, aki az én kezembe nyomja a telefonját, ha nem működik."

Éppen egy európai körúton van, Milánóból érkezett Monte-Carlóba, és Londonba tart, Budapest egyelőre nem szerepel a tervek közt, bár vannak nálunk barátai. "Monacót kurvára élvezem, mert kicsi, és zsúfolásig van sztárokkal, így engem békén hagynak az emberek. Sok ismerős arccal futok össze az utcákon, minden olyan nett, szép, és persze ordít a lóvé az emberekről. A kaszinóban is voltam, de valahogy mást vártam a dologtól, mert én Vegason szocializálódtam, a rövidgatyás turistákon és az állandó hangzavaron, itt meg ha szar zakó van rajtam, be sem engednek. Na jó, igazságtalan vagyok, iszonyú elegáns hely, és az atmoszférája annyira előkelő, hogy ihaj, no meg jó sokat lehet bukni, ha nincs észnél az ember."

A Chuck forgatását élvezi, de mint mondja, a network tévé jellegzetességei (az NBC vetíti a sorozatot) néha idegesítik. "Rohadtul irigylem a kábelsorozatokat, mert 13 részben elmesélik azt, amit nekünk 22-ben kell, és ez frusztráló, mert ilyenkor be-becsúszik olyan rész is, aminek semmi értelme nincs. Az unalmas töltelékrészekkel viszont kitolunk a nézőkkel, akik azért szánnak ránk egy órát, hogy kapjanak is érte valamit. Ez nem fair, és ezt nézőként is mondom, akit például rettenetesen felidegesített az, amit a Lost író csináltak. A finálé szép volt, meg sírtam is rajta, mint mindenki, de könyörgöm, mi lesz a válaszokkal? Felvetnek kismillió kérdést, aztán rábízzák a válaszadást a nézőre. Ez milyen kitolás már, nem?"

Levi imádja azokat a Chuck-epizódokat, amikben van akció, mert a a kaszkadőrjelenetek nagy többségét ő csinálja. "Ki ne szeretne egy dögös szőke nővel az oldalán verekedni és vicceseket beszólni hétről-hétre? A Chuck egy különleges sorozat, nem nagyon van hozzá fogható a tévében . nem is csoda, hogy a díjátadókon hanyagolva van, hiszen nem fér be semmilyen skatulyába: drámának túl vicces, sitcomnak túl komoly. A rajongók viszont óriási arcok, nagyon hálás vagyok a támogatásért. Ha rajtam állna, minden héten verekednék, de a jogi osztályon nem örülnek neki, és nagyon odafigyelnek, mit, és mikor lehet megcsinálni. A múltkor egy háromemeletes épületről kellett volna leugrani, úgy kellett lefogni."

Igazi sorozatfüggőként imádja, hogy bárhol van a világon, meg tudja nézni kedvenc sorozatait, és ugyanúgy nem kell értük fizetnie, mint az USA-ban. Amikor bevallom, hogy nem bírom kivárni, míg a Chuck epizódjait leadja valamelyik magyar tévé, csak legyint egyet. "Ez engem nem érdekel, sőt, szerintem az lenne a legjobb, ha minden network tévés sorozat ingyenesen elérhető lenne az interneten, és nemcsak az USA-ból, hanem bármelyik országból. Egyszer úgyis forgatok egy olyan sorozatot, amit tök ingyen lehet majd nézni, azonnal az amerikai premier után. Pont erre jó az internet, leomlanak a határok, közelebb kerülnek az emberek egymáshoz, akkor meg miért ne használnánk ki a lehetőségeket?"

Amikor a Chuck sorsáról kérdezem, a vállát vonogatja. "Az első évad után egy dollárt nem tettem volna fel a túlélésre, erre tessék, még mindig műsoron vagyunk. Az biztos, hogy azt nem fogom hagyni, hogy az írók a Losthoz hasonlóan lógva hagyjék a végét a történetnek. Kell a lezárás a nézőknek, és nekem, színésznek is. Jobban alszom tőle."