A Showtime a Tudorok sikerén felbuzdulva újabb színes-szagos történelmi sorozatba vágta fejszéjét, ezúttal a XV. századot kinézve, pontosabban a Borgiák uralmát, amiről sok jót nem lehet elmondani, ugye. Rodrigo Borgia VI. Sándor néven ült a pápai trónon 11 éven át, regnálásáról sok hivatalos információ mellett számos legenda is fennmaradt, és ha a pilotból indulunk ki, akkor a Showtime a Tudorokhoz hasonlóan ezúttal sem a történeti hűséget, hanem a szórakoztatást tartotta első számú céljának. Spoileresek leszünk.

Ott kezdődik a történet, ahonnan igazán érdekes a spanyolként a Vatikán urává avanzsált Borgia élete: addig machinál (vesztegeti meg ellenlábasai híveit), míg el nem éri, amit akar, és magára nem ölti a pápai regáliát. Van neki persze kismillió nője, a sorozatban központi szerepet Vannozza dez Cattanei fog betölteni, akitől négy gyermeke is született, de már a pilotban feltűnik Giulia Farnese is, akit Raffaello is megfestett. A duplarész hosszúságú első részben megismerkedünk a családdal, a gyermekekkel, és betekintést nyerünk a Vatikán működésébe, ami szerintem a mai napig pontosan olyan, mint 1492-ben volt, de ne legyen igazam.

A sorozat minőségére a készítők (például Neil Jordan) és a színészek neve a garancia, Borgia szerepében Jeremy Irons brillírozik, de Colm Freore, Joanne Whalley vagy Francois Arnaud sem nagyon marad le mellette, a színészi játékra egy szavunk nem lehet. A javarészt nálunk forgatott sorozat az illúziót tekintve is megállja a helyét, pár jelenettől eltekintve a látványra egy szavunk nem lehet, minden helyén van, a kosztümök, a díszletek, stb. Valahogy mégsem olyan ez a sorozat, mint amilyennek vártuk, pedig van benne erőszak, vér, csöcs és ármány is - pont olyan mennyiségben, mint az elvárható.

Talán a történet kicsivel lassabb, mint kellene lennie, vagy csak túl egyértelmű minden váratlannak szánt fordulat, kiszámítható minden aljas húzás, nem tudom. Az első félóra (Rodrigo trónra lépése) után leül a történet, érdektelen párbeszédek és látványos, de a sztorit cseppet hátráltató nagytotálok, a belső terek és gyönyörű ruhák szinte már perverzitást súrolóan részletes bemutatása veszi át a marsallbotot a történetmeséléstől. Értem én, 45 millió dollárba fájt a produkció, illik megmutatni minden egyes sújtást a pápa ruháján, ott van, nem elmutiyztuk, csak éppen kissé unalmas lesz tőle a sorozat.

Nem mondom, hogy nem várom a második részt, és nem fogok előtte ülni jövő héten, de ha netán kihagyom, nem fogom úgy érezni, mintha valami eget rengetőt mulasztanék.