A magyar tévésorozat az olyan, amiben Csűrös Karola és Usztics Mátyás céglogókkal gazdagon díszített kezeslábasban beszélget arról, hogy milyen régen is volt a háromhatvanas kenyér. Aztán a lassú dialógus egy pontján mindketten a kamerába néznek, Usztics azt mondja, hogy kéne inni egy Tchibót, mire Csűrős Karola azt feleli, hogy „Az összefogás vezetheti ki az országot a bizonytalanságból”. A kilencvenes évek sorozatai még akkor is itt kísértenek, ha azóta volt néhány próbálkozás a Windows Media Playerrel adatbázisokat feltörő Első generációtól kezdve a Marutival autós üldözésbe fogó Rendőrsztorin át a kis költségvetésű összeesküvéseket kínáló Tűzvonalbanig.

A sok borzongtatóan rossz sorozat közül a Família Kft-t, az Angyalbőrbent és az óriásit bukó Tv a város szélént is Szurdi Miklós követte el előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, ezért semmi jót nem ígért, amikor kiderült, hogy az RTL Klub éppen az ő sorozatával akarja visszahozni a műfajt a csatornára. A Casino azonban egyáltalán nem nézhetetlen, sőt egy-egy pillanatra még szórakoztató is. És ez még mind semmi: a Casino ugyanis a magyar kereskedelmi televíziózás eddigi legjobb sorozata, még ha ez nem is jelent túl sokat. Vagy még annál is kevesebbet.

Persze a jelenleg csak három epizódból álló sorozat nem egy Gengszterkorzó, nem egy Las Vegas, és még csak nem is a Helyszínelők egy jobban sikerült epizódja. Vannak benne ugyan jó karakterek és érdekes helyzetek, de olyan mintha minden egyes cselekményszálat más írt volna: van, amelyiknél elfelejtjük, hogy ez egy aprópénzből forgatott próbálkozás és könnyedén csúszik a dialógus, és van olyan is, ami annyira kínos, hogy már nevetni sincs kedvünk.

Vannak benne jó színészek, és vannak, akiknek minden mondat úgy támolyog ki a száján, mintha a Szomszédok legbénább jeleneteiből tartana felolvasóestet egy nyugdíjas klubban. Meglepő, de Szurdi Miklós felesége, Xantus Barbara játszik a legjobban a sorozatban, már ha jól értem, és tényleg a meggyötört, játékfüggőségével küszködő szépasszonyt akarja hozni a jelenetekben.

Ugyan egy nonstop kaszinó mindennapjait bemutató sorozathoz képest kicsit sok az idős karakter, de hát már csak így van ez, ha egy hatvanas rendező a baráti körére íratja a forgatókönyvet. Néha úgy tűnik, nem is kaszinó ez, hanem egy körzeti orvosi rendelő váróterme, ahová pletykálkodni és horgolni járnak a nyugdíjasok. Cserébe a fiatalabb színészek azért megmutatják, amijük van: Szabó Győző a szőrős pocakját, Bordán Lili meg a melleit.

Viszont a termékelhelyezések legalább nem olyan tolakodóak, mint a Família Kft-ben, ugyan brandelt a pókerasztal és minden szerencsejáték-függő ugyanazzal a taxitársasággal jár, de hiába engedné már a médiatörvény, azért a szereplők csak gintonicot kérnek és nem Bombay Sapphire-t Schweppes-szel, és csak telefonálnak, nem azt mondják, hogy „Előveszem a Samsung Omniám, és megcsörgetem Pannát”. Az utolsó jeleneteket ugyan elrontja, hogy az egyes történetszálak befejezése között olvassák be jó hangosan, artikulálva a szponzorok neveit, de ez van: Magyarországon január elsejétől szabad újból a termékelhelyezés, a szponzorok pedig nem fizetnek milliókat csak azért, hogy a háttérben valahol feltűnjön a termékük, vagy a céglogó. Ezért a kis kellemetlenségért cserébe a sztori legalább nem egy olyan világban játszódik, ahol a dolgokat nem a nevén nevezik, inkább márkát, meg szlogent mondanak.

Igen, a Casino tele van kompromisszumokkal és félmegoldásokkal. A főcím például olyan, mintha a Melrose Place karambolozott volna a Vészhelyzettel, de lehet, hogy horpadt, lehet, hogy használt, de legalább nyugati a típus és metál a fényezés. Igaz, hogy a kecsegtető szponzorációs lehetőségek miatt játszódik az egész történet egy kaszinóban, de legalább nem hazudják azt, hogy bohém, vidám dolog az egész életed egy összegben feltenni a piros 19-re. Persze megint sok jelenet azért lett hiteltelen, mert elfelejtettek utánanézi a legalapvetőbb dolgoknak, például, hogy mégis mikor és hogyan kapcsol élőben egy kereskedelmi csatorna, de legalább nem ezeken a baromságokon múlik a történet. És persze tele van a sztori suta poénokkal, meg érzelgős semmit mondással, de néha mégis találkozik a két hangulat, és nem is balhéznak össze rögtön.

Van itt minden: szerelmes kaszkadőr, a bizniszbe most beletanuló tulajdonos meg ármánykodó maffia. Nagy tragédia és apró életválság. Talán túl sok a cselekményszál, és biztos, hogy túl sok a műfaj, de ha az első három rész eléri az RTL Klub által kiszabott harminc százalékos nézettséget, akkor legalább esély van arra, hogy legyen végre egy magyar tévésorozat, amit nem csak azért érdemes nézni, hogy jót röhögjünk a béna párbeszédeken és a hiteltelen karaktereken.

A Casino első részét az RTL Klub kedden, azaz ma este kilnectől sugározza.