Stohl András szombati szereplése után csak a média működéséről semmit nem tudó nézőknek lehetett meglepetés a Fókusz tegnap esti interjúja a színésszel, amit a műsorvezető ugyan úgy harangozott be, hogy most aztán mindenről őszintén, meg minden, de a kérdések csak amolyan közepesen kemények voltak, mintha valakinek a törött kezű kamionost tennék oda ellenfélnek a szkanderverseny első fordulójában.

Az ilyen celebbotrányoknak jól bevált forgatókönyve van, első körben megpróbálják eltussolni a dolgot, ha ez nem jön össze, és teszem azt az alany (aki ebben az esetben lehet egy gyakornok ruhájára élvező elnök, vagy a felbőszült menyecske elől menekülő golfbajnok is) már nem tud mit kezdeni, akkor jönnek az USA-ban csak spin doctorként emlegetett médiaszakértők, akik szépen úgy manipuláljék a celeb fellépéseit, nyilvános megjelenéseit, hogy azok az ő érdekét szolgálják, és a nagyközönség felé olyan képet sugalljanak, amivel a tett súlyát kisebbíteni lehet, horrible dictu, szimpátiát lehet kelteni a bűnös iránt.

Kiváló példa erre Tiger Woods golfozó esete a kurvákkal, aminek csak annyi köze van Stohl András balesetéhez, hogy a főszereplő egy híresember. Woods kanosszajárása viszont kísértetiesen emlékeztet Stohl médiakeringőjére: amikor kiderült, hogy csalja a nejét, a támogatók kihátráltak mögüle, milliós fizetésektől esett el, a sajtó elevenen keresztre feszítette és kéjesen vájkált a kiszivárgott sms-ek tartalmában. 

A golfozó első olyan interjúját, amiben őszintén, kertelés nélkül beszélt az ügyről, gondosan megválasztott helyszínen, egy golfpályán adta, munkaruhába beöltözve, a beállítások, a vágóképek mind azt sugallták, hogy Woods éppen a munkahelyén van, dolgos ember, aki egyszer megcsúszott, istenem.

Ugyanez történt Bill Clinton amerikai elnökkel is: amikor először beszélt a Monica Lewinsky nevű gyakornokkal folytatott, első körben tagadott szexuális viszonyáról, a Fehár ház egyik termét választották neki helyszínül, megint csak előjön a munkahely motívuma. Stohl Andrással a Fókusz a Való világ vagy az egyik színdarab díszletei mögött készítette el az interjút, (végül is tökmindegy, de azóta kiderült, hogy egy belvárosi étteremben vették fel a beszélgetést, ez így megdőlt sajna) hallatszanak a műsoron vagy előadáson dolgozó többiek (pontosabban az étteremben dolgozó pincérek) beszólásai a háttérből, a cél egyértelműen itt is az lehetett, hogy a munkába menekülő celebet ismerjük meg, a rózsaszín ing pedig sokkal lágyabb hatású a képernyőn, mint teszem azt egy fekete bőrdzseki.

A beállítások, a közelik, a Fókuszban eredetileg leadott anyagban (nem embeddelhető, de itt van) mutatott riporter arca, ahogy nagyon komoly képpel ül, és méregeti riportalanyát, mind a 60 Minutes vagy a Nightline című oknyomozó amerikai műsorok hasonló interjúinak külsőségeit idézik - bizonyos dolgokban nincs értelme eltérni a bevált sablonoktól, hiszen ezek működnek, évtizedes tapasztalatokon alapulnak, és több száz ilyen botrányt kiszolgáltak már.

Amiben azért markánsabb különbséget tapasztalhatunk, az a kérdések súlya - Stohltól nem kérdeztek igazán rázósakat, ami abból a szempontból érthető, hogy ő is az RTL kutyájának a kölyke, csak éppen a műsor hitelességét kérdőjelezi meg.