Nem is tudom, hogy mi a botrányosabb: hogy Stohl Andrásnak egy karambol és egy elvonókúra után, de a jogerős bírósági ítélet előtt még van pofája dolgozni, vagy, hogy Benkő Dániel főállású faszpengető a Való világban az első adandó alkalommal megmutatta, hogy miért is alkalmazzák előszeretettel a kereskedelmi csatornák. Merthogy nem zseniális lantművészete miatt, az biztos.

A botrány vonzza a tekintetet, éppen ezért az RTL Klub már a Való világ első beszavazóshow-jába elrejtett párat. A nézők meg bele is léptek, és most ahelyett, hogy letörölnék a cipőjükről, vagy beszívnák az ájert, inkább telekommentelik az internetet, mint az egyszeri blogger, aki felcseszte magát, amiért a magyar alkotmányosság és a keresztény eszmetörténet összefüggéseit feszegető posztjára valaki csak annyit reagált, hogy sunáznám.

Nem botrányos, magyar

Pedig ezek a botrányok nem a Való Világról, nem az RTL Klubról, hanem inkább Magyarországról mondanak el sokat. Például Richard Quest, a CNN üzleti műsorainak állandó szereplője annak ellenére visszatérhetett Amerikában a képernyőre, hogy 2008-ban metamfetamin hatása alatt, zsebében jelentős mennyiségű kábítószerrel kószált a Central Parkban, miközben a pletykák szerint a nemi szervét kíváncsiságból a nyakába kötötte. Charlie Sheen pedig még mindig az egyik legsikeresebb családi vígjátéksorozat főszereplője, pedig késsel fenyegette a feleségét, és bekokainozva időnként bezár egy-egy kurvát a szekrényébe.

Amerikában ugyanis a televíziós csatornák tudják, hogy ítélkezni nem nekik kell, arra ott van a független bíróság, a nézők pedig elismerik, hogy a tévében nem csak idióták ugrálnak, hanem szakemberek informálnak és szórakoztatnak. Magyarországon viszont sokak szerint csak megélhetési celebek és ügyeskedő kokainisták dolgoznak a tévékben, amiből legfeljebb annyi igaz, hogy a képernyősök közül meglepően sokan számlázzák ki az egész életük plusz áfa, néhány éve pedig még tényleg médiakarriert lehetett építeni arra, ha valaki már látott pár külföldi tévéműsort.

Stohl András viszont legalább képes levezetni egy élő adást, és ez lehet, hogy egyszerűnek tűnik, de hát éppen ez benne a lényeg: úgy csinál, mintha csak egy házibuliban poénkodna, de közben jobban kifárad, mintha erőltetett tempójú aszfaltterítés mellett még fejben bérszámfejtene is. Ezen pedig mit sem változtat az, hogy egy méretes seggfej, aki részegen vezet és a karambol után egyszerűen lelép, ahogy egy kifli sem lesz rosszabb attól, hogy a pék veri a feleségét, vagy szombat esténként kukákat rugdos szét önfeledten.

Benkő Dániel nemi szerve pedig még ennyire sem botrányos. Persze az RTL Klub kicsit rásegített a jeges vízzel teli medencével, de Benkő akkor is előbb-utóbb megmutatta volna a pöcsét, ha a villában álló nap lételméleti kérdésekről kellene vitatkozniuk a lakóknak. Ő ugyanis a lantozás mellett csak ehhez ért. Bakfark Bálint műveire meg ugyebár manapság nincs megfelelő kereslet főműsoridőben.

Akit pedig felháborít, ha este tizenegy után felvillan egy nemi szerv a képernyőn, az ne nézze a Való világot, inkább olvasgasson Moraviát, vagy lapozza át az ágyban az új médiatörvény tervezetét, amíg mély, erkölcsös álomba nem szenderül.

Nem botrányos, unalmas

Nem a botrányok miatt volt rossz a Való világ első adása. És még nem is azért, mert az RTL Klub rutinos Gyurcsány Ferencként az ország szemébe hazudott. Hanem mert a beszavazóshow-nak nevezett műsor laposabb volt, mint a már rég kifulladt Fábry show stáblistája.

Stohl András minden rutinja ellenére gyakran csak hebegett, és ha belelendült, úgy rikácsolt, mint aki most tudta meg, hogy mégsem ússza meg felfüggesztett börtönbüntetéssel. Mellette pedig talán még kínosabb volt Lilu, aki apokalipszis utáni leárazáson vett motoros jelmezében úgy keménykedett Stohllal, meg a játékosokkal, mint aki nagyon szeretné a vadóc gruppie 2 szerepét a Mad Max 4-ben, de már csak vigaszágon van bent a castingon. Az RTL Klub állítólag show-vá akarta átalakítani az unalmas beszavazást, de egy funkyt játszó szalonzenekar, meg pár megfáradt standuppoén egyszerűen kevés volt ehhez.

Ráadásul nem tudták eldönteni, hogy kőkemény valóságshow-t akarnak készíteni, ahol a lét a tét, vagy trashrealityt, ahol lábunkat csapkodva vihoghatunk a villába beköltöző szerencsétleneken. A celebek fizetett statisztákkal forgatott, hollywoodi bevonulását halál komolyan vették, még néger testőröket is szereztek a hatás kedvéért, majd az egészet elrontották azzal, hogy körberöhögték a villába jelentkezőket minden vágyukkal és reményükkel együtt.

Ráadásul az első forduló alapján elég gyenge a felhozatal: okostojásnak, vagyis nördnek akartak nekünk eladni egy rendmániás kényszerbeteget, egy pubertáskorban megrekedt apuka kedvencét, és egy másikat, aki csak azért számít okosnak, mert képes mondatba illeszteni pozitív egész számokat.

A Való világ ennek ellenére még akár érdekes valóságshow lehet: a jól elhelyezett botrányok megvannak, már csak a műsorvezetőknek kéne nagy levegőt venniük, és az előre megírt poénokat kéne átfutnia valakinek, aki már hallott életében viccet. Aztán pedig jöhet a cirkusz, a kenyér és a szilikoncsöcs minden nap, amíg Szalai Annamária rendeletileg be nem költözik a villába.