Ha plüssállat-kereskedő lennék, akkor feltétlenül a Raleigh Studios Budapest közvetlen közelében, a szemétégetőtől jobbra állítanék fel egy bódét, legalábbis addig mindenképpen, míg az egyik hatalmas épületben a Tv2 a Megasztárt forgatja. Kies környéken található az objektum, a már említett szemétégető és kurvák társaságában (itt jelölték ki a türelmi zónát), akik közül az egyik készségesen útba is igazított minket, nélküle a büdös életbe' nem találtunk volna el a helyszínre.

Az épület lenyűgöző méretű, a tévében valahogy kisebbnek tűnik a stúdió, amit a Tv2 berendezett a műsor kedvéért - fura, de az X-Faktor a képernyőn nagyobbnak, tágasabbnak mutatkozik, miközben erről szó sincs. 19:40-re kellett ott lennünk a helyszínen, a kapuban hosszú sorokban állnak az autók, megy a szigorúan ellenőrzött beléptetés. A produkcióban úgy háromszázan dolgozhatnak, ebben már a ruhatároslányoktól az udvari bohóc/porondmester szerepkörben dolgozó egykori Megasztáros Bella Levente is benne van, akinek az a dolga, hogy a jónépet hergelje sikongatásra.

A tévében látható színpad körül félkörben állították fel az ülőhelyes emelvényeket, se párna a seggünk alá, se háttámla, három órát így végigülni igazi kínszenvedés még úgy is, ha maga a műsor a helyszínen teljesen más élményt ad, mint otthon, másfél liter pálinka után. Az ülőhelyek mögött kaptak helyet a kevésbé szerencsések/nem csókosok, egy Mad Max 3-ra hajazó állványzat-rács kombó mögött, teljesen szürreális látványt nyújtottak a sikoltozó általános iskolások három emelet magasban.

A műsor, ha ez eddig nem lett volna teljesen világos, teljesen profi, takkra megy minden, mindenki tudja hol a helye, pontosan kiszámított mozdulatokkal lép a helyére a műsorvezető páros, ott, és akkor fordulnak, ahol kell, nem bakiznak, nem felejtenek el sorokat, nem esik a közönség közé senki, a plüssállatok is pont akkor, pont oda és pont olyan mennyiségben kerülnek fel a színpadra, ahogy kell.

Egy ilyen produkciót nem is lehet másképp működtetni, az egyénieskedés, a fegyelmezetlenség egy élő adást elvisz az erdőbe, így például a felvezető Csillagdal sem élőben megy, háromszor is felveszik, pedig nekem, lakiusnak az első is pont olyan jó volt, mint a másik kettő, de nincs értelme kockáztatni. Bella Levente három órán keresztül lankadatlanul buzdítja a közönséget, a színpad előtti öt sor (ez is mennyire csalóka, a tévében lelkes csápóló tömegnek tűnik) hozza is a formáját, a zsűrit a helyszínen még kevésbé lehet hallani, mint otthon.

Az adás szüneteiben senki sehová nem mehet, helyben futást és törzskörzést javasol a műsorközlő, közben a sajtóhelyek mellett kialakított pihenőben ott ülnek a megasztárok, és ide áll be Tilla és Liptai Claudia is, akit a csajom nem győz tisztelni-becsülni a tizenöt centis sarokban lenyomott műsorért. Embertelen lehet ennyire kényelmetlen cuccokban, az egyre melegebb stúdióban melózni, a víz szakad mindenkiről, a sminkesen ötpercenként ugrálnak a kameraképben éppen nem látható szereplőkhöz, az izzadt arc csillog a tévében, azt meg nem szabad. 

Az harmadik kör után kilógunk, mert addigra a hátam teljesen felmondja a szolgálatot, és eleve, már hallottam minden indulót. Érdekes, de míg a tévéadást a sorozatjunkie-n kommentelő olvasók hamis hangokat és erőtlen előadást emlegetnek, ott, élőben az egésznek teljesen más hangulata van, dinamikus, hangos, erőteljes az egész, jó, van aki elrontja, de valahogy megbocsátható még ez is. Külön dicséret a táncosoknak, abba belefáradtam, hogy nézem, ahogy a három órát mosolyogva végignyomják, ők is pont olyan profik, mint a mosolyogva elköszönő biztonsági őr.