Megvolt az első X-Faktor adás is, ami elől a Tv2 gyáván kitért, és péntekre menekült, oppardon, a nézők kedvéért áldozatot hozott. Jó nagy baromságot csinált a Tv2 ezzel, és most nem arról beszélek, hogy a kereskedelmi televíziózást az egész stábnál jobban ismerő Friderikusz Sándort is porig alázták az élő adásban szájába adott szánalmas könyörgéssel, hanem arról, hogy sokadjára nem voltak képesek gerincet és tököket növeszteni maguknak, inkább elkullogtak, mint a falkavezér dominanciáját megkérdőjelező és elbukó vesztes kutya.

A legviccesebb, vagy legszomorúbb (kinek hogy) az egészben az, hogy egy olyan műsor elől menekültek el farkukat behúzva, ami harapni nem nagyon tud, mert a fogsora szuvas és hiányos. Az idei énekes-reality csata fényesen beigazolta azt, amit mi már tavaly emlegettünk: ez az ország nem tud kitermelni annyi tehetséget, hogy azokból két, őszintén szólva tökegyforma műsorra is jusson belőlük.

Ezt persze minden józan gondolkodású ember tudta előre, tízmilliós merítésből nem lehet harminc, tényleg jól éneklő, színpadra termett jelentkezőt kiválasztani, nálunk nagyságrendekkel nagyobb országok (USA) sem erőltetik ezt, inkább évente állnak elő egy olyan produkcióval, amiben össze lehet szedni 20-30 olyan arcot, akiket nem felejtünk el a műsorok végére.

Mi ezzel szemben megelégszünk a középszerrel, a rossz angolsággal előadott nótákkal, a hamis hangokkal, a kínos színpadi göncökkel, a zsűri súlytalan és hiteltelen értékelésével, és a magyar tehetségkutatók egyik rákfenéjének is tekinthető, közel kétórás műsoridővel.

Évek óta szajkózom, hogy ha valami működik a világ többi részén, akkor azon nem kellene változtatni, bőven elég lenne egy egyórás műsor szombaton, hagyni a jónépet, hogy szavazzon másnap reggelig (vagy éjfélig, teljesen mindegy), és egy fél-egyórás eredményhirdetésben másnap (a nálunk hagyományosan legnézettebbnek számító vasárnap esti sávban) letudni a kiesést.

Ne legyünk teljesen igazságtalanok, vannak jó hangú énekesnők az indulók között, és az egyik duóból is lehet valami, különösen a csöcsfaktorra rámozduló magyar piacon, de azt például elképzelhetetlennek tartom, hogy a műsorban a Sweet Home Alamaba című kiváló Lynyrd Skynyrd-nótát és az azt feldolgozó Kid Rock szerzeményt egycsapásra tönkrevágó fazonból bárki is sikeres előadót tudna faragni.

Mint tévéműsor, az X-Faktor megállja a helyét, profi, jól összerakott, kiválóan rendezett show-ról van szó, kicsit szegényesebb, mint a brit eredeti, de az csak pár nagytotálban jön elő, a szűkebb felvételeket simán oda lehet tenni a brit anyuka mellé. Most már csak az indulók minőségén kellene változtatni.