Elsőre az jutott eszembe a Fox idei első újoncát elnézve, hogy ez az a sorozat, aminek semmi keresnivalója nincs network tévén, aztán meg az, hogy mennyire mellélőttek azzal a marketingkampánnyal, amivel egész nyáron hülyítették a a nézőket. A Lone Star ugyanis nem az új Dallas, még annyira szappanoperának sem nevezném, viszont drámának nagyon is jó lett.

A történet egy Bob nevű csávóról szól, aki szélhámos apja nevelésének köszönhetően maga is gazember lett, húszas évei közepén-végén járhat, és Texas államban éli kettős, légvárakra épített életét. Az egyikben ő Bob, a kisvárosi jófejcsávó egy pazar szőkecsajjal, kis házzal, szerény, de tisztességes keresettel, a másikban meg egy családi, de jól prosperáló olajcég frissen kinevezett középvezetője, jó fizetéssel, nagy házzal és csilivili feleséggel.

A két élet közül egyik sem valós, és mindkettő az, Bob ugyanis másra sem vágyna, csak nyugalomra, a két nőre egyszerre (mert szerelmes mindkettőbe), és egy normális (értsd: nem kamu) melóra. Nem nagy igények, csak éppen Bob mindezt megelőzően átbaszta a kisváros tán összes lakóját nem létező bányajogokkal, beleértve az anyóst és az apóst is, no meg a legjobb barátokat, ejnye. A másik oldalon meg az volt a cél, hogy bejusson az céghez, amit egy régivágású csávó vezet (John Voight), és majd belülről szedje le róluk a lóvét.

A dilemma a pilot első harmadának végén jön elő, jajistenem, mit tegyek, hát én itten hazudtam összevissza. A fater az egyetlen kézzelfogható megoldást javasolja (mert persze az egészet ő mozgatja a háttér ből, a vén kókler), ejtsd a vidéki csajt, lépj le, szedd le a nagyvállalatot amennyire tudod, és húzzunk Paraguayba. Bob viszont, mint említettem, szerelmes, így nem ezt teszi, hanem megpróbálja kárpótolni a károsultakat az egyik oldalon, a másikon meg tisztességes melóval összeszedni annyi pénz, amiből a két nőt el tudja tartani.

A pilot nekem nagyon bejött, de sajnos inkább tűnt filmnek, mint sorozatnak, nem tudom, hogy képzelik a készítők ezt a sztorit egy vagy több évadra kihúzni. A történet nekem nem szappanos, inkább drámai, mert Voight mellett a főszereplő James Wolk Bob szerepében meglepően hiteles, jó a fatert alakító David Keith és a szőkecsajként domborító Eloise Mumford is. Adrianne Palicki szerintem ennél többet érdemel, a szerepe kimerül pár lihegésben és beszólásban, ráadásul barnán nem néz ki olyan jól, mint szőkén, a Friday Night Lights-ban. Értékelés: 4/5.

A nyitány nem sikerült valami fényesre, és akkor még finom voltam, hiszen a House felvezetésével is csak 1,3-at tudott 18-49-ben, és 4 millió nézőt, ami a felvezető House nézettségének (10,6m) kevesebb, mint a fele, és ez baj, nagy baj, olyannyira nagy, hogy a Fox akár már ma bejelentheti a kaszát, nem vicc.