Az évad nagy kérdése az volt, hogy meg tudják vajon fejelni az elképesztően sikeres első évad minőségét. Szerintem speciel nem sikerült, de ettől függetlenül még mindig minőségi szórakozást kaptunk hétről-hétre. Simon Baker továbbra is varázsol és dobogtatja a női szíveket, amit nem csodálok, hiszen folyton csak bazsalyog kedvesen.

Ez is az egyik kritikája sajnos amúgy a sorozatnak, hogy nem nagyon fejtik ki a többi karaktert. A felszínt ugyan kapargatják néha, dehát mégiscsak egyemberes program a Mentalist. Persze simán megállja a helyét, de egy igazi főhős mögé dukálnak minőségi kiegészítő emberek. Míg House dokinál azért gyakran ránéznek a többiekre (igaz, ott több évad is volt fejtegetni), itt néha jut nekik egy-egy szelet a tortából, reméljük a jövőben többet látunk, mert megérdemlik, szeretnivalók. Klikk, apró spoiler, vigyázat.

Nyilvánvaló, hogy ha finálézik kedvenc mentalistánk, két dolog biztos: az abszolút rivaldafény Patrick Jane személyén, valamint jön A nemezis. Mivel a készítők több évaddal számolnak (és a nézettségi mutatók alapján miért ne tennék), nem nagyon erőltetik orrba-szájba az átívelő szálat, pedig ebből bármikor jöhetne több, ezek a részek ugyanis mindig nagyon ott vannak. Nem volt ez másképp a második évad fináléjával sem, hiszen megint megkaptuk az adag Red Johnunkat, sőt még lehet egy kicsit többet is, mint vártunk. Szintén feldobta a sztorit, hogy Jack Bauerné Leslie Hope (akit hosszú hajjal még az első évadban alig ismertem meg) visszatért, és karaktere jót tett a sorozatnak, el tudnám viselni, ha maradna továbbra is. Pár héten belül itthon is fináléznak, nézzük csak szépen, mert a gyengébb évad ellenére még mindig az egyik legszórakoztatóbb heti egy órával állunk szemben. Jövőre viszont gatyát felkötni, többet kellene mutatni a mellékszereplőkből, a formulát meg valahogy fel kell dobni, amihez nem elég annyi, hogy hat-nyolc részenként egy-egy új, keménykedő főnököt a csoport nyakára raknak. Vastagon fog a toll (billentyűzet), mert a finálé jó volt, erős hármas az ötből.