A Lost vasárnapi búcsúja után tegnap este elköszönt a tévétől az évtized kétségkívül legkeményebb karaktere, az Ember, Akinek Nem Árt az Atom, a Vírus és a Drog sem, véget ért Jack Bauer nyolcadik leghosszabb napja. A záró duplarészt még nem láttuk, így inkább a sorozatról lesz szó a posztban, és nem leszünk spoileresek, szóval bárki kattinthat bátran.

A 24 koncepciója, mármint az, hogy olyan sorozatot forgassanak, ami 24 óra történetét meséli el real-time formátumban, Joel Surnow és Robert Cochran agyából pattant ki, de eredetileg egy esküvő napját mesélte volna el, vicces formában (ez a motívum a második évadban azért visszaköszönt). A Fox ezért nem volt annyira odáig, de a formátumért igen, így újraíratták a forgatókönyvet, és akciósorozatot kértek belőle.

Az első évad premierjét a 9/11-es események miatt elhalasztották, és csak novemberben került képernyőre Jack Bauer nagy kalandja. A nézettség nem szaggatta az istrángokat, 8,7 milliós átlagot hozott, de a Fox bízott benne, és a 13. rész után bekérte a többi 11-et is Surnow legnagyobb megkönnyebbülésére, aki attól rettegett, hogy kasza esetén rajta röhög majd a tévéipar a 24 című 13 részes sorozata miatt.

Jack és a CTU története szégyentelenül republikánus, senki, egy percig sem titkolta a készítők közül, hogy támogatják a Bush-kormányzatot és annak módszereit, így Bauer ügynök valóban mindent bevethetett annak érdekében, hogy az évadonként előbukkanó egy vagy több Nagyon Nagy Fenyegetést elháríthassa. Megkínzott ő nyolc nap alatt mindenkit, aki él és mozog, legyen az terrorista vagy egyszerű honpolgár, aki rosszkor volt rossz helyen.

A sorozat sikere abban rejlett, hogy az állandó motívumokon nem változtattak, kezdve az osztott képernyős képi világtól a képernyőre kitett órán át a jellegzetes beállításokig és intenzív zenéig, folytatva a CTU-ba beépült ellenséges ügynökökkel, a nap folyamán kíméletlenül lemészárolt és megkínzott ellenségekkel, az életveszélybe kerülő, de ezzel nem törődő főszereplővel, és így tovább, minden évad pontosan úgy épült fel, mint a többi, Jack ideges és/vagy szomorú és/vagy csalódott, de elvégzi a melót, mindenáron.

Bauer egy olyan hőstípust testesített meg a tévében, amilyet a klasszikus westernek óta nem láthattunk, céltudatos, kitartó és talpig becsületes, aki csak a Nagy Ügyet látja maga előtt, romantika és szánalom nincs benne, mindent alávet a köz akaratának, elnököt buktat, minisztert kínoz, ha kell, de megmenti a Népet. És ha mégsem, mert azért robbant itt fel atombomba és szabadult ki vírus, akkor nagyon-nagyon keservesen sír.

A nézettség a második és a harmadik évadban folyamatosan nőtt, a csúcsra az ötödik évad alatt ért fel (13,7m), pedig akkor már nem is volt előtte az American Idol, hanem megkapta hétfő este 21:00-22:00 közötti sávot. Tulajdonképpen semmi nem indokolta a kaszáját, mert most is stabilan hoz 10 millió nézőt, és a Fox nemigen tud majd a helyére hasonló nézettséget garantáló sorozatot pakolni, de kezdett zúl drága, és a demokrata kormányzat alatt egyre kínosabb lenni. A nyolcadik nappal tehát véget ért a kaland, tegnap este 10-kor utoljára ütött a digitális óra. A kommentekben se spoilerezzen senki, kösz.