2010 a tehetségkutató tévéműsorok éve. Fél tucat izlandi vulkán, két kormányváltás és néhány mediterrán államcsőd sem tud ezen nagyon változtatni, sőt talán még az sem, ha Liptai Claudia egy meleg bárban összejönne Szijjártó Péterrel. Akkor is mindenkinek arról kell idén beszélnie, hogy milyen aranyos az a vidéki lány, és milyen lenyűgöző a hangterjedelme. Meg hogy, jaj milyen igazságtalan ez a zsűri, hát mondd meg Icukám, hogy kitoltak azzal a cukipofával.

Megasztár az X-Faktor ellen, többmilliárd forintos küzdelem, ahol a cél, hogy az egyik show-ról elhiggyük, hogy nem is tévéműsor, hanem egy világra szóló esemény, amit szerencsére közvetít a tévé. A Tv2 most lépéselőnybe került, mert amíg az RTL-nél már a nyári lastminute utakat nyálazzák át, ők inkább elkezdték a Megasztárt. Hogy aztán három rész után gyorsan abba is hagyják.

Nyáron ugyanis nem érdemes műsort csinálni a magyarnak, mert nem nézi a rohadék, inkább fröccsözik a telken. Ennek folyományaként ráadásul a hirdetők sem nagyon akarnak költeni, meleg időben inkább vesznek pár óriásplakát-helyet a Balaton felé vezető utak mellett. A szokásos nyári húsz százalékos visszaesés pedig arra pont elég, hogy ráfizetés legyen bármilyen saját gyártású műsor.

De akkor mégis miért erőlködik most a Tv2? Hát mert ez még nem a Megasztár, az előválogatás adásai tulajdonképpen csak trailerek az őszi műsorhoz. A cél, hogy szeptemberben mindenki a Megasztárról beszéljen, és az X-Faktorról azt higgye, hogy egy új chipsmárka. Ehhez pedig három résznyi vicces hülyét a nézők elé dobni egyáltalán nem olyan nagy áldozat.

A Megasztár várható sikeréről ráadásul nem sokat mond el az első három adás, hiszen csak a márkanév ugyanaz, a műfaj viszont teljesen más. Ez még nem tehetségkutatás, inkább csak egy nyomasztó vándorcirkusz szakállas nővel, féllábú zsonglőrrel, meg értelmi fogyatékos bűvésszel. De hát így van ez minden hasonló műsorral: az elején iszapbirkózás, aztán maratoni váltó egy medencényi sós könnyben.

A Megasztár első adása után annyi azért kiderült, hogy már a Tv2-nél ISO9001-es minőségbiztosítással állítják elő az idiótákat, hiszen pont ugyanolyan karaktereket tuszkolták ki a képernyőre, hogy hülyét csináljanak magukból a mi szórakoztatásunkra, amilyeneket bármelyik angol, amerikai vagy bolgár tehetségkutatóban is láthatunk. Volt angolul halandzsázó, magabiztosan kornyikáló és nyugtatóra pálinkázó jelentkező is. Meg persze a szeretnivaló barom, aki a reflektorokba nézve hirtelen rádöbben, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet, és megvezették a haverok, ezért inkább önként körberöhögi magát, és még a zsűri térdét is csapkodja kicsit.

Mindez néha már olyan kínos, hogy inkább én kérek elnézést a tévé előtt ülve. Persze lehet hőbörögni, hogy ez gusztustalan, hogy miért kell embereket megalázni szombat esténként, de hát azért kell, mert sokan nézik. Mert sokaknak tesz jót egy kis megerősítés, hogy ha ennyi a hülye, akkor én mégiscsak normális vagyok.

A Tv2 szerkesztői ráadásul nagyon akarják, és összeszorított foggal, meg mondjuk együtt háromszor, hogy hajrá: talán ezért maradt benne az adásban a teljesen szétesett boszorkány, mellékállásban anyuka, aki úgy jött be, hogy olyat eddig csak Szirtes Ági tudott egy pohár fröcsiért a Portugálban.

Szegény Nikolettet ráadásul a zsűri sem védte meg, Mester Tamás még vissza is hívta énekeltetni, hiszen milyen kurva jó poén is csontrészeg nőket alázni. Talán meg kell volna várniuk, hogy elaludjon a színpadon, aztán rakhattak volna a fejére cigis dobozt, meg sörösüvegeket.

Ezt a jelenetet leszámítva azért jól működött a zsűri: Eszenyi Enikő megértő volt és vörös hajú, Friderikusz Sándor megint hozta a kegyetlent, aki megpróbál nem kegyetlenkedni, Mester Tamás pedig még mindig úgy néz, mint aki nagyon és szívből érzi a zenét. Egyedül Presser Gábor nem találta még meg a helyét, ami csak azért kár, mert ő Friderikusszal szemben tényleg ért a zenéhez, és mindezt úgy, hogy közben nem érzem azt, mint Mester Tamásnál: hogy egy nagy tízest mutatnak fel neki a szabadon választott irritáció világbajnoki döntőjében.

Hogy milyen lesz a Megasztár ősszel? Fogalmam sincs, de májusban hatvan percnyi, videómegosztókra való, válogatott baromságot tolnak majd elénk majd szombatonként. Bónusz Friderikusszal, persze.